Part
1 I | ifjúra vetődnek, és akkor annyi bűbáj, annyi szerelem sugárzik
2 I | vetődnek, és akkor annyi bűbáj, annyi szerelem sugárzik azokból,
3 I | lehenterednek körüle, s annyi bohó, szeszélyes ficánkolást
4 II | többet ér ő. Hogyne, szegény? Annyi esztendő óta minden gond
5 II | hát mikor az asszonyember annyi ideig kénytelen magára hagyatva
6 II | ebédet, egy kis kenyér, annyi, amennyit egy gyermek is
7 II | szemeket, és e szemekben mégis annyi tűz, annyi villám látszik,
8 II | szemekben mégis annyi tűz, annyi villám látszik, és annyi
9 II | annyi villám látszik, és annyi hidegség: az orr, az arc
10 II | végigfutottak az örömfosztott élet annyi szenvedési, az erős küzdelem
11 II | nyakbavaló lánca, amire annyi hiábavaló arany- és ezüstpénz
12 III | kegyelmeteknek lehetett volna annyi eszök, hogy ne jöttek volna
13 III | bárha ellenségeinek száma annyi lenne is, mint a mezőkön
14 IV | megcsattan – szemöldeiben annyi beszédes báj rejlik, s ha
15 IV | vállat vonítva –, csupán annyi, hogy Ali basa megtette
16 V | Fogadd nőmet családod körébe. Annyi vagyont hagytam neki, hogy
17 V | beszélgetésbe eredt, mi annyi kellemmel szokott bírni
18 V | magokat, s kivált, akiknek annyi kérdeni- és felelnivalójuk
19 VI | ahol Apafinak alig volt annyi fegyveres embere, hogy minden
20 VI | nyugodtan tudott aludni annyi álmatlan idők után; oly
21 VI | a lándzsás csapatok csak annyi ideig ellent bírtak volna
22 VIII | hajlik, s bágyadt szemeiben annyi eltitkolt vad láng ég, mint
23 XII | őszinte, szép szemeivel együtt annyi magas szívjóságot tanúsított,
24 XV | oltárait, s amely helyen annyi megbukott álisten imádtatta
25 XV | hát nem volna a magyarnak annyi szellemi ereje, hogy ha
26 XVIII| előtt. Az ő szívében is annyi áruló indulat szólt férje
27 XVIII| ájultan dűlt el lábainál. Annyi érzelem rohanta meg egyszerre
|