Part

 1 I    |       mesevilágba számítanak; mert hisz itt nincsen ember közel,
 2 I    |       velem jő, semmi baj sem éri, hisz tudjátok, hogy engem pártfogol
 3 I    |            és jobb, mint minálunk. Hisz úgy van! Erdélyben minden
 4 II   | nyakkötőjével kínált volna meg. De hisz az isten majd így is megsegít.~
 5 III  |          édesem – biztatá Apafi –, hisz én magam sem tudom, hogy
 6 III  |            hogy mit akarnak velem; hisz nem vétettem a jámboroknak.
 7 III  |        kínjában elnevette magát.~– Hisz nincs itt olyan ház, ahol
 8 IV   |        jelen? Kik voltak a rendek? Hisz aki csak neves nevezetes
 9 V    |          eszébe jutott volna, hogy hisz ő katona!, bátran odatérdelt
10 V    |      tinálatok szokás.~– Minálunk? Hisz én nem vagyok török.~– Hát
11 V    |       áldozza fel érte mindenét.~– Hisz igazad van, Katalin, de
12 V    |      magammal, hogy itt hagyjam.~– Hisz tán csak nem viszed e gyermeket
13 VII  |          az embert, s most ezáltal hisz megmenekülni, hogy kegyedbe
14 VII  |              kiálta föl Apafiné. – Hisz ezzel oda céloznak, hogy
15 VII  |       fejét.~– Korántsem búcsúzni, hisz tudod, mi célból állunk
16 VII  |        kiáltá el magát:~– Asszony, hisz te valóban fejedelemnek
17 XI   |   foghattunk az egész nyáron.~– De hisz ez hazugság! – förmedt föl
18 XI   |     erre-arra jártatok az erdőben? Hisz ti minden barlangot fölkutattok,
19 XI   |             De hogy megyünk odáig? Hisz ez a szirtlap olyan, mint
20 XII  |             de teheti méltán, mert hisz a kálvinistáknak Bánfi Dénes
21 XIV  |         körül voltak fogva.~– Hah, hisz ez árulás! – kiálta föl
22 XIV  |            törvényt tartani. Hanem hisz ez csak egy kis farsángi
23 XV   |          emberek, és kik nem azok. Hisz Erdélyben minden ember ismeri
24 XVII |          meglátva a levél címét. – Hisz nemrég beszélhettél vele,
25 XVII |     előtted térdepelni. Aki istent hisz, nem térdepel ember előtt.
26 XVIII|       távol mindentől, ami emberi?~Hisz ő maga magának egy világ,