Part
1 I | Mindig kérdez, és ő maga sohasem felel.~E percben a daliás
2 I | szelíden tekinget szét, sohasem látott még embert.~Jerünk
3 II | kemény tekintete, mintha sohasem született volna leánynak.~–
4 II | székét az asszonyhoz –, sohasem fogjuk mi már látni nagyurunkat?~–
5 II | elhiszed-e, Klári, hogy sohasem látta őt azért rosszkedvűnek
6 II | gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani. Sokszor
7 III | vetette magát. – Mihály, én sohasem látlak téged többet!~Az
8 III | visszajövök, amint eresztenek.~– Sohasem látandlak többet – rebegé
9 VI | vitézül küzdeni, de a síkon sohasem érezték magukat jól. Éppen
10 IX | egyáltalában nem hun írásjegyek. Sohasem láttam hasonló jegyeket.
11 X | kancsal tekintete miatt sohasem lehete kivenni, hogy hová
12 XI | tétovázva Kelemen. – Ennyire sohasem jártam.~– Hát csak menjünk
13 XI | nevezte őt annak, mivelhogy sohasem látta őt nevetni senki,
14 XI | csak azon helyre tévedt, sohasem került többet vissza. Jó
15 XI | ördögöket nem, mert ott ember sohasem jár.~– Mit tudom én, hol
16 XI | véghetlen mélység; a tengerszem sohasem nő, sem nem fogy.~– Most
17 XII | triumfális ováción, de sohasem láttam, hogy ennyi hűhót
18 XIII | Mindig szeretett, és sohasem mutatta.~S azután vér folyott
19 XVI | egy ember volt józan, ki sohasem szokott inni, Teleki Mihály.~
20 XVIII| nyeregkápába nyúlni, ahonnan sohasem szoktak hiányzani a pisztolyok,
21 XVIII| ránc szép homlokodon, mely sohasem volt itt azelőtt; valahányszor
22 XVIII| hidegen nézett Bánfira, mintha sohasem látta volna.~Bánfi azonban,
|