Part

 1 II   |       bánat.~– Meg akartuk várni kegyelmedet, hogy miattunk ne várjon
 2 III  |         magyarok úgy tekintették kegyelmedet, mint akire legtöbbet hallgattak.
 3 III  |        fenséges nagyúr, miképpen kegyelmedet minden időhaladék nélkül
 4 III  |        fejedelmünknek elfogadtuk kegyelmedet, megmutathassuk, hogy nem
 5 III  |       hogy biztatná és erősítené kegyelmedet.~– No, akkor hát jobb szeretném,
 6 VI   |      felé fejét.~– Ha mulattatja kegyelmedet azokat a porfellegeket nézni,
 7 VII  | fáradozásait, ezennel kinevezzük kegyelmedet udvari főkomornyikunknak.
 8 VII  |        udvari főkomornyikunknak. Kegyelmedet pedig, Daczó János uram,
 9 VII  |          mire nézve jónak látjuk kegyelmedet ezennel fogarasi várunk
10 VII  |     szólt a basához –, miszerint kegyelmedet, kinek vitézségét annyira
11 VII  |        gyülekezést parancsolnak, kegyelmedet, oh, fájdalom, csak rövid
12 VII  |   magában.~– Örömest marasztanók kegyelmedet, mert személye becsesebb
13 IX   |          a trón lépcsőin állani. Kegyelmedet is odaértem, Teleki Mihály
14 XII  |      fejedelem őnagysága kívánta kegyelmedet egy igen kellemetlen ügy
15 XIV  |       bukkanik.”~– Mi nem nézzük kegyelmedet sem őznek, sem oroszlánnak –
16 XIV  |        ismerek.~– Majd meg fogom kegyelmedet ismertetni vele.~– Az igaz,
17 XIV  |   ingerülten.~– Ismét itt vagyok kegyelmedet megőrizni egy igazságtalan
18 XVI  |     beszélgetésre hívá föl.~– Én kegyelmedet mindekkorig igen nemeslelkű
19 XVI  |          uram, aki mindig józan. Kegyelmedet én emeltem ki a porbul,
20 XVI  |     férjemhez közelíteni akarok, kegyelmedet utamban találjam. Kegyelmed
21 XVII |          minden törekvését, hogy kegyelmedet egész házával együtt el
22 XVIII|        tréfálózva kérdezé:~– Hát kegyelmedet gyóntató atyául rendelték