Part

 1 II   |            ott rabolta el a pogány tatár, s elvitte keserves rabságba
 2 II   |        fele sem volt annak, amit a tatár kívánt. Ő tehát rögtön kivette
 3 II   |      elhozta a kutyabőrt, melyre a tatár fölírta, amit kapott, s
 4 III  |         aki több esztendeig volt a tatár murza fogságában?~– Igenis,
 5 IV   |         vette el ő is. Sokáig volt tatár rabságban, onnan bizonyosan
 6 IX   |            ha leégeté is falvait a tatár, de legalább azzal is elismerte,
 7 IX   |  kausztikus hangozattal –, hanem a tatár kán őkegyelmességétől.~–
 8 IX   |          megszólításra előlépett a tatár küldött. Dacos arcú, fekete
 9 IX   |       annak, hogy minden kutyafejű tatár ily hangon merjen beszélni
10 IX   |      arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt dühében, s szemeit
11 X    |           tűz mellől fölugrott két tatár, s utána kiáltott a lovagnak,
12 X    |         kimozdítani, mialatt a két tatár jobbra-balra cibálta a hánykódó
13 X    |            beszélni dühében, a két tatár pedig mérges taglejtéssel
14 X    |     Abrudbánya felé. A mellé adott tatár kísérő hűségesen lovagolt
15 X    |   véletlenül tiszta magyarsággal a tatár, mintegy leolvasva a gondolatot
16 X    |  gondolatot, s magyarul szólal meg tatár létére.~– Sohase törje kegyelmed
17 X    |      helyben rögtön lefizeté azt a tatár kísérő markába.~Hanem a
18 XII  | békeszövetségnek, majd török, majd tatár üt be határainkon, sarcot
19 XVII |        határvidéki fejedelmek és a tatár kán parancsot kaptak készen
20 XVIII|       mosolygott magában: „Szegény tatár”. Ahogy a fegyveres csapat
21 XIX  |        hogy nem hagytalak elveszni tatár rabságában! – Még az erény