Part

 1 I    |      kulcsrajáró puskáikat, s várta mindenki készen az érkező úri népet.~
 2 I    |           helyeiken vannak-e már?~– Mindenki, kegyelmes uram. Csónakokat
 3 I    |         mondám, hogy az én vérem ő.~Mindenki sietett valami bókot mondani
 4 IV   |    mulatságul magok főzhetnek meg a mindenki elébe rakott kis ezüst tojásfőzőben,
 5 IV   |    csináltak a társaságból, melyben mindenki tapsolt, táncolt és ujjongott.~
 6 V    |       fegyelemhez van az szoktatva. Mindenki vezérére néz, és meg sem
 7 V    |         helyütt tábort fogtok ütni. Mindenki helyén marad, fölnyergelt
 8 VI   |       ellenség esik, aztán vágja le mindenki a maga rátáját, s eresszék
 9 VI   |            vágtatott a seregek elé. Mindenki bámulta, amilyen jó lovas
10 VI   |          helyre: szinte tudta, hogy mindenki azon sastollat nézi most,
11 VI   |         csak kardra leszen szükség. Mindenki lovagoljon bátran az ellenség
12 VII  |           hozzá közeledék, s miután mindenki folyamodásait kihallgatta,
13 VII  |           egyszerre észrevevé, hogy mindenki a sátor egyik mellékajtajára
14 VII  |       termetre, hogy annak fönségét mindenki elismerje?~Mióta Mihály
15 IX   |       kemény, parancsoló hang, mely mindenki előtt ismeretesnek látszott
16 IX   |   hidegvérrel tekinte utána.~Miután mindenki eltávozott, Teleki néhány
17 XI   |           száz felelet szólalt föl. Mindenki iparkodott a kérdezőt saját
18 XIII |            kisded csapat.~Itt aludt mindenki. Míg egyik sereg ostromolt,
19 XIV  |     kötelességem védni akkor, midőn mindenki elhagyá.~E szavakkal felkarolá
20 XV   |  közbeszólásokra várna; azonban még mindenki hallgatott, érezve, hogy
21 XV   |        hangzik a harckiáltás, midőn mindenki fegyvert fogott, mi fogjuk-e
22 XV   | pecsétnyomót letevé az asztalra.~Őt mindenki becsülé, s látva, hogy szólni
23 XV   |            én bánatom miatt. Én, ha mindenki beleegyezett is, ellene
24 XVI  |          attól, aki józan ott, ahol mindenki mámoros.~Teleki ott járt
25 XVI  |     pillanatban megnyílt az ajtó, s mindenki álmélatára a fejedelemasszony
26 XVIII|     elrejtené? Hát az első csapásra mindenki megszűnt őt ismerni, s ki
27 XVIII|         ujjai alá, s mást énekelt:~„Mindenki hűtelen a világon. A nap