Part

 1 I    |           Kegyelmes uram – szólt nyugodtan, csaknem szarkazmussal –,
 2 I    |         hogy a délceg hölgy mily nyugodtan néz végig kéretlen szószólóján,
 3 I    |      bukott el távolabb.~A hölgy nyugodtan várta be a tajtékzó vadkant.
 4 IV   |       tartá a serleget, azt nagy nyugodtan kiitta, s akkor erősen felkacagott.~–
 5 VI   |         lakott.~Apafi az egyszer nyugodtan tudott aludni annyi álmatlan
 6 VII  |          a tűzbe – monda Apafiné nyugodtan.~– Úgyis azt akartam; egypár
 7 VII  |        szót sem válaszolt.~Apafi nyugodtan folytatá hozzá intézett
 8 IX   |        kegyelmed munkája?~Teleki nyugodtan felelt:~– Igenis, nagyságos
 9 X    |          éppen nem félne, s nagy nyugodtan kullogva el a rábámuló csoport
10 X    | kegyelmed rajtam a fejét – szólt nyugodtan a török –, én magyar renegát
11 XI   |    hangzott a sötétben.~A párduc nyugodtan feküdt úrnője lábainál,
12 XII  |       egyenes gondolkozásmódját, nyugodtan mondhatom kegyelmeteknek,
13 XII  |           addig semmitől. Míg ti nyugodtan alusztok, én az indulatok
14 XIII |          s amint azok elcsípték, nyugodtan monda nekik magyarul:~–
15 XIV  |         téve magát indulatainak, nyugodtan viszonza:~– Az nem igaz,
16 XVIII|         csataménét parancsolá, s nyugodtan készült.~– Méltóságos uram,
17 XIX  |                  Csak ők aludtak nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek.~
18 XIX  |                A férj és feleség nyugodtan alszanak egymás karja közt.~
19 XIX  |     aludjál csendesen.~E szókkal nyugodtan fekteté le nejét párnáira,
20 XIX  |   átkozni az életet, s nem fogsz nyugodtan meghalni, miként én. Hagyj
21 XIX  |      annak hideg, halvány arcát, nyugodtan lépett Csáky elé:~– Készen