Part
1 I | paripák és agarak itt fértek meg bizalmas közelségben, ha
2 I | saját mosolyától nyílnak meg, egy hősnő áll előttetek,
3 I | Dávid. Most tehát indulj meg a vadászokkal és pecérekkel
4 I | kegyelmed, tehát jól tudom, hogy meg fog történni; de tessék
5 I | őt unokahúgának nevezte, meg hagyta csókolni rózsapiros
6 I | erdők sűrűjébe.~*~Előzzük meg őket. Kerüljünk oda, hol
7 I | tudja, hogy visszajő, azt meg kell várnia.~A hajtás mindig
8 I | tudhatá, hogy az ugrást meg nem győzi; szerencséjére
9 I | süvöltő dárda megrendülve állt meg a futó vad kemény koponyájában,
10 I | előbbeni balesete miatt, de meg mint erdélyi ember nem hagyhatva
11 I | óriási vadkan van a közelben. Meg fogod látni, öcsém – szólt
12 I | diadalmasan.~A vadkan egészen meg látszott magát adni, hályogosodó
13 I | miatt magától kimúlik, ezt meg unni kezdé; ekkor hirtelen
14 I | legvitézebb fiának.~Így halt meg a férfi, kit a sors mindig
15 II | a juhnyáj kolompolva jön meg a legelőről, a sertések
16 II | friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza a már
17 II | Itt-ott csók nélkül sem esik meg a tréfa, amit hangos sikoltozás
18 II | van is, úgy félek, míg ő meg nem jött, s ha pedig nagyasszonyom
19 II | leánynak.~– De hát mondja meg kend nékem, Magda néni –
20 II | én ezt a dolgot előre, de meg is mondtam, de nem is hallgatott
21 II | őseiről maradtak volt még rá, meg a nagy, selyemmel hímzett,
22 II | örmény hajcsárok vettek meg tőle; maga járt vásárra
23 II | azalatt saját szájától vonta meg a falatot.~A vén dajka könnyezni
24 II | melyeken a késő vénségig meg nem látszik a kor. A szünteleni
25 II | tompává verte a bánat.~– Meg akartuk várni kegyelmedet,
26 II | ragyogó szemében szorítá meg a parasztlány reszkető kezét.~–
27 II | nyakkötőjével kínált volna meg. De hisz az isten majd így
28 II | ajtónak, s az már félig meg volt nyitva, valaki ott
29 III | férjét láthatni, ki nem szűnt meg őt édes, hízelgő szavakkal
30 III | a feleletet –, hát mondd meg neki, hogy jöjjön ide, hadd
31 III | felesége beteg, és gondolja meg, hogy azzal úgysem fogja
32 III | bocsátlak, inkább öljenek meg engem, mielőtt téged rabságra
33 III | is sarc kell nekik, azt meg majd előteremtem.~– Oh,
34 III | egy parasztember – szólítá meg a török –, menjen kend vissza,
35 III | kössön kardot, s mondja meg a feleségének, hogy semmitől
36 III | küszködött, hogy ha felesége most meg találna halni, még csak
37 III | hátralevő részét.~– Igazítsa meg magát kegyelmed. A murza
38 III | viselte magát, és hogy annyira meg tudta nyerni a többi fogoly
39 III | hallgattak. Ezt tekintve, de meg másrészről figyelembe véve
40 III | közőlök, mint Kun István meg Daczó János meg Naláczi
41 III | Kun István meg Daczó János meg Naláczi István uraimék.~–
42 III | István uraimék.~– Hát hívja meg kend Kun István meg Daczó
43 III | hívja meg kend Kun István meg Daczó János meg Naláczi
44 III | Kun István meg Daczó János meg Naláczi uramékat, ha becsületes
45 III | eljönnének, hát hol tartanók meg velük az országgyűlést?
46 III | neki kegyelmed, és írja meg a rendeknek a levelet.~Egy
47 III | fejedelemkéréssel, akit meg oda akarnánk tenni, erővel
48 III | ünnepélyesen, s ha kelleni fog, meg is védelmezzük székelyesen! –
49 III | templomba, s esküdtessék meg a fejedelmet a maguk szokása
50 III | rövidebb bajjal történik meg. Itt van tisztelendő Magyari
51 III | hogy mindez rajta essék meg.~Nem látott, nem hallott
52 III | szegények? Hol húzhatják meg magokat? Utóbb eszébe jutott,
53 III | őtet választották volna meg fejedelemnek – mondá Apafi
54 IV | itt-amott a fal mellett, meg sem nézve a kezükbe nyomott
55 IV | mulatságul magok főzhetnek meg a mindenki elébe rakott
56 IV | sűrű szakálla körös-körül meg van hagyva, sötét gesztenyebarna
57 IV | nyitott vállban jelenik meg, de annál nagyobb kedvét
58 IV | haragban levén most velünk), ha meg hagyja magát fejedelemnek
59 IV | különben csak nem veszett meg.~Az urak újra felkacagtak.~–
60 V | Mindenki vezérére néz, és meg sem moccan. Balfelől a fiatal
61 V | jöttünk ide. Helyeitekről meg ne moccanjatok, mert ha
62 V | úgy a gyermekek is hamar meg fognak ismerkedni egymással.
63 V | gömbölyű arcával reá.~– Ezek meg az én gyermekeim – monda
64 V | megcsókoltatni.~– Hát öcsédet? Őt is meg kell csókolnod, a kis Ferizt –
65 V | náladnál. Ugye, kisleányom, te meg mered csókolni Feriz bácsit?~
66 V | amellett megáll, hátra nem lép, meg nem indul – sem a halál
67 V | dolgot? Mért nem vallod meg, hogy nem iszom bort, mert
68 V | onnan a falról, s mutasd meg barátainknak, ha meg tudod-e
69 V | mutasd meg barátainknak, ha meg tudod-e azt forgatni úgy,
70 V | oly könnyűséggel forgatá meg maga körül, mely akármi
71 V | sejteni sem tudta, s azután meg, hogy egyszer elvette, le
72 VI | hozzákészülést, hogy mikor már éppen meg akarta kezdeni az ostromot,
73 VI | kezeiket.~Csupán azt tevé meg a fejedelem, hogy az öreg
74 VI | Nagyszőllősön állapodott meg, mely néhány órányi távolban
75 VI | harcoljanak. Sőt, azt is meg kell mondanom, hogy bárminő
76 VI | felugrott helyéről.~– Én mégis meg akarom tekinteni – szólt,
77 VI | csalogat, és ütközetet áll, meg van nyerve minden.~Néhányan
78 VI | asztalnál maradt.~… Alig tette meg Wenzinger a szükséges elhelyezéseket,
79 VI | ügyesség és lélekjelenlét menté meg, hogy lova fején keresztül
80 VI | ellenség fegyvere emésszen meg, és halva lássalak, mintsem
81 VI | oldalán függő fegyverét) öljön meg.~Feriz bég hódolatteljesen
82 VI | bég hódolatteljesen hajtá meg fejét, s megcsókolva apja
83 VI | kezünkben levő karddal halnunk meg, mint gyalázatosan elfutnunk.
84 VI | megmenekül, a császár fojtatja meg. Nincs mit válogatnunk,
85 VI | kardjával intett, hogy fújják meg a trombitákat, s amint széttekinte
86 VI | elől kell futnia. Sokszor meg akart állani, de elvakult
87 VI | elgázoltatott.~A vad viadalban senki meg sem jegyzé a helyet, hol
88 VI | Csak napok múlva lelték meg a segesvári piacon hasgatott
89 VI | kiküldött őrök, hogy holttestét meg ne csonkíthassák a boszorkányos
90 VII | által az ország színe java meg lőn számára nyerve, a városok
91 VII | látogatóit.~Alig virradt meg a nap, már ostromolva volt
92 VII | kívánalmait, alig tagadott meg valakitől valamit.~Amint
93 VII | pro primo: engedtessék meg Oláhfalunak az, hogy ezentúl
94 VII | egyike, Hubáig, s itten meg nem állapodva, elszármazott
95 VII | fejedelme.~Mindamellett Apafi meg nem nyugodott addig, míg
96 VII | méltóságteljes.~– Mivel hálálhassam meg irántami fáradságaidat? –
97 VII | bármibe kerüljön, addig meg nem pihenek, míg el nem
98 VII | elvégeznek mindent.~Apafi meg akarta köszönni a basa nagylelkűségét,
99 VII | könnye régóta nem látogatott meg, tisztábban ragyogtak, mint
100 VII | föláldozá, méreggel gyilkolta meg, hogy láb alól eltehesse.
101 VII | kérdé tovább Anna, mindent meg akarva tudni. – Nagyon furfangosnak
102 VII | E szóra Anna sem állhatá meg, hogy el ne mosolyodjék.~–
103 VII | fogja a szántóvas.~– Hát meg az, hogy követül azt küldik
104 VII | tudod az okát, jer, fejtsd meg azt, amit ez a székely megígértetett
105 VII | markolni engedned. Nem esett meg szíved, midőn megláttad
106 VII | bástyákra anélkül, hogy meg ne lásd rajtok az odacsoportosult
107 VII | fenyegetése által annyira meg van számunkra nyerve, hogy
108 VII | születtél!~Anna gyöngéden fogá meg férjét karjánál, s trónjához
109 VII | elpusztulása. Úgy gondold meg, amit mondasz és cselekszel.
110 VII | magasztos arccal csókolá meg a fejedelem homlokát; e
111 VII | mindvégig állhatatosak lenni meg nem szűntök. Kegyelmednek,
112 VII | savanyú képpel köszönte meg a kegyelmet, mely neki megengedé,
113 VII | átugrotta a fejedelem, mintha meg sem látná, s azzal Naláczi
114 VII | A fejedelem nem állhatá meg, hogy a góbé zavarba hozott
115 VII | de kegyelmetek kövessék meg magokat, hogy rovásomra
116 VII | Sajnálkozva értettük meg – szólt a basához –, miszerint
117 VII | kapituláció útján történjék meg, s ezáltal kegyelmed föl
118 VIII | völgyfoltocskák alig látszanak meg a levegő opálszínén keresztül,
119 VIII | lehetlenséget.~Itt állapodjunk meg. A hegygerinceken végig,
120 VIII | fénylenek.~A hegycsúcsról száz meg száz hegy és völgy látszik
121 VIII | száz hegy és völgy látszik meg, egymáshoz mindenben hasonlatosak;
122 VIII | kacajjal a férfi –, de én meg nem merném előre odaadni,
123 VIII | asszony.~– Tehát mikor jön meg a bég? Ez a kérdés öt arany.~–
124 VIII | arany. Az árát én szabom meg.~– Nesze pénzed, válaszolj.~
125 VIII | vigyorgott.~– Ne fenyegess. Meg tudnám én tenni, hogy az
126 VIII | játszik az aranyhalakkal, meg akarva őket fogni, s nagyokat
127 VIII | Gazdag, hatalmas dej vette őt meg ezer aranyon. A dej hatalmas
128 VIII | mosolygással nézi, mint törik meg a gyémántos vízsugár márványsima
129 VIII | takarjon el bennünket, hogy meg ne lássanak tűzszemeikkel.~
130 VIII | elvisz téged.~– Alkudjál meg vele. Ha halál kell neki,
131 VIII | ámbrát s bóraxot gyújtunk meg, s a bűvös vesszőt leszúrva
132 VIII | ki vagy?” Ekkor a lélek meg fogja magát nevezni, s te
133 VIII | kiáltva háromszor: „Halj meg helyettem.” Erre a lélek
134 VIII | óvatosan Azraële. – Ha valaki meg talál lesni, a bűbáj hatalma
135 VIII | talál lesni, a bűbáj hatalma meg lesz törve, mert ellenkező
136 VIII | Te kósza lélek, jelenj meg szavamra! Akárhol vagy:
137 VIII | fekszel rózsaágyakon, halld meg szavam: repülj a levegőn
138 VIII | veszendő alakoddal. Jelenj meg!~E szavak után pálcájával
139 VIII | elkábult lovaghoz –, s szólítsd meg őt.~Korzár bég tétovázó
140 IX | látta, hogy ez nem történt meg, azzal a hittel ment odább,
141 IX | faragványos koporsófödelet vettem meg, s egy egészen ép szfinxet,
142 IX | szfinxet, hanem az oláh, aki meg volt bízva az elszállításával,
143 IX | hogy én azokban gyémántot, meg kárbunkulust keresek, s
144 IX | embert megnótáztatni, hogy e meg nem becsült kincshez jussak –
145 IX | fölépítve! Tehát gondold meg jól, ha a hatalmas kán haragját
146 IX | számolhatnánk, parancsold meg a többi szász városoknak,
147 IX | falakkal, hogy kapuikat nyissák meg előttünk, különben mi tégedet
148 IX | mindkettőnek védura-e? Tehát tudd meg, hogy a felséges szultán
149 IX | Az emír dühösen fordult meg sarkain, s ökleivel fenyegetőzve
150 IX | bemutatási cím elől aligha meg nem szökött volna Apafi,
151 IX | s védtem azt, míg apám meg nem halt.~Apafi kedvetlenül
152 IX | jöttem, hogy tán nem jelentem meg ön előtt illedelmes öltözetben,
153 IX | magyar ruhában jelentem meg, vagyok szerencsés önnel
154 IX | Egy szavukat se hallgassa meg!~A fejedelem mosolyogva
155 IX | úgy szól felőlünk – jegyzé meg Teleki nyugodt szarkazmussal –,
156 IX | kegyelmednek nem szűnök meg jóakaró rokona lenni. –
157 IX | mindnyájan hazudtok, és meg fogjátok egymást csalni.~–
158 IX | protestálok! S ha kegyelmetek meg nem szűnnek az országban
159 IX | kiutasíttassanak!~– Ne ütközzünk meg e hangon atyafiak – szólt
160 IX | voltak írva: „Barátom, tanuld meg, hogy lovadat, órádat és
161 IX | benyomást csinál. Aminthogy meg is tette a hatását, mert
162 IX | nádortól, hogy engem fogasson meg, és szolgáltasson kezébe.~–
163 X | vala”, nagynéha szakasztva meg egy-egy „volna” által.~Apafi
164 X | uram őkegyelme rendesen meg szokván bánni, ha valakit
165 X | diákot a minapi kudarc után meg ne engesztelje, melyet is
166 X | hídján állt egy darab kenyér, meg egy darab sajt; a poétának
167 X | eszébe jutott, hogy azt neki meg kell enni; de még elébb
168 X | gondolat jött bele, azután meg egy harmadik, meg egy negyedik;
169 X | azután meg egy harmadik, meg egy negyedik; ezalatt előjött
170 X | gondolta, hogy maga ette meg, s elhitte, hogy már jóllakott,
171 X | levéllel kezében, ki rendkívül meg látszott ijedni, amint meglátta,
172 X | ordíta az oláhra. – Mondd meg az uradnak, akárki fia legyen,
173 X | igen kényes dologgal bízott meg őnagysága, melyben kegyelmednek
174 X | kegyelmed tüstént, és tegye meg a cirkálást haladéktalanul,
175 X | a lovagnak, hogy álljon meg! Kelemen diák látva, hogy
176 X | sárban szokás járni? Hogy égj meg elevenen, istentelen gyaur!~–
177 X | sérthetetlen. Én rendelem meg a felséges szultán seregei
178 X | Kelemen diák, milyen könnyen meg fogja ő ezt a tatárt csalni,
179 X | gondolatot, s magyarul szólal meg tatár létére.~– Sohase törje
180 XI | halvány aranyozás látszott még meg; a pudvás fülkébe le volt
181 XI | énekhangos rikoltozás üté meg füleiket.~Közelebb jutva
182 XI | mindannyian háromszor: „Égj meg, átkozott kedden esti1 boszorkány!”,
183 XI | vagyunk, Marce Zárét égettük meg – felelék azok egyhangúan
184 XI | ki a vízpróbát, csakugyan meg is égettetett.~– Vannak-e
185 XI | harmatot mind a Dainica itta meg. Erre mi is lementünk sírjához,
186 XI | átkozott lidérc, ne idd meg tőlünk az esőt és harmatot.
187 XI | ismerjük azt az eledelt.~– Meg se is próbáljátok ismerni,
188 XI | közeledett a cirkálóhoz.~– Higgye meg kegyelmed, nagy jó uram.
189 XI | elpusztultak a határból; – mondja meg kegyelmed a fejedelemnek,
190 XI | felelt rá; apját sem siratta meg, mikor meghalt, sem a lyányokhoz
191 XI | neked semmi bajod; de mégis meg kell azt tudnod, hogy a
192 XI | szép nótákat, Sange Moarte meg sem állott a küszöbnél;
193 XI | még tán akkor sem néznél meg, ha meghalnék”. – Sange
194 XI | Akkor mégis megnéznélek.” – „Meg is halok én hát nemsokára” –
195 XI | annak megígérte, mert ő meg szokta tartani szavát. Akkor
196 XI | babonás kegyelettel álltak meg az ajtóban; Kelemen odalépett
197 XI | öregasszony, hízelgőleg fogta meg kezét, s igazi nevén szólongatá:~–
198 XI | tenyerébe temetve.~– Nevezd meg a helyet: hol?~Az oláh félve
199 XI | szeretődet nem csókolod-e meg?~Sange Moarte oda sem tekinte,
200 XI | ember megcsúszik rajta, meg sem áll, míg a tóba nem
201 XI | bokor fülrózsa látszik, ott meg lehet fogózni; egyébiránt
202 XI | tengerszem egy lábnyira sem áradt meg a belezuhant hótömegtől.
203 XI | legkeményebb rétege maradt meg, mely kívülről szüntelen
204 XI | kísérőit.~Kelemen nem állhatá meg, hogy a mesebeli tündérpalotákra
205 XI | melyet minden oldalról száz meg száz ölnyi magas, falmeredek
206 XI | melyen egy vasajtó látszott meg.~– Mi ez! – kiálta fel Kelemen,
207 XI | több apróbb ajtót pillanta meg jobbról-balról. Azokba benyitva,
208 XI | Hanem ahelyett jegyezzük meg. Kívülről csakugyan nem
209 XI | visszaértek Mariselbe, aholott meg sem várva, hogy Sange Moarte
210 XI | alatt áll, egyedül indult meg az adót fölvenni; bár Kelemen
211 XI | minden ütleget egy arannyal meg nem akar váltani.~– Azt
212 XII | sorok tisztelkedve hajták meg kardjaikat előtte, a gyermekcsoport
213 XII | Szentpáliné asszonyom – szólalt meg erre Naláczi. – Majd az
214 XII | az én tisztelkedésem adja meg a mulatságnak savát-borsát.
215 XII | fejedelmeink vagy nem elégedve meg azzal, amit már bírtak,
216 XII | az ő fösvénységük hízzék meg, s ha győzni talál az, akit
217 XII | gondatlan lépés törvényes úton meg nem történendik soha; s
218 XII | kihirdetteté, hogy a nép fizesse meg az adót, fejenkint egy kispénzt.
219 XII | nyilvános vizsgálataikra hítták meg patrónusokat. Bánfi megígérte,
220 XII | házat a magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat
221 XII | házam tetejére nézni, nekem meg jólesik azon szobában élhetnem,
222 XII | magot; a faluban gyökeret meg gombát esznek az emberek,
223 XII | háborúra vágyunk. Tiszttartó! Meg kell nyitni az uradalmi
224 XII | amennyi elég.~A szegény pór meg akarta csókolni Bánfi kezét;
225 XII | magammal ragyogni!… Hidd meg, fényesebb a tiéd, mint
226 XII | leráncolva sűrű szemöldeit, állt meg remegő neje előtt, ki azon
227 XII | ha megcsalnál, sem tudnám meg soha. De lásd: van valami
228 XII | hogy tudná miért, mely meg tudja mondani, nőtt-e, fogyott-e
229 XII | egymást; mint elvárjuk, amíg meg fogjuk gyűlölni.~Bánfiné
230 XII | megmentenünk, még azt is meg kell bocsátanunk.~– Oh,
231 XIII | Bonchidára?~– Nem állhattam meg, méltóságos uram, hogy félre
232 XIII | villogó szemekkel állt meg a nép között, s ezeket mondá
233 XIII | egyszerre elölről támadhassam meg az ellent.~– Talán jobb
234 XIII | Ezek csak estefelé indultak meg, rövidebb útjok levén a
235 XIII | nem mehet, mász.1~Az ezer meg ezer férfi által énekelt
236 XIII | rájok kiálta, hogy álljanak meg.~Bánfi erre vissza akart
237 XIII | mondá: – Majd én tanítalak meg benneteket dárdával bánni! –
238 XIII | csapatok ijedten futottak meg váratlan rohama elől, a
239 XIII | istenednek, hogy általam halsz meg – s ezzel hátrakapva kardját,
240 XIII | keresztül ne üssön, s kard meg nem véd görbe, hajlott vasa
241 XIII | ügyes félrehajlása menté meg a haláltól.~– Fejedet labdának
242 XIII | villámsebességgel pörgetve meg harceszközét, mint a szélmalom
243 XIII | ismeretes trombitaharsogás riadt meg a küzdők háta mögött, s
244 XIII | angyal!~Veér György érkezett meg a bandériumokkal.~– Isten!
245 XIII | csatakiáltásról ismerve meg egymást.~Az üldözött török
246 XIII | török sereg tökéletesen meg volt verve, ezernél többen
247 XIII | csak a mély utak menték meg őket, ahova a magyar seregnek
248 XIII | hitetlenek kezei közé?~– Én meg foglak szabadítni téged
249 XIII | helyen vagy, mintha már meg volnál ölve, azért nincs
250 XIII | Bánfival, te éjszakára próbáld meg arrafelé a kimenekülést.
251 XIII | csak Balassa mérge menté meg a selyemzsinegtől, Balassa
252 XIV | Amelyet én nem ismerek.~– Majd meg fogom kegyelmedet ismertetni
253 XIV | nem viszem magammal? Ah, meg kell önöknek Bonchidát emlegetniök;
254 XIV | vadaimat ismerik, ismerjék meg háziállataimat is. Én mindenesetre
255 XIV | Előre, atyámfiai! Fogjátok meg ezen urak kantárszárait,
256 XIV | gúnyolódunk? Még mindig nem alázza meg kegyelmed büszke homlokát.
257 XIV | mindent tagad, én mindenről meg fogok győződni. Magam fogok
258 XIV | kegyelmed vádolva van, tudja meg kegyelmed, hogy e tetteért
259 XIV | veszélybe az országot? Ezért meg kell őt fenyítenie; én kívánom,
260 XIV | elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei előtt.~Bánfiné
261 XIV | rekedten Bánfi.~– Akkor meg fogom büntetni én! – kiálta
262 XIV | tartva, hogy tökéletesen meg talál általa győzetni, sietett
263 XIV | keserves oldaláról sebesíté meg, de azt is, hogy nem halálosan;
264 XIV | is, hogy nem halálosan; meg volt gyalázva a főúr, de
265 XV | Diurbán nemzedéke koronázá meg tömör épületeivel. – A névre
266 XV | lakosokra, hogy szűnjenek meg sátorokban lakni, s építsék
267 XV | vagy a vérpadon haltak meg, ellenük föllázadva, s az
268 XV | az utódok mégsem szűntek meg őseik példáját követni.
269 XV | huszáröltönyt ő ismerteté meg velök, s a rajta megtetszett
270 XV | elszórt. Ti nem tagadtátok meg rokonaitokat szerencsétlenségükben:
271 XV | kardja sem rozsdásodott meg hüvelyében. Sőt maguk a
272 XV | hazámfiai, úgy hallgassátok meg a száműzöttek könyörgését,
273 XV | sem a szultán nem töri meg oly könnyen esküjét, mint
274 XV | hatalmával győzze le? Hódítsátok meg meghódítóitokat! Ti, kik
275 XV | boldogsága az első, cseréljétek meg a szerepeket. Erdély rendei
276 XV | arcát, Béldi alig ismerte meg benne leányát, Zsófiát,
277 XVI | ember előtt, mint Béldi Pál, meg kell hajtanunk fejünket.
278 XVI | áhítatot színlelve hajtá meg fejét, mérges tőrt döfve
279 XVI | kit semmi sem sérthete meg úgy, mint ha valakit magasabbnak
280 XVI | iránti szerelmét tagadta meg, midőn a békére szavazott.
281 XVI | tudjuk, hogy egy kardcsapást meg lehet bocsátani, de egy
282 XVI | percben büszke arccal jelent meg Béldi háta mögött Bánfi,
283 XVI | hogy Bánfi, ha hívatni fog, meg nem jelenend; ha erővel
284 XVI | számítandó egy hétig előttünk meg ne jelenj.~– Jól van, Apafi,
285 XVI | kezdjen uralkodni, de tudja meg kegyelmed, hogy ha a fejedelem
286 XVII | messze gyertyavilágot látott meg, s kedvetlenül parancsolá,
287 XVII | öreg Gyergyai Ádámot ismeré meg, egyikét legszívesebb ismerőinek,
288 XVII | is lesz, ha levélben írom meg. S azzal írószereket kérve,
289 XVII | is emlékezem.~– No, hát – meg fogod látni.~Gyergyai szemébe
290 XVII | tanács nem rossz, fogadd meg, és küldd el leveledet holnap,
291 XVII | vesz kegyelmed, vagy tán meg sem ismer? – szólt Béldi
292 XVII | hogy az érintett ügyet meg fogjuk előzni, az intést
293 XVII | kényszeríttetünk kötni. Ha engem sért meg valaki, s a törvény nem
294 XVII | kapom. Ha az országot sérti meg valaki, s büntetni nem lehet,
295 XVII | lelkem üdvösségét úgy adja meg, éltemet, feleségemet, gyermekeimet
296 XVII | veszteni, azért jelentem meg kegyelmednek, hogy ha a
297 XVII | megmaradásokat szereti, előzze meg a magára következő veszedelmet,
298 XVII | az udvaron, melyet neki meg kellett volna előznie.~Béldiné
299 XVII | hogy férjeiket őrizzék meg Teleki Mihály ármányaitól.
300 XVII | mintha kígyó csípte volna meg.~Teleki észrevevé e név
301 XVII | látszik, hogy a nők könnyebben meg tudnak bocsátani némely
302 XVII | adta oda.~– Uram! Ígérd meg azt, hogy Bánfit nem akarjátok
303 XVIII| kellett lennie; alig jött meg a gyulafehérvári gyűlésről,
304 XVIII| ha látsz? Miért csókolsz meg? E sóhaj, e csók nekem fáj,
305 XVIII| kiálta:~– Bánfi! Mentsd meg magad. Életedre törnek!~
306 XVIII| a ló alá esve nem szűnt meg annak kötőfékét kezében
307 XVIII| bőszült haraggal.~– Öljetek meg! – Örülök meghalhatni! –
308 XVIII| mint hogy érte halhassak meg. Isten velem.~– Takarodjatok
309 XVIII| belső szobákat is nyissák meg előttük.~A kulcsár vonakodott,
310 XVIII| fölgyújtjuk a házat.~A kulcsár meg is szeppent, meg is haragudott,
311 XVIII| kulcsár meg is szeppent, meg is haragudott, e kettős
312 XVIII| szobákat, hogy ám nézzék meg, miszerint ott senki sincsen
313 XVIII| mutatva. – Ejnye, bizony, majd meg találtuk ölni, nem tudtuk,
314 XVIII| tudtak inni jól, s amit meg nem ihattak, kidönték.~A
315 XVIII| egy egész sor hordót lát meg a kezébe kapott fáklya világánál.
316 XVIII| erős borszesz illata ütötte meg orrát. Annál dühösebben
317 XVIII| düh és bosszú ereje maradt meg szívében. Első gondolatja
318 XVIII| fejedelem hírnökét ismerék meg, egy széles vállú, óriási
319 XVIII| fejére. Száz kard villant meg egyszerre feje fölött.~–
320 XVIII| a fejedelemhez, és mondd meg neki, hogy három nap alatt
321 XVIII| neki, hogy három nap alatt meg fogok előtte jelenni.~–
322 XVIII| kardodat, uram! – szólítá meg Angyal Mihály. – Állj elénk,
323 XVIII| tartá még, hogy szándékát meg ne változtassa.~Mindent
324 XVIII| ismeretségben volt, kiket máskor meg sem szokott látni, vagy
325 XVIII| kiálta neki, hogy álljon meg egy szóra.~A püspök nem
326 XVIII| hadsereget vezényleni, s tanuld meg azt, hogy az élő eb is különb
327 XVIII| halála óráján? Ingyen haljon meg, mint egy halálra kergetett
328 XVIII| magas, hogy a fáklyafényben meg nem látszik. Két sor oszlop
329 XVIII| leány. – Jer, jer melegedjél meg. Messziről jöttél, pihend
330 XVIII| parázs tüzénél melegíte meg, s a férfi elfagyott kezeit
331 XVIII| hozzá.~„Ha örömöd van, oszd meg kedveseddel, s kétannyivá
332 XVIII| lesz. Ha bánatod van, oszd meg kedveseddel, s felényivé
333 XVIII| kerevethez tolta.~– Jer, ölelj meg – monda Bánfi, a leányt
334 XVIII| mellett. Szíve még nem édesült meg a csóktól. Keserű gúnnyal
335 XVIII| viselt gyémántgyűrű karcolá meg az üveget, mely rosszul
336 XVIII| vonultak el ismét.~– Ölj meg inkább te engemet, mielőtt
337 XVIII| és tudom, mi van hátra, meg kell halnom. De elleneimnek
338 XVIII| Allahra mondom, nem halsz meg egyedül. Jer poharainkhoz.
339 XVIII| Bizonyosan megbánta a leány, hogy meg akart halni: gondolá magában,
340 XVIII| azon Azraële írását ismeré meg.~Megütközve olvasá benne
341 XVIII| önföláldozással szabadíta meg ellenségeim kezéből; egy
342 XVIII| nem, de a büszkeséget még meg lehet menteni.”~„Nem leend
343 XVIII| Nagyon sajnálnám, ha egyúttal meg is nem lopott volna.” Azzal
344 XVIII| ajtón.~Megdöbbenve állt meg a küszöbön. A szobában egy
345 XVIII| lábainál. Annyi érzelem rohanta meg egyszerre keblét, hogy még
346 XIX | legutolsó cselédje sorsát is meg tudta siratni.~A kapu előtt
347 XIX | Egyszerre sikoltás üté meg füleit.~Összerezzenve hátratekinte,
348 XIX | nyargaljon Bethlenbe, és mondja meg az ottani várnagynak: hogy
349 XIX | talán ugyane percben szorítá meg Teleki leendő veje, Thököly
350 XIX | felett. Tán az egész nép meg volt fosztva álmától.~ ~
351 XIX | fejedelem nevében nyittatja meg a kaput, s egy másik iratot
352 XIX | A várnagy remegve hajtja meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat –
353 XIX | neked. Mert lesz idő, mikor meg fogod átkozni az életet,
354 XIX | bűnhődjék valaha. Őrizd meg e szegény országot minden
355 XIX | minden viharok közt. Bocsásd meg halálomat elleneimnek, miként
|