Part
1 I | tárgy, nem oly komolyan mondá ő azt; – a kopasz férfi,
2 III | No, uram, mehetünk – mondá neki.~– Hát csak nem fog
3 III | ezüstös kardját, vigasztalólag mondá feleségének:~– Lásd, aligha
4 III | Apafi reszketve írt és mondá:~– Minekutána…~A basa elkapta
5 III | valami, ami beleszólhat – mondá ez, kardmarkolatára téve
6 III | volna meg fejedelemnek – mondá Apafi Mihály fél tréfásan,
7 IV | asztalra, némi restelkedéssel mondá:~– Én ismerem szegényt nagy
8 VII | köpcös, tömzsi legény, mint mondá, az oláhfalusi község küldöttje,
9 IX | Teleki igen komoly arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt
10 IX | Jó híremet itt hagyom – mondá gúnyosan.~Teleki hidegvérrel
11 IX | leánynak. Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram odább vitte
12 IX | ebédnél saját fülem hallatára mondá hízelegve Kapinénak, hogy
13 X | azon mindjárt segíthetünk – mondá Kelemen úrnak, s kikiáltva
14 X | fel kegyelmed szaporán – mondá Csáky –, mert azután rögtön
15 X | készülettel van az útra – mondá Csáky.~– „Integer vitae,
16 XI | vetett magára, s fölsóhajtva mondá:~– Azt hivém, igazhitű vagy,
17 XII | Érsekújvár alatt aggodalmasan mondá el a nagyvezérnek, hogy
18 XIII | meg a nép között, s ezeket mondá nekik: „Férfiak vagytok-e?
19 XIII | annyira sajátja, mosolyogva mondá: – Majd én tanítalak meg
20 XVI | erőhatalommal széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse fel az ország,
21 XVI | tollát a tintába mártva mondá:~– Folytassuk, ahol elhagytuk.~
22 XVII | Menjünk csak Bodolára – mondá nagy szelíden belépő csatlósának,
23 XVII | kezét égre emelve, e szókat mondá:~– Esküszöm az élő mindenható
24 XVII | szilárd meggyőződés hangján mondá:~– Fiat justitia, pereat
25 XVIII| elérté a tromfot. Egykor ő mondá ugyane szavakat a püspöknek,
26 XIX | rémizenetet, latin nyelven mondá el azt Bánfinak.~– Surge
|