bold = Main text
    Part                                          grey = Comment text

501 XVIII |              semmi oka sincsen tenni, és kérte a nemes urakat, hogy
502 XVIII |        megharagudva valahány kaktuszt és hortenziát kapott az ablakban,
503 XVIII |              megkezdeni a pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne
504 XVIII |            azok is fölrohantak, tépni és törni, ami még megmaradt.~
505 XVIII |      begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák aranyértékű
506 XVIII |             nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát; az hozott nekik
507 XVIII |            hozott nekik kávét, cukrot és ezreket érő hollandi tulipán,
508 XVIII |              hollandi tulipán, jácint és amaryllis hagymákat; azt
509 XVIII |               volt hátra, hogy mézben és lőporban fürösztött alakjával
510 XVIII |              telefőztek gulyáshússal, és ugráltak ki eszeveszetten
511 XVIII |           belenyúlt marokkal, s evett és ordított.~… Ily jelenetek
512 XVIII |          alakja tünedezett a jázminok és mimózák bokrai között, mint
513 XVIII |       csillagos éjszakában, s erdőkön és tarlókon keresztül oly szerencsésen
514 XVIII |     üldöztetés félelmén átesve, a düh és bosszú ereje maradt meg
515 XVIII |         érkezett sápadt arccal, föveg és felöltöny nélkül, fegyvertelenül.
516 XVIII |              Üldözőim szavában Kornis és Daczó hangjára ismerék.~–
517 XVIII |          bonchidai kastélyomra ütött, és azt felprédálta. Szobáimat
518 XVIII |            rátartással lovagolt Bánfi és körüle álló tisztjei elé,
519 XVIII |       hírnököt. – Ez ember élte szent és sérthetetlen! Maradjatok
520 XVIII |           Menj vissza a fejedelemhez, és mondd meg neki, hogy három
521 XVIII |           utána a hadnagyok.~A hírnök és kísérete eltávozott. Bánfi
522 XVIII |          Angyal Mihály. – Állj elénk, és induljunk. Elébb Bonchidára,
523 XVIII |            törvény, kard a védelem.~– És az ilyen pörnek neve polgárháború.~–
524 XVIII |              Mi nem gyújtottuk azt.~– És nem fogjuk szítani. Ez nem
525 XVIII |     fejedelemé, s ő országunk feje.~– És kegyelmed országunk jobb
526 XVIII |      valamivel?~– Kegyelmed hatalmas, és ez elég ok arra, hogy megölessék.~–
527 XVIII |      megölessék.~– Mindegy. Elmegyek, és egyedül. Nőm kezeik között
528 XVIII |          ugyane szavakat a püspöknek, és most nem volt elég lélekereje,
529 XVIII |            midőn tudják, hogy Somlyón és Kolozsvárott kész hadseregeim
530 XVIII |             látott.~Bánfi elsápadt.~– És Angyal Mihály?~– Legelső
531 XVIII |       elhagyatni mindenkitől; sorstól és emberektől, még önbüszkeségtől
532 XVIII |         fellegeire tekintve. Ég, föld és szív, minden oly sivár volt,
533 XVIII |               most e gondolat eltűnt, és belül minden üres maradt.
534 XVIII |            erdőkön túl? Magas hegyek; és azokon túl? Még magasabb
535 XVIII |                hát azután? A havasok; és sehol sincs többé egy ház,
536 XVIII |             cifrázat ragyog, arannyal és malachittal kirakott szemfényvesztő
537 XVIII |        füstölő, melynek lyukain ámbra és áloéfa füstje ömlik elő
538 XVIII |          között egyedül érezte magát, és e magányos földboltozat
539 XVIII |              Dénes.~Szomorú, szótalan és csüggeteg, miként soha.
540 XVIII |         melengeté.~Bánfi hideg maradt és szótalan; balesete homlokára
541 XVIII |               írva. Kevésbé éles szem és sejtő lélek előtt, mint
542 XVIII |               ne maradjon semmi. Bort és csókot és zenét és – mennydörgős
543 XVIII |        maradjon semmi. Bort és csókot és zenét és – mennydörgős mennykőt!~
544 XVIII |               Bort és csókot és zenét és – mennydörgős mennykőt!~
545 XVIII |              divatba, remek festéssel és aranyozással, s megrakván
546 XVIII |             egy oldalkerevetre esett, és nem törött össze.~– Nézd!
547 XVIII |          össze.~– Nézd! Még kigúnyol, és épen marad! – kiálta villogó
548 XVIII |            összekeveredni: düh, mámor és vad szerelem.~A harmadik
549 XVIII |               Sokáig hagytál epednem, és én megesküvém, hogy ha eljössz,
550 XVIII |                s a dühre nyílt szemek és ajkak sóvárgó mosolyra vonultak
551 XVIII |          átölelve, a hölgy.~– Tégedet és magamat együtt? Ugyebár?~–
552 XVIII |      önfeledéssel. – Nem vagyok senki és semmi. E földalatti űr minden
553 XVIII |               hazám ellen. Megbuktam, és tudom, mi van hátra, meg
554 XVIII |           kéjről, paradicsomról, vett és adott csókokról fogsz álmodni;
555 XVIII |              odafenn hangzani a vihar és ellenségeid ordítása, és
556 XVIII |              és ellenségeid ordítása, és ekkor egy földrengető dördülés,
557 XVIII |          hányja, adandja tudtul égnek és pokolnak, hogy Bánfit e
558 XVIII |            kitalálta, hogy merre van, és hogy miért van itt.~Valami
559 XVIII |               önmagától.~„Ez gyávaság és becstelenség! Egy férfitól,
560 XVIII |          egymás mellett Csáky Lászlót és Azraëlét. A leány valamit
561 XVIII |           hogy miután én megjelentem, és el is fogattam, anélkül
562 XVIII |     szenvedélyesen rohant a hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm! Margit!~Bánfiné
563 XVIII |             veté magát férje keblére, és hevesen zokogott.~– Téged
564 XVIII |          ismét összehozott bennünket…~És lehajolt férje homlokát
565 XIX   |             ítélete az országgyűlésre és semmi más titkos tanácsra
566 XIX   |           volt zúzva. Nejével szemben és egyedül, minden lelki erejét
567 XIX   |              adj kegyelmet bátyádnak, és hagyj engem békében.~– Emberek! –
568 XIX   |        lepecsételé –, fogd e levelet, és siess vele Bethlenvárba.
569 XIX   |               s nyargaljon Bethlenbe, és mondja meg az ottani várnagynak:
570 XIX   |         nejével találkozni ez órában.~És talán ugyanez órában, talán
571 XIX   |           lépéssel közelebb vagyunk”. És az ifjú acélkezének szorítása
572 XIX   |          emlékeznek, a villám erdőket és tornyokat gyújta fel, a
573 XIX   |     cselekszik, meghal.~      ~A férj és feleség nyugodtan alszanak
574 XIX   |             visszajövök, feküdjél le, és aludjál csendesen.~E szókkal
575 XIX   |           Bánfi homlokára tevé kezét, és imádkozott.~Künn mennydörgött
576 XIX   |           számára.~– Elkéstél vele. – És te másik?~– Szemfödelet