Part

 1 I    |      hörgé a férfi, és meghalt.~– Szegény bajnok! – sóhajták a körülállók.~–
 2 I    |          sóhajták a körülállók.~– Szegény hazám! – rebegé keservesen
 3 II   |     férfinál többet ér ő. Hogyne, szegény? Annyi esztendő óta minden
 4 II   |       dajka. – Mikor szabadul ki, szegény, fogságából? Héj, de jól
 5 II   |           úr váltsága leteljék. A szegény nagyasszony azalatt saját
 6 IX   |           legfölebb is sajnálta e szegény urakat, kik oly tarkává
 7 IX   |           hogy te nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha ráemlékezem,
 8 X    | belerugdalta magát, kidülledtek a szegény poéta szemei, s pofáján
 9 XII  |         nagy patrónusok, az ilyen szegény elvettetett unitárius papoknak,
10 XII  |           fegyveresen összehívni. Szegény hazánk történeteiből tudjátok
11 XII  |         fejenkint egy kispénzt. A szegény parasztság örült, hogy ily
12 XII  |        szobában élhetnem, melyben szegény lelkem uram meghalálozott,
13 XII  |         eleséget, amennyi elég.~A szegény pór meg akarta csókolni
14 XII  |          virágaihoz.~– Nézd ezt a szegény passiflorát: miként elhervadt,
15 XII  |             én jövök meglátogatni szegény száműzött magyarhoni rokonomat.~
16 XII  |     fejedelemségre vágyik, amiért szegény Hallert a nagyvezér férjem
17 XIII |      holtan omlott le a földre.~– Szegény asszony – monda Bánfi, utána
18 XV   |           Bizonyára megköszönné a szegény magyar nép ezt a segítséget.
19 XVI  |     kiálták többen.~– Na jól van, szegény. Régen nem látta már a feleségét,
20 XVI  |   hatalmaskodást követett el; – a szegény özvegynek ősi háza szúrta
21 XVI  |      magát: kibecsülteté belőle a szegény asszonyt. Az országtanács
22 XVI  |  széttépte az oltalomlevelet, s a szegény özvegynek egyetlen birtokát,
23 XVIII|     gúnyosan mosolygott magában: „Szegény tatár”. Ahogy a fegyveres
24 XVIII|         Nem messze az erdőben egy szegény parasztra akadt, aki fát
25 XIX  |     bűnhődjék valaha. Őrizd meg e szegény országot minden balesettől,