Part

 1 I   |  zivatar összeszorítá őket. Egy vén, terebélyes tölgyfa oldalához
 2 I   | közöttük.~– Dávid! – kiálta egy vén, ősz bajuszú vadászra; az
 3 I   |     uram – szólt ellenkezőleg a vén vadász, ismét levéve sipkáját
 4 I   |       még embert.~Jerünk odább. Vén odvas fa tövében egy szarvascsalád
 5 I   |    szerte a nádasban, míg a két vén fenyegető röfögéssel rohant
 6 I   |   odalépett a daliához Dávid, a vén vadász, ragyogó szemekkel
 7 I   |         erdőrész felé, melyet a vén vadász mutatott neki. Azt
 8 II  |        ott nem feküdtek le.~Egy vén, tisztességesen megaggott
 9 II  |         tudója! – sóhajta föl a vén dajka. – Mikor szabadul
10 II  | szájától vonta meg a falatot.~A vén dajka könnyezni kezdő szemeit
11 II  |     várjon odakinn – viszonzá a vén dajka, tipegve úrnője körül,
12 II  |         vörösüngösök – hebegé a vén dajka, s egyik cseléd sem
13 VII |       selyemszőnyeggel födve, a vén dajka karjain dúcolgatott.~
14 VIII|      zavarba hozza. A másik egy vén török nő, álla bibircsóiból
15 X   |       lóvá, mert láthatja, hogy vén rókával akadt össze.~Kelemen
16 XI  |     Végül egy fatörzsön ült egy vén dudás, kiáltozó kecskebőrét
17 XI  |         tud.~– Igenis, volt egy vén boszorkány a faluban, nagy
18 XI  |           kiáltozák többen, egy vén, beesett képű asszonyt tuszkolva
19 XII |      egyik ablakából egy magas, vén férfi tekint le, hosszú,
20 XII |         gyászos özvegyasszony a vén ősz férfihoz –, járt valaha
21 XVII|         Tarts Kolozsvár felé.~A vén cseléd megcsóválta fejét,
22 XVII|      magában. Egy szerelemféltő vén bolond, akinek öregségére