Part

 1 I    |     fiának.~Így halt meg a férfi, kit a sors mindig tenyerén hordozott –
 2 II   |         hát mit tekingetsz félre? Kit ugatnak ott künn a kutyák?~–
 3 IV   |           is csak férjére tekint, kit hódolattal szeret. Nehéz
 4 V    |           Ekkor a fiatal gyermek, kit a basa Feriz bégnek nevezett,
 5 V    |   egyikéről ifjúkori barátnéinak, kit viszontláthatni természetes
 6 VI   |            s üdvözölte a törököt, kit megmentő angyalának nézett.
 7 VII  |        szép gyermeket takart fel, kit selyemszőnyeggel födve,
 8 IX   |    pusztította a felső vidéket, s kit az egyesült vármegyék sem
 9 XI   |        kiálta rájok Kelemen diák, kit egész odáig senki sem vett
10 XII  |         hoztam föl ellene; annak, kit szeretünk, nem rójuk föl
11 XIII |        gyermekkori szerelme neki, kit azután később elfeledett,
12 XIII |        továbbment Bánfi nyomában, kit sehol sem érhetett utol;
13 XIV  |          egy fiatal nemes legény, kit társai Szánthónak neveztek,
14 XIV  |        vétek az enyim; – azon nő, kit önök keresnek, üldöztetve
15 XV   | fejedelmeit. Maga a belga király, kit sorsunk legkevésbé érdekelhet,
16 XV   |    leányom ott, Wesselényi Pálné, kit hazájából elűztek, s ki
17 XVI  |      döfve a büszke főúr szívébe; kit semmi sem sérthete meg úgy,
18 XVIII|            hogy szerelme ideálja, kit istene után imádott, nem
19 XVIII|        szemeire, hozzá ily közel, kit oly keserűen megbántott.
20 XVIII|          elhagyatott mindenkitől; kit nem az élvezet hívott, hanem
21 XIX  |          szava.~Neje állt előtte, kit hetek óta távol tartottak