Part

 1 I    |         hely még az istené!~Akadnak ugyan néha merészebb vadászok,
 2 I    |         csaknem szarkazmussal –, én ugyan nagy balságnak tartom, hogy
 3 II   |          szigorúan élt. A cselédtől ugyan nem húzta el a magáét, de
 4 III  |           hagyja őt szökni.~– Ebben ugyan szépen benne vagyunk – sóhajta
 5 III  |         akikhez a körlevél szólt.~– Ugyan az istenért! – kiálta föl
 6 VI   |          eresszék isten hírével. Mi ugyan nem hagyjuk itt magunkat
 7 VI   |             a török lovasságnak. – „Ugyan korán abrakolnak” – gondolá
 8 VI   |          ismeretlen előttem. Velünk ugyan tízezer ember van, s ellenünkben
 9 VII  |             elférjenek rajta. Félig ugyan férje térdén ült a szép
10 VII  |       uramnak, az én köpönyegem alá ugyan nem veszi magát.~– S vajon
11 VII  |         nyithassanak maguknak.~– Ez ugyan igaz – szólt meggyőződve
12 IX   | önkormányzat alatt állott. Fizetett ugyan adót a magas portának, de
13 IX   |         jutott a fejedelem mellé, ő ugyan mindig húgának szokta a
14 IX   |            fogjon magának egyet, én ugyan a magamét nem az ő számára
15 IX   |            nagyot nevetett.~– Ennek ugyan megfelelt kegyelmed.~– Erre
16 X    |           most tarts tekintélyt; ez ugyan gróf és méltóságos úr, de
17 X    |      rögtöni indulásra.~– Kegyelmed ugyan könnyű készülettel van az
18 XII  |     adófizetést mindenkinek. Minket ugyan nem terhel az, mert mi nemes
19 XII  |             tartozik. A territórium ugyan az enyim, hanem az ügy a
20 XII  |       viszonzá Koncz –, az ügy maga ugyan énrám tartozik, hanem a
21 XV   |         Értsen belőle, aki akar. Én ugyan nemigen tudnék válogatni;
22 XVIII|           vagyok-e én, mi?~– Nekünk ugyan nem – szólt visszapattogva
23 XVIII|            agyonissza magát, de ott ugyan már minden hordó szét volt
24 XVIII|             vitatkozék vele.~– Igaz ugyan, hogy a fejedelem ellenségem,