Part
1 I | látott! Amit elmulasztok én, pótoljátok ti helyre érzelemmel –
2 I | hogy hagyjon ki belőlök, én ma vadászni akarok, tudja,
3 I | levéve sipkáját fejéről. – Én ismerem azt az utat, az
4 I | csaknem szarkazmussal –, én ugyan nagy balságnak tartom,
5 I | Ezt a leányt félti? Az én unokahúgomat?~A dalia egzaltált
6 I | Hát hiába volna ő az én vérem, ha oly bátor nem
7 I | Ugye mondám, hogy az én vérem ő.~Mindenki sietett
8 I | engedett magával menni.~– Én nem tudom, mit érzek – szólt
9 II | vénasszony –, elég lesz, ha én fenn vagyok. Holnap úgyis
10 II | Tudom istenem, hogy majd én is végighúztam volna egynek
11 II | fogságából? Héj, de jól éreztem én ezt a dolgot előre, de meg
12 II | kívánta, hogy elmenjen. Én csak arra kértem, hogy legalább
13 II | váltságból, néne?~– Nem tudom biz én azt, fiam. Bandi mindig
14 II | kíván; asszonyomnál megvan, én bizony nem kérdezősködtem
15 II | Mink, akarám mondani – én – viszonza egy tétova hang,
16 III | ide ki, hát majd bemegyek én.~S azzal leugrott lováról,
17 III | kérdezé emez haragosan.~– Én vagyok, szolgálatodra, kegyelmes
18 III | Azt izeni kegyelmednek az én uram, a híres Ali basa őnagysága,
19 III | szekerére, és jöjjön ki az én uram táborába, Kisselyk
20 III | biztatá Apafi –, hisz én magam sem tudom, hogy mit
21 III | majd előteremtem.~– Oh, én rosszat sejtek, szívem szorul,
22 III | vetette magát. – Mihály, én sohasem látlak téged többet!~
23 III | Héj, Apafi! Gyere ki, mert én be nem lépek a feleséged
24 III | hátralevő váltságát, mert az én uram, a fenséges szultán
25 III | Miképpen gondolod te, hogy én fejedelem lehessek?~– Az
26 III | fejedelem lehessek?~– Az az én gondom. Majd azzá teszlek
27 III | gondom. Majd azzá teszlek én.~– De Erdélynek más fejedelme
28 III | Kemény János.~– Az is az én gondom. Majd elbánok vele
29 III | gondom. Majd elbánok vele én.~Apafi vállat vonított.
30 III | elébb végbemehessenek.~– Én! De hát ki fog az én szóltomra
31 III | Én! De hát ki fog az én szóltomra megjelenni? Uram,
32 III | szóltomra megjelenni? Uram, én legkisebb vagyok az ország
33 III | Azok között sem ismerem én a nevezetesebb embereket,
34 III | nagyot sóhajtva.~– No, mert én nem tudok. Tehát üljön neki
35 III | homágiumot egymásnak, már én beharangoztattam, kegyelmetek
36 III | ahogy illik.~– Megkövetem, én református vagyok – szabódék
37 IV | restelkedéssel mondá:~– Én ismerem szegényt nagy messziről.
38 V | rövideden bemutatta magát:~– Én vagyok Kucsuk basa. Ezen
39 V | férfi, ki e nőt elvette, én vagyok.~Béldi a meglepetés
40 V | kezde figyelni a basára.~– Én e nőt mindvégig hódolattal
41 V | a csatatéri halált, arra én nem sokat gondolok, hanem
42 V | törökhöz ment nőül. Ott az én rokonaim, itt az övéi. Evégett
43 V | ide – monda biztatóan –, én és nőm mint testvérünket
44 V | arcával reá.~– Ezek meg az én gyermekeim – monda Béldiné
45 V | szokás.~– Minálunk? Hisz én nem vagyok török.~– Hát
46 V | volna önmaga lenni: akinek én ismerem, akinek én szeretem:
47 V | akinek én ismerem, akinek én szeretem: férfi, aki ha
48 V | mintha te azt hinnéd, hogy én fiamat csak azért hoztam
49 V | aggodalommal.~– Éppen nem. Én a deréksereget vezénylem.
50 V | Ily idős koromban, mint ő, én már a Nisan rendet viseltem
51 VI | Nagyságos fejedelem. Az én uram, Kucsuk basa, e szavakat
52 VI | és a bejárások előtt. Az én uram, Kucsuk basa, azalatt
53 VI | a tapasztalt német úr –, én régi katona vagyok, sok
54 VI | vesztegettük nagyhiába. Azért én azt hiszem, hogy itt nekünk
55 VI | Wenzinger felugrott helyéről.~– Én mégis meg akarom tekinteni –
56 VI | az ellenség.~– Igen, de én nem akarom őket visszariasztani,
57 VI | föl Kemény sértődötten. – Én a tartalékhoz? Legelől szokott
58 VI | ha úgy kívánja nagyságod, én átadom a vezéri botot, s
59 VI | mintsem elszaladván, ez az én kardom (s itt megüté kezével
60 VI | az ellenség elé, s mikor én kardommal inteni fogok,
61 VII | keveset találjanak kérni.~– Én csekély érdemeim jutalmazását
62 VII | szükség a székelyekhez.~– Én magam említésre méltónak
63 VII | viszonza emez szárazon. – Én csak az ő parancsát teljesítém,
64 VII | melyeknek elfoglalása után én bevégzem kötelességemet,
65 VII | lássanak dolgaik után. Az én hadaim elvégeznek mindent.~
66 VII | annak szemeibe, monda:~– Én a fejedelemhez jöttem.~Apafit
67 VII | koszorúját Szász uramnak, az én köpönyegem alá ugyan nem
68 VII | zekéje legjobban ráillik. Én fogadom, hogy már láttam
69 VII | engem oly szívtelennek; én, aki egy asszony sírását
70 VII | ostromolni akarja a várost, s én nem találok okot neki ellenmondani.~–
71 VIII | bántó kacajjal a férfi –, de én meg nem merném előre odaadni,
72 VIII | felelet tíz arany. Az árát én szabom meg.~– Nesze pénzed,
73 VIII | a tőr lesz a tied, mert én életben maradok, s föltalállak
74 VIII | Ne fenyegess. Meg tudnám én tenni, hogy az a pénz, amit
75 VIII | szeleivel, majd megtalálom én ottan jókedvemet.~Babaye
76 VIII | Miért boldogabbak ők, mint én? Szeretnék fejeikkel labdázni.
77 VIII | magánosan leendsz, majd én mulattatni foglak. Tudok
78 VIII | szerelem van ébren.~– Oh, én félek – szól reszketve az
79 VIII | Mitől remegsz? Itt vagyok én – szól az, átölelve a hölgy
80 VIII | tégedet legyilkolának. Én a bástyákról akartam magamat
81 VIII | szemeiddel? Itt nincs senki, csak én vagyok. Korzár nem jött
82 VIII | imádságot, égő falvakat; én mind megadom neki; csak
83 VIII | bárki, egy fellah, egy rája, én neki adom nevemet, s elvállalom
84 VIII | megszólítod, ezt mondva: „Az én nevem Korzár bég, hát te,
85 VIII | szóljunk, se te hozzám, se én hozzád, se visszafelé ne
86 VIII | hangon szólt hozzá:~– Az én nevem Korzár bég, hát te,
87 VIII | átkozott szellem, ki vagy?~– Én pedig Balassa vagyok! –
88 IX | megtudták ez emberek, hogy én pénzt adok köveikért, elhíresztelék,
89 IX | köveikért, elhíresztelék, hogy én azokban gyémántot, meg kárbunkulust
90 IX | állát előreütve, szólt:~– Az én uram, a kegyelmes Kubán
91 IX | harács kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes Kubán
92 IX | Azért azt izeni tenéked az én uram, a hatalmas Kubán kán,
93 IX | ajkakkal rebegé:~– Ha az én uram előtt beszélne így
94 IX | szelíd fiúnak látszol.~– Oh, én nem érdemlem e dícséretet –
95 IX | szólt közbe Imre büszkén. – Én is ott voltam az ostromlott
96 IX | fojthatva el nevetési vágyát. – Én önt mindenkor szívesen látom,
97 IX | monsieur Reverend-ra.~– S én ne ismerném azon művészi
98 IX | szépszerével kicsalhasson?~– Mind én cselekvém.~– És kegyelmed
99 IX | megtámadásnak?~– Azt is én tevém, nagyságos uram.~–
100 IX | kegyelmed hallgatni engem. Igen. Én is magyarországi vagyok,
101 IX | mondják azt, hogy titokban én kormányzom a fejedelem akaratát,
102 IX | nevezik Erdélyben, de melynek én is leánya vagyok!~Apafin
103 IX | szólt a fejedelemnő –, hogy én is közőlök való vagyok.~–
104 IX | akaratát sem örömest látom én uralkodni.~Apafiné sértett
105 IX | fordult sógorához:~– Azért én kegyelmednek nem szűnök
106 IX | némi élességgel.~– Szóltam én a fejedelemhez egy szót? –
107 IX | vállvonítva. – Hát hozzáférhetek én a fejedelemhez kegyelmetek
108 IX | miatt, kik előtte állanak? Én csak azok ellen keltem és
109 IX | Mihály uram. Oh, ismerem én jól azon okokat, miknél
110 IX | megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá fogadom;
111 IX | dolgot, náluk nélkül pedig én semmit sem tehetek.~– Mi
112 IX | hangnyomattal Teleki.~– Én is ott leszek – felele rá
113 IX | kérdé megütközve Apafi.~– Én vagyok azon híres vitéz
114 IX | képesek sziklavárából kifogni. Én ez embert csel által kézre
115 IX | alkalomról engem előre tudósítva, én az erdőben elrejtett lovagjaimmal
116 IX | adtam volna semmi áron. Én tehát azt izentem vissza
117 IX | s fogjon magának egyet, én ugyan a magamét nem az ő
118 IX | megharagudott? – kérdé Apafi.~– Én haragudhattam volna, mert
119 IX | parancsot eszközölni ki ellenem. Én jó előre megérezvén a bűzit,
120 IX | derék, szép felesége van. Az én nőm testvére, s így el tud
121 IX | jószágaimat használatra bírta. Én tehát Bánfiról tudni sem
122 IX | sem volt ez ideig, pedig én nádori és fejedelmi udvarokat
123 IX | szolgáltasson kezébe.~– Én parancsot? Semmit sem tudok
124 IX | ellennyugtatványokat ád, miknél fogva én azokat, amikor tehetem,
125 IX | határszéli portyásokat, hogy én a római császártól küldött
126 IX | Kapi uram azt állítja, hogy én minden jószágomat eladtam
127 IX | kegyelmed. Majd megmutatom én, hogy ki hát az igazi fejedelem
128 X | annyira van énhozzám, mint én őhozzá, ha ő akar velem
129 X | nagy kevélyen.~– Hiszen én is a fejedelem akaratából
130 X | liber baronatus: ahol az én hatásköröm megszűnik.~–
131 X | Csáky. – Hiszen nem mondtam én, hogy oda brachiummal szükség
132 X | elevenen, istentelen gyaur!~– Én Apafi Mihály uram őnagyságának
133 X | félelmes pátosszal. – Az én személyem szent és sérthetetlen.
134 X | személyem szent és sérthetetlen. Én rendelem meg a felséges
135 X | az enni- és innivalókat, én szedem be az adót, és én
136 X | én szedem be az adót, és én hirdetem ki; azért engemet
137 X | bocsássatok szabadon, mert én nevezetes személy vagyok.~
138 X | szoktad hirdetni; íme, az én uram, a nagyváradi Ali basa
139 X | még! – csitítá az aga. – Én nem szeretném, ha e rendeletemet
140 X | szólt nyugodtan a török –, én magyar renegát vagyok, hajdan
141 X | Imre uramat szolgáltam, én segítettem Korzár béget
142 XI | törvényt kérdeni jöttem ide, az én uram, a fejedelem parancsából.~–
143 XI | fejedelem parancsából.~– Én pedig az új adót beszedni –
144 XI | folytatá a szót Zülfikár –, az én uram, a hatalmas nagyváradi
145 XI | vérnek” nevezni el? – Nem én adtam neki e nevet, uram –
146 XI | leánya, a szép Florica, az én fiamba volt szerelmes. Nem
147 XI | megnéznélek.” – „Meg is halok én hát nemsokára” – szólt búsan
148 XI | felelj arra, amit kérdek, én vagyok a cirkáló hadnagy.~
149 XI | Felelj ezen úrnak, nézz reám, én vagyok az édesanyád.~– Az
150 XI | vagyok az édesanyád.~– Az én uram, a fejedelem nevében
151 XI | úgysem vehetném hasznát, mert én unitárius vagyok.~A pópa
152 XI | hegyek közé.~– Ha te ugrol, én is ugrom – felelt a gyanakodó
153 XI | mit zsebre raknod, ahova én most megyek, hacsak az ördögöket
154 XI | sohasem jár.~– Mit tudom én, hol lakik itt ember a ti
155 XI | megsikamlástól; tegyétek azt, amit én.~Hajborzasztó mulatság.
156 XI | Zülfikárhoz fordulva Kelemen. – Én egy párducot keserek.~–
157 XI | szerethesse halálosan.~– Én segítségére megyek – monda
158 XII | ez a simplex báró itten? Én voltam koronáción, voltam
159 XII | nem kompetál. Oh, tudom én, hogy mi a juss, mert pereltem
160 XII | mi a juss, mert pereltem én már nagyobb urakkal is,
161 XII | erre Naláczi. – Majd az én tisztelkedésem adja meg
162 XII | szólás szabadságával. – Én azonban ismerve az ország
163 XII | ott is ébren találandnak. Én védni fogom az országot
164 XII | székely generális dolga. Az én territóriumomra is régen
165 XII | sokaság bosszúsan felzúgott.~– Én rögtön betiltám az adófizetést
166 XII | megvédjük minden ellenségtől. Én minden válasz helyett egy
167 XII | szükség, azt majd megmondom én.~Az átmelegült nemesség
168 XII | nyerni.~– Éppen úgy, mint én! – kiálta közbe egy hang,
169 XII | méltóságos uram, azért itt vagyok én, ha nem hívogatnak is!~Bánfi
170 XII | mellére ütve szólt: – Az én nevem: nemes nemzetes –~–
171 XII | jól, nagyasszony, tudom én ezt már mind, mert sokszor
172 XII | okáért majd hamar elmondom én – vágott közbe Bánfi –,
173 XII | Jó asszony, nem kértem én kegyelmedtől ingyen ezt
174 XII | Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat nem adom! Kétszáz
175 XII | ócsárolja! Abban születtem én, abban volt apám, anyám
176 XII | sérti pompás palotájából az én rongyos házam tetejére nézni,
177 XII | nő dühösen. – Nem vagyok én parasztember, hogy kibecsültessenek
178 XII | megtiltja minden embernek az én fundusomra lépni. Kiszegezem
179 XII | akkor benyitni hozzám.~– És én mondom kegyelmednek, hogy
180 XII | gondolják kegyelmetek, hogy én azokat visszaadom? Az ország
181 XII | föl az ország védelmére; én a terhet teljesítém, s most
182 XII | nyakába kulcsolva. – Az én napvilágom, a te szerelmed
183 XII | hete, hogy eltávozál, és én nem lehettem veled.~– Asszony!
184 XII | veszélyes.~– Oh, te tudod, hogy én nem keresem a fényt, s nem
185 XII | betakartál palástoddal, és én akkor olyan boldog voltam…
186 XII | ébreszte fel bennünket, és én mégis olyan boldog voltam…
187 XII | boldog voltam… Te lóra ültél, én leborultam imádkozni, s
188 XII | beszámol a feleségének? Lám, én sem tartalak zár alatt,
189 XII | hárítod el a kérdést. Hiszen én nem vádollak semmivel, én
190 XII | én nem vádollak semmivel, én nem leskelődöm utánad; ha
191 XII | hogy annak okait sejtené. Én nem tudom, nem is kívánom
192 XII | nem sietsz haza. – Bánfi! Én szenvedek, jobban szenvedek,
193 XII | vagy – folytatá Bánfi –, és én nem segíthetek rajtad; te
194 XII | ábrándozni szeretsz, ahhoz én nem értek. Lehet, hogy az
195 XII | nem értek. Lehet, hogy az én lelkem sérti a tiédet, s
196 XII | lelkem sérti a tiédet, s azt én nem akarom, de a tiéd sérti
197 XII | mosolygó szemrehányással –, én jövök meglátogatni szegény
198 XII | magunk párjára: ön Apafira, s én – Margitra – és mindketten
199 XII | ellen törni látandjuk.~– Oh, én bizonyosan mondhatom, hogy
200 XII | rejteget férjed ellen.~– Én nem Apafit féltem az elbukástól –
201 XII | a zöld bársonymentét.2~– Én istenem. Mitől kell tartanom?~–
202 XII | Mitől kell tartanom?~– Míg én el nem vesztém férjem kegyét,
203 XII | Míg ti nyugodtan alusztok, én az indulatok támadásit fürkészve
204 XII | kulcsolá össze kezeit.~– Én látom a vihart, mely Bánfi
205 XII | megdöbbenték lelkemet, és én nem akarom, hogy Apafi legyen
206 XII | ketten vigyázni fogunk rá. Én iparkodom föltartóztatni
207 XII | Oh, istenem! Mit tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd:
208 XII | istenem! Mit tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem,
209 XIII | elszakítának bennünket. Én erre paizsomat hátamra vetve
210 XIII | hidakat letöreté; úgyhogy mire én kijöttem a városból, az
211 XIII | állapotba volt téve. Ezzel én minden kerülés nélkül átúsztattam
212 XIII | mosolyogva mondá: – Majd én tanítalak meg benneteket
213 XIII | elkiáltva magát dörgő hangon:~– Én vagyok Kariasszár!, a győzhetetlen.
214 XIII | viszonza Vízaknainé.~– Én tudom magamat védni – monda
215 XIII | monda Bánfi hevesen.~– Én is – viszonza büszkén az
216 XIII | izenetet hozá nekik:~– Az én uram, Ali basa, fölszólít
217 XIII | maga vágtatott Bánfi elé. – Én vagyok előtted, hitvány
218 XIII | szólt gúnyosan Ali.~– Én pedig szakálladat seprűnek –
219 XIII | lovaim ólára szegzem ki.~– Én pedig bőrödet madárijesztőnek
220 XIII | tisztátalan ölelésedre? Ezért én elrablom feleségedet! S
221 XIII | volt fölülről a felelet.~– Én Dzsem-Hamán vagyok, ki Ali
222 XIII | hitetlenek kezei közé?~– Én meg foglak szabadítni téged
223 XIII | legvitézebb lovagaiddal, mint én; ebben az egyben most mind
224 XIII | kockáztatja az életet; ha én estig beszélhetek Bánfival,
225 XIII | Vigyetek Bánfi Déneshez, én az ő kéme vagyok.~– Hazudsz! –
226 XIII | A levébe ez volt írva:~„Én, Sötér Gergely, tudósítom
227 XIII | előmutatója, Zülfikár, az én hűséges hadikémem. Bocsássák
228 XIII | megtudva, hogy Azraëlét én segítém neked elszöktetni.~–
229 XIII | sápadtan. – Majd megtanítom én e tányérnyaló népet szabad
230 XIV | kegyelmeteket, uraim, az én birtokomban. Nagyon örülök,
231 XIV | bántó nevetéssel –, önök az én birtokomon vannak, s ez
232 XIV | vannak, s ez elég jó hely, és én nem tudok hová lenni e megtiszteltetés
233 XIV | fogadhatjuk el.~– Már az az én gondom. Én nem szoktam soha
234 XIV | Már az az én gondom. Én nem szoktam soha éhen-szomjan
235 XIV | harmadik minőség is.~– Amelyet én nem ismerek.~– Majd meg
236 XIV | hogy azt hiszi, miként én kegyelmeteket erővel is
237 XIV | ismerjék meg háziállataimat is. Én mindenesetre erővel is elvitetem
238 XIV | Itt nincs annak helye.~– Én azt hiszem, hogy ti tréfáltok.
239 XIV | hogy ti tréfáltok. Legalább én komolyan mondtam, hogy erőszakkal
240 XIV | kötözzétek lábait a kengyelhez.~– Én protestálok ez erőszakoskodás
241 XIV | kiálta Csáky dühösen. – Én fölhívom önöket tanúknak,
242 XIV | hatalmaskodásnak ellentmondék.~– Én pedig fölhívok mindenkit
243 XIV | utánzá Bánfi nevetve –, hogy én ez urakat a legbarátságosabb
244 XIV | nem tudom, hogy Bonchidán én vagyok-e úr, vagy Bánfi
245 XIV | izent inkább nekem? Tudnék én sokkal különb bakokat lövetni
246 XIV | maradnod – súgá fülébe.~– Én eddig egy szót sem értek
247 XIV | összetépett; mire nézve én kiküldém Csáky László uramat,
248 XIV | azon sziklatanyát, melyet én ott egy meleg fürdő kedveért
249 XIV | büszke homlokát. S hátha én azon titkot is tudnám, melyért
250 XIV | Egyszerű oka van annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét is,
251 XIV | kegyelmed mindent tagad, én mindenről meg fogok győződni.
252 XIV | üldöztetve hozzám folyamodott – s én rejtém el őt azon menedékbe –
253 XIV | meg kell őt fenyítenie; én kívánom, hogy elégtételül
254 XIV | Akkor meg fogom büntetni én! – kiálta föl Apafi, s a
255 XIV | megvédni azokat, akiket én megtámadok? – monda a fejedelem
256 XIV | kegyelmed. Majd gondját viselem én.~– Tehát kegyelmed itt szándékozik
257 XV | addig tudtam, hogy aki az én pártomhoz tartozik, az mind
258 XV | egyikünk sem öröklé; sem én, sem Teleki Mihály uram.
259 XV | ha tudniillik ő ülne az én hátamra, s sarkantyút ütne
260 XV | sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. – Értsen belőle,
261 XV | Értsen belőle, aki akar. Én ugyan nemigen tudnék válogatni;
262 XV | mindenesetre javításra vár, s ezt én éppen úgy szívemen viselem,
263 XV | vagyonaitokat, rangjaitokat, s én leszek az első, aki erre
264 XV | ne féltsétek ti Erdélyt. Én fogadom, hogy aki Erdély
265 XV | Thököly Imre.~– Szót kérek én is! – kiálta minden zajt
266 XV | közötte, felelek szavaitokra én! Éppoly birtokos nemes Erdélyben,
267 XV | késő – monda Wesselényi. – Én Boham gróf, frank generális
268 XV | Igen. Mit akarsz tőlem?~– Én vagyok – hebegé el-elhaló
269 XV | az éhség, a döghalál. – Én maradtam utoljára. – Utánam
270 XV | üres marad a hely. – Érzem én is, hogy megoszlattatásom
271 XV | föléledni a visszatorlást… És én azt mondom tinektek: Sírjon
272 XV | Pusztuljon el ő, pusztuljak el én, ha kell, családommal együtt!
273 XV | szeme se legyen nedves az én bánatom miatt. Én, ha mindenki
274 XV | nedves az én bánatom miatt. Én, ha mindenki beleegyezett
275 XVI | Igyék kegyelmetek! Az én egészségemért, az ország
276 XVI | beszélgetésre hívá föl.~– Én kegyelmedet mindekkorig
277 XVI | midőn a békére szavazott. Én azt is tudom, hogy kegyelmed
278 XVI | Bánfi elleni gyűlöletét.~– Én? Nem gyűlöltem én Bánfit
279 XVI | gyűlöletét.~– Én? Nem gyűlöltem én Bánfit soha.~– Tudom, miért
280 XVI | fejedelem. – Azt, mely az én élelmemre van rendelve az
281 XVI | rendelve az országtól? Az én fejedelmi birtokomat? Ez
282 XVI | török.~– No, majd elvégzem én vele. Ne beszéljünk erről
283 XVI | tudjon tanácsot adni.~– Én csak egy orvosságot tudok,
284 XVI | békességes férfiú.~– De én ismerem az ő fájós oldalát,
285 XVI | bárányból oroszlán lesz. Én rá fogom őt venni, hogy…~
286 XVI | mindig józan. Kegyelmedet én emeltem ki a porbul, én
287 XVI | én emeltem ki a porbul, én segítém oda, ahol mostan
288 XVII | néze Béldinek.~– Öcsém, én nem tudom, mit tartalmaz
289 XVII | el leveledet holnap, mert én ma el nem küldöm.~Béldi
290 XVII | Feriz bégre, apám? Látod, én mindjárt ráismertem.~Béldi
291 XVII | kegyelmed még azt is tudja, amit én nem tudok. Amit e tárgyról
292 XVII | ez megöli annak lelkét. Én ezen kötést rosszallom,
293 XVII | gyermekeimet úgy boldogítsa, amint én kegyelmed igaz, tökéletes
294 XVII | veszedelmet, s írja alá a ligát! Én amit csak tudtam a kegyelmed
295 XVII | sem gondolva, kimondám: én mentem a lelkemet az Isten
296 XVII | haltak ki a jobb érzések; én mindegyiket felszólítám,
297 XVII | dolgokat beszélsz.~– Oh, én tudom, mit beszélek. Én
298 XVII | én tudom, mit beszélek. Én láttam őt előtted térdepelni.
299 XVII | indulatosan kiálta közbe:~– Ha az én nőm tenné ezt velem, kiverném
300 XVII | agyából! Mikor valaki az én megmentésemre valami jó
301 XVII | szavam, nekem is van jogom, én kérlek, én kényszerítelek!
302 XVII | is van jogom, én kérlek, én kényszerítelek! Én nem javallom
303 XVII | kérlek, én kényszerítelek! Én nem javallom Bánfi elleni
304 XVII | hajítom.~– Biztosítlak, én szavamra mondom – ígéré
305 XVIII| szobában maradni, s hogy én menjek át a másikba?~Bánfit
306 XVIII| álomalak suttogva monda: „Én nem vagyok Bánfi, hanem
307 XVIII| nem kapitánytok vagyok-e én, mi?~– Nekünk ugyan nem –
308 XVIII| kivel beszélsz, komé? Az én nevem Firtos Firi, s ha
309 XVIII| múltakkal, sem a jövőkkel.~– Én e dolgokat nem értem – monda
310 XVIII| alatt indulásra készen, míg én kastélyomba sietek; néhány
311 XVIII| kincstárát kirablák. Ezzel én mind nem törődöm. Lakjanak
312 XVIII| volt. Hadd lopjanak. Azért én még úr maradok, s a rablás
313 XVIII| arcképét elékteleníték! Az én nőmét! Ezért bosszút állok
314 XVIII| fegyverére ne tegye kezét. Én parancsolom tinektek! Én –
315 XVIII| Én parancsolom tinektek! Én – vezértek!~– Éljen! Éljen! –
316 XVIII| el.~– S miért kellene az én véremnek omlani? Vétettem
317 XVIII| véremnek omlani? Vétettem én valami főbenjáró dolgot?
318 XVIII| tudatni senkivel szándékomat. Én rögtön kocsira ülök, s megyek
319 XVIII| elfogadni is egyiránt bajos.~– Én elhatározám magamban, hogy
320 XVIII| Hiszen nincs mitől tartanom. Én igazságosnak érzem ügyemet.~–
321 XVIII| örvénylő fekete szemébe.~– Az én szerelmem véghetetlen tenger –
322 XVIII| Bánfi vállára fektetve.~– Az én vágyam maga a pokol, mely
323 XVIII| Sokáig hagytál epednem, és én megesküvém, hogy ha eljössz,
324 XVIII| tréfálj, Azraële, e szóval. Én hamar készen vagyok rá!~–
325 XVIII| vagyok rá!~– Készebb vagyok én – szólt a leány. – Jer,
326 XVIII| vagy, hanem országodé is.~– Én nem vagyok senkié többé.~–
327 XVIII| fejükre. Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~– Csáky is közöttük
328 XVIII| s kacaghassanak, midőn én sápadtan megyek a halálra.
329 XVIII| Azraële, te ördög vagy, én szeretlek– kiálta Bánfi,
330 XVIII| csak e hatalmat szerettem. Én azé vagyok, aki ezt öröklé.
331 XVIII| árulásról gondolkozott. S én e lény karjai közt akarám
332 XVIII| férfitól, aki úgy élt, miként én, így akarni meghalni! Ki
333 XVIII| elég lesz. Az a Bánfi Dénes én vagyok.~A paraszt lekapta
334 XVIII| ezentúl kegyelmed fogja az én avultjaimat viselni.~Azraële,
335 XVIII| követelek, az, hogy miután én megjelentem, és el is fogattam,
336 XVIII| Éppen nem úgy értettem. Én nem feleségemhez akarok
337 XIX | emberéletről van kérdés. Ha az én nyakam állana útjában, azt
338 XIX | aláírtad Bánfi halálát!~– Én? – kérdé Apafi tompán, s
339 XIX | Te nem helyesled, ugye? Én nem akartam – hebegé Apafi.~–
340 XIX | lelki erejét elveszté.~– Én nem akartam őt megöletni –
341 XIX | őt megöletni – dörmögé –, én most sem akarom, s ha kívánod,
342 XIX | sem akarom, s ha kívánod, én megbocsátok neki. Vedd pecsétnyomó
343 XIX | holnap; ha ellenszegülsz, én elüttetem fejedet ma.~A
344 XIX | szólva minden csók után: én lelkem! én szerelmem! én
345 XIX | minden csók után: én lelkem! én szerelmem! én üdvöm! én
346 XIX | én lelkem! én szerelmem! én üdvöm! én mennyországom!~
347 XIX | én szerelmem! én üdvöm! én mennyországom!~A nő nem
348 XIX | nyugodtan meghalni, miként én. Hagyj magamra, imádkozni
349 XIX | halálomat elleneimnek, miként én is szívemből megbocsátok
|