Part

 1 I    |         Mindig kérdez, és ő maga sohasem felel.~E percben a daliás
 2 I    |          szelíden tekinget szét, sohasem látott még embert.~Jerünk
 3 II   |         kemény tekintete, mintha sohasem született volna leánynak.~–
 4 II   |          székét az asszonyhoz –, sohasem fogjuk mi már látni nagyurunkat?~–
 5 II   |          elhiszed-e, Klári, hogy sohasem látta őt azért rosszkedvűnek
 6 II   |       gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani. Sokszor
 7 III  |      vetette magát. – Mihály, én sohasem látlak téged többet!~Az
 8 III  | visszajövök, amint eresztenek.~– Sohasem látandlak többet – rebegé
 9 VI   |      vitézül küzdeni, de a síkon sohasem érezték magukat jól. Éppen
10 IX   | egyáltalában nem hun írásjegyek. Sohasem láttam hasonló jegyeket.
11 X    |          kancsal tekintete miatt sohasem lehete kivenni, hogy hová
12 XI   |     tétovázva Kelemen. – Ennyire sohasem jártam.~– Hát csak menjünk
13 XI   |      nevezte őt annak, mivelhogy sohasem látta őt nevetni senki,
14 XI   |         csak azon helyre tévedt, sohasem került többet vissza. Jó
15 XI   |    ördögöket nem, mert ott ember sohasem jár.~– Mit tudom én, hol
16 XI   |  véghetlen mélység; a tengerszem sohasem nő, sem nem fogy.~– Most
17 XII  |           triumfális ováción, de sohasem láttam, hogy ennyi hűhót
18 XIII |             Mindig szeretett, és sohasem mutatta.~S azután vér folyott
19 XVI  |         egy ember volt józan, ki sohasem szokott inni, Teleki Mihály.~
20 XVIII|     nyeregkápába nyúlni, ahonnan sohasem szoktak hiányzani a pisztolyok,
21 XVIII|       ránc szép homlokodon, mely sohasem volt itt azelőtt; valahányszor
22 XVIII|   hidegen nézett Bánfira, mintha sohasem látta volna.~Bánfi azonban,