Part

 1 I    |         mint Erdélyben – dacosan viszonza:~– Vannak biz ott, még különbek
 2 II   |      Mink, akarám mondani – én – viszonza egy tétova hang, melyben
 3 III  |        érdemlettem e kegyelmet – viszonza Apafi.~– Hallotta a fenséges
 4 VI   |      paripára.~– Nem baljóslat – viszonza Kemény –, mert lovamon maradtam.~–
 5 VII  |   tartozol, hanem császáromnak – viszonza emez szárazon. – Én csak
 6 VII  |          Nincs rájok szükségem – viszonza Kucsuk. – Maradjanak ők
 7 X    |   őnagysága kegyelméből vagyok – viszonza csinált büszkeséggel Kelemen,
 8 XI   | szétnézve népein, vállat vonítva viszonza:~– Mi nem láttunk semmi
 9 XI   |          Csak bízd magadat rám – viszonza Sange Moarte, s vezette
10 XII  |        éberség és önfeláldozás – viszonza Apafiné, magasztos tekintettel
11 XIII |           Egy lépést sem innen – viszonza Vízaknainé.~– Én tudom magamat
12 XIII |         Bánfi hevesen.~– Én is – viszonza büszkén az asszony.~E pillanatban,
13 XIII |     pedig szakálladat seprűnek – viszonza Bánfi.~– Nemesi címeredet
14 XIV  |         őznek, sem oroszlánnak – viszonza Csáky, zavarában fülig pirulva –,
15 XIV  |         egy kis farsangi tréfa – viszonza Bánfi nevetve. – Most a
16 XIV  |       törvénye, nagyságos uram – viszonza Bánfi.~– Ez jól van megfelelve.
17 XIV  |          indulatainak, nyugodtan viszonza:~– Az nem igaz, uram. Azt
18 XV   |         most kezdődik a remény – viszonza ez, barátja vállára ütve. –
19 XVI  |         halálos tőr nyilalt elő, viszonza:~– Az nem méltóságod érdeme.
20 XVI  |       Bánfin, s csendes haraggal viszonza:~– Elhiggyed Dienes: nehéz
21 XVII |       elküldtem – a kandallóba – viszonza mosolyogva Béldi, s egészen
22 XVIII|    elrablák.~– Nem tesz semmit – viszonza tompán a főúr. Mit érdekelték
23 XVIII|         szünet után tompa hangon viszonza:~– Igazat mondott kegyelmed –
24 XVIII|   parancsolja, méltóságos uram – viszonza gúnyos kegyességgel Csáky.~
25 XVIII|         Magam nem mentem innen – viszonza Margit. – Börtönödben nem