Part

 1 I    |          hogy gazdát cseréljen.~– Nekünk kegyelmes urunk a török –
 2 II   |   váltságdíját nehéz lefizetni; – nekünk a faluban leánytársaimmal
 3 II   |          hogy ezt a pénzt, melyre nekünk úgy sincsen szükségünk,
 4 III  |     vannak a fejedelemséggel, aki nekünk nem kell, az mindig a nyakunkon
 5 VI   | esztendeig, mint a trójaiak, mert nekünk otthon is van dolgunk. Vessék
 6 VI   |           én azt hiszem, hogy itt nekünk nincs mit időznünk tovább.
 7 IX   | megszöktek előlünk, s ott hagyták nekünk a semmit. Azért azt izeni
 8 IX   |        minden évben föl nem épül. Nekünk majd gondunk leend rá, hogy
 9 X    |           miután tudom, hogy ti a nekünk adott szó nem teljesítését
10 XII  |           kerestem föl udvarodat. Nekünk mindkettőnknek egyenlően
11 XII  |   tekinteni, mint ellenséget. Jaj nekünk, ha e gyűlölet nyílt harccá
12 XIII |    tuszkolták előre.~– Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez volt a nép
13 XIII |       utakról elvigye seregeit, s nekünk arra utunk nyíljék megmenekülni.~–
14 XV   |         csak védelemmel tartoznak nekünk anélkül, hogy mi hódolattal
15 XV   |            hogy ma nektek, holnap nekünk: arra nézve ne féltsétek
16 XV   |      nektek a hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~Ez utóbbi
17 XVI  |          akarunk. Ő nem akarja, s nekünk hajolnunk kell. Mi békét
18 XVII |      akarja általad elejteni; jaj nekünk, ha ezt megteszed: mert
19 XVIII|         fogva.~– Csendesen, uram. Nekünk a nőt megölni nincs utasításul
20 XVIII|    kapitánytok vagyok-e én, mi?~– Nekünk ugyan nem – szólt visszapattogva
21 XVIII|        köpcös vállait rángatva –, nekünk Bethlen Miklós uram a kapitányunk,