Part

 1 I    |             éri, hisz tudjátok, hogy engem pártfogol a sors.~A vadász
 2 II   |          kérdé Apafiné megütközve.~– Engem semmi sem – zokogá a leány. –
 3 II   |         hozzám való hűségedet. Isten engem! Ha egy országom volna,
 4 III  |        bocsátlak, inkább öljenek meg engem, mielőtt téged rabságra
 5 V    |        seregből.~– Ti követni fogtok engem. A többiek addig pihenjenek,
 6 V    |     rabszolgálója legyen? Oh, férjem engem nagyon szeret!~– Elhiszem,
 7 VI   |   intézkedjék, ahogy tetszik, csupán engem hagyjon oda állani, ahova
 8 VII  |               nem akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek; én, aki
 9 VIII |             Azraële! Hová rejtesz el engem?~– Nem lehet többé! Azaziel
10 IX   |          maskarában jöjjön ide, hogy engem szépszerével kicsalhasson?~–
11 IX   |              fog kegyelmed hallgatni engem. Igen. Én is magyarországi
12 IX   |        szerencsétlen rokonainkhoz?~– Engem ne tanítson senki nagylelkűségre –
13 IX   |             egyedül, mely alkalomról engem előre tudósítva, én az erdőben
14 IX   |              kapott a nádortól, hogy engem fogasson meg, és szolgáltasson
15 X    |       biccente rá.~– De nem fog kend engem rászedni, cirkáló hadnagy
16 XII  |            föllépésnek nem sükerült, engem ott is ébren találandnak.
17 XIII |           rövid leszek. Balassa Imre engem elűzött házától, megtudva,
18 XVI  | alaptörvényei ellen?~– A szégyen nem engem illet – válaszolt Teleki
19 XVII |       tekintet, magyarhoz hasonló.~– Engem észre sem vesz kegyelmed,
20 XVII |           kényszeríttetünk kötni. Ha engem sért meg valaki, s a törvény
21 XVIII|        főbenjáró dolgot? Vádolhatnak engem valamivel?~– Kegyelmed hatalmas,
22 XVIII|     mindenkitől elhagyatott, egyedül engem hitt hívének, ki Önben csak
23 XVIII|          azon diadala senkinek, hogy engem elárult, ne mondják ellenségeim,
24 XVIII|             azt kívánom, hogy amikor engem börtönbe tesznek, őt bocsássák
25 XIX  |        kegyelmet bátyádnak, és hagyj engem békében.~– Emberek! – kiálta