Part

 1 I   |       fejéről. – Én ismerem azt az utat, az nem istenfélő embereknek
 2 I   |        felszökik, s rézsút véve az utat a hajtás vonala előtt, két
 3 I   |    megállnak helyeiken, elállva az utat. Az üldöző zaj sebesen közelít.~
 4 II  |  szalmaözvegy, hogy kiadta neki az utat! A jó úr azt sem tudta,
 5 V   | gyalogösvényeknek megkerüli a mély utat, meglátszik a Tatráng völgye.~
 6 V   |         még az éjjel folytatjuk az utat. Távollétemben Feriz bég
 7 VI  |            visszavonulásra, amerre utat látott, vad futamodással
 8 VII |            nyissak magamnak rajtok utat.~– Azt ismét nem kell tenned –
 9 VIII|    egyedüli lény, aki elég vakmerő utat törni magának e vad sziklák
10 IX  |         nagy sárban keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban
11 XI  |          akarta neki megmondani az utat.~– Héj, fiú! Te vagy az,
12 XI  |          áthatolhatni, ő ismeré ez utat, emlékezék minden gyökérre,
13 XI  |         fogy.~– Most folytassuk az utat – szólt hidegen Sange Moarte –,
14 XII |       ökölcsapásokkal fúrt magának utat a főkapitányig. A nemességből
15 XIII|       ostromló tömeg kétfelé vált, utat nyitva egyfelől a parasztok
16 XIII|            s gerezdes buzogányával utat tört magának a meglepett
17 XV  |           eredmény! Próbáljunk más utat; hát nem volna a magyarnak
18 XVII|   kóborlásban úgy eltévesztette az utat, hogy egyszer kénytelen
19 XVII|           távollét után ily hosszú utat tevék kegyelmeddel viszont