Part

 1 II   |         van Bandi fiam – szólt az asszony, unva a hallgatást –, minden
 2 II   |            csaknem férfimagasságú asszony, izmos termetének karcsú,
 3 V    |         megszépültél, mily délceg asszony lett belőled!” stb. stb.~–
 4 V    |         halál iszonyától – sem az asszony könnyeitől.~Béldiné átkarolta
 5 VII  |         szívtelennek; én, aki egy asszony sírását sem bírtam soha
 6 VII  |    csodálkozva kiáltá el magát:~– Asszony, hisz te valóban fejedelemnek
 7 VIII |       kérdezz! – sürgeté mohón az asszony.~– Tehát mikor jön meg a
 8 VIII | megfizettél, azt tudod – szólt az asszony, s távozni készült.~– Megállj!
 9 XI   |           beleveték a patakba. Az asszony még ott is azt kiáltotta:
10 XII  |     feledni a nevemet? – kérdé az asszony élesen, s azzal mellére
11 XII  |          generális uram sem.~– Jó asszony, nem kértem én kegyelmedtől
12 XII  |       senki palotája sem kell.~Az asszony zokogni kezdett boldogult
13 XII  |          én nem lehettem veled.~– Asszony! Nagyravágyó vagy-e? Azt
14 XIII |          is – viszonza büszkén az asszony.~E pillanatban, mintha a
15 XIII |     omlott le a földre.~– Szegény asszony – monda Bánfi, utána tekintve. –
16 XVII |      nejére:~– Eredj dolgodra, ha asszony vagy!~Béldiné elveszté lélekjelenlétét,
17 XVII |            te nem lehetsz bakó!~– Asszony, őrült dolgokat beszélsz.~–
18 XVIII|           szemét.~– Hát az a szép asszony ott tán a felesége? – kérdé
19 XVIII|         öreg betűkkel: „Ez a szép asszony szobája.”~– Miért cselekszi
20 XVIII|       berontottak, s a méltóságos asszony arcképét eléktelenítve céltáblának