Part

 1 X   |            Ülj föl lovadra, fiam Zülfikár – inte ezzel az aga egy
 2 XI  |     menjünk a járt úton – felelt Zülfikár –, ki bolond menne fel ide
 3 XI  |       süket vagy meghalt – szólt Zülfikár, miután hiába kiabáltak
 4 XI  |       beszedni – folytatá a szót Zülfikár –, az én uram, a hatalmas
 5 XI  |          Két pogány.~– Atyámfia, Zülfikár – monda Kelemen diák a belépő
 6 XI  |         kulcs nyikorog! – kiálta Zülfikár. – El a barlang sötétjébe.~
 7 XI  |         ő! – suttogá meglepetten Zülfikár, midőn eltávozott.~– Kicsoda?
 8 XI  |     Megvesztél! – dörmögé fülébe Zülfikár. – El akarsz árulni bennünket
 9 XI  |      tedd azt a bolondot – monda Zülfikár. – Okosabb dolog áll előttünk.
10 XI  |        volt erre jönnünk – monda Zülfikár. – Mert azon az úton, amerre
11 XI  |        nem szólunk nekik – monda Zülfikár –, úgy látszik, magok sem
12 XI  |       lovaikra, és mentek odább.~Zülfikár még azt kívánta volna, hogy
13 XI  |         Sokkal különben járt még Zülfikár. Megérkezve Váradra, ott
14 XI  |    kedvhölgye lakhelyét kitudja.~Zülfikár kétszáz arannyal terhelt
15 XI  |          megtudta az aga, akinek Zülfikár alattvalója volt, ürügyet
16 XI  |       Azt nem cselekszem – monda Zülfikár –, hanem átadom azon ajándékot,
17 XI  |      kapuja előtt vonják karóba.~Zülfikár pedig a kétszáz arannyal
18 XIII|          és hadseregedet – monda Zülfikár.~– Allah árnyékára! Nagy
19 XIII|         látja a titkokat! Eredj.~Zülfikár, letéve fegyvereit, nekiindult
20 XIII| bizonyítani – folytatá szilárdul Zülfikár, s egy összehajtott levelet
21 XIII|   miszerint e levél előmutatója, Zülfikár, az én hűséges hadikémem.
22 XIII|       hazairamodott Nagyváradra.~Zülfikár tőle is megkapta a szerződött