Part

 1 III |    Andrásra. – No, ha itthon van – folytatá, be sem várva a feleletet –,
 2 V   |   mindvégig hódolattal szerettem – folytatá a basa.~– Ez teelőtted furcsán
 3 VII | mosolyodjék.~– A jó oláhfalusiak – folytatá kacagva Apafi –, akik lepedővel
 4 VII |           szavunkat, Cserei uram – folytatá a fejedelem. – Vagy azt
 5 VII |          Pók Márton uramat pedig – folytatá a fejedelem – megerősítjük
 6 VII |         válaszolt.~Apafi nyugodtan folytatá hozzá intézett szavait.~–
 7 VIII|       búsan tekinte alá a földre – folytatá mosolyogva Babaye. – Mi
 8 IX  |             hogy olvasám valahol – folytatá a fejdelem. – Talán Dio
 9 IX  |         Mit akarnak kegyelmetek? – folytatá az urakhoz fordulva. – Nem
10 XI  |        pedig az új adót beszedni – folytatá a szót Zülfikár –, az én
11 XII |        Özvegy Szentpáli Györgyné – folytatá zavarodatlanul a nő –, akinek
12 XII |            Te szerencsétlen vagy – folytatá Bánfi –, és én nem segíthetek
13 XII |       Hamar ráismertünk egymásra – folytatá Bánfi –, két ily fő, mint
14 XIII|             Be tudom bizonyítani – folytatá szilárdul Zülfikár, s egy
15 XIII|        hogy még jókor érkezhetel – folytatá ravaszul a renegát –, ha
16 XV  |        közbe.~– Szobieszky pedig – folytatá Bánfi – nem fog a mi szép
17 XV  |            valakit sírni hallok… – folytatá Béldi reszkető ajkakkal. –
18 XVI |          De még ez is mind semmi – folytatá Teleki. – Egyesek sérelme
19 XVI |         ügyei fölött határozunk? – folytatá Teleki keményen.~– Kegyelmetek
20 XVII|            egészen más érzelmekkel folytatá útját, mint aminőkkel megkezdé.~