Part
1 I | erősek legyenek visszaadni azt, amit a lélek a bűvtükörben
2 I | belsejébe vette magát, ahova azt követni nem lehetett.~Az
3 I | épületei tanúsítani látszának azt, hogy e vidék régóta kedvenc
4 I | Valóban – felelt az ifjú, azt sem tudta, hogy mit szóltak
5 I | sipkáját fejéről. – Én ismerem azt az utat, az nem istenfélő
6 I | Társát tudja, hogy visszajő, azt meg kell várnia.~A hajtás
7 I | A szenvedélyes vadásznak azt mondani, hogy szebb vad
8 I | dicsekszik, kivált mikor azt kedvence ejté el!~– Jól
9 I | beszélt, annak hízelkedett, azt magasztalá.~*~Késő délután
10 I | nem oly komolyan mondá ő azt; – a kopasz férfi, észrevéve
11 I | vén vadász mutatott neki. Azt is visszaparancsolta, senkit
12 I | hoznád azáltal, elvégzi ő azt maga is; aki egész tatárhadakat
13 I | levő társai után, hanem azt szégyenlé – vagy elvárnia,
14 II | eljött ide legyeskedni, azt gondolva, hogy asszonyom
15 II | kiadta neki az utat! A jó úr azt sem tudta, melyik lábával
16 II | nagy becsületben tartatik, azt hitték, valami herceg, s
17 II | mindamellett nagyon megörült, azt hallva, hogy férje él, s
18 II | néne?~– Nem tudom biz én azt, fiam. Bandi mindig elhozta
19 II | mennyi év kelle még, hogy azt elérhesse. És addig mindig
20 II | hull, s a leány nem akarja azt elereszteni, hanem arcához
21 II | ajtóhoz lépve, felnyitá azt, kivilágítva az udvarra.~–
22 II | csókolja nagyasszonyomat. Azt izente, hogy – majd jó az
23 II | Ha egy országom volna, azt adnám neked, s még az is
24 III | Apafi jámborul.~– Jól van. Azt izeni kegyelmednek az én
25 III | Legfölebb is sarc kell nekik, azt meg majd előteremtem.~–
26 III | dolog volna tőlem; hanem azt megteszem, hogy fejedre
27 III | beszélnek, hanem azután, hogy azt mondták neki, hogy a lovag
28 III | fenséges szultán parancsolá azt őneki; és még többet is
29 III | másrészről figyelembe véve azt, hogy a mostani fejedelem,
30 III | között, kinevetnek vele, s azt mondják, hogy bolond vagyok.~–
31 III | tisztelni eléggé szép a ház, azt hiszem, egy embert megtisztelni
32 III | török fölugrott ijedtében, s azt kérdte, hogy mi az.~– Ez
33 III | fölsóhajtott, mondván magában: „Azt az embert szeretném most
34 III | mitévők lehetünk?~– Hát azt tesszük, hogy nagyságodat
35 III | vagyok – szabódék Apafi.~– Azt még jobb szeretem. A dolog
36 III | Sőt nagyon örült neki, azt mondta, hogy Erdélynek nem
37 III | kegyelmednél, mert kegyelmed azt megérdemli, jobban, mint
38 IV | rendelkezésére levén bízva, azt udvari kísérete végképp
39 IV | kezében tartá a serleget, azt nagy nyugodtan kiitta, s
40 IV | fejét.~– De inaugurálták már azt – szólt Haller.~– Hol? Kicsoda? –
41 IV | Bánfi azonban, nehogy valaki azt gondolja, mintha az eset
42 IV | megfizetni Bánfi.~Senki sem vette azt észre, csupán akit leginkább
43 IV | Béldi szemei meglátták azt. Oh, nem kell hinni, hogy
44 V | segítségedet ez ügyben fölkérjem; azt a kard fogja megoldani.
45 V | vagy elvesznem a harcban. Azt tudod, hogy Mahomed vallása
46 V | Nálatok a testvér szó azt jelenti, amit nálunk az
47 V | odatérdelt a kislyányhoz, s azt magához szorítva, annak
48 V | árnyalatával a neheztelésnek. – Azt gondolod, hogy egy magyar
49 V | keresztyéneket?~– Éppen nem. A török azt hiszi, hogy minden vallás
50 V | nem is azon ember, akitől azt lehet várni, hogy hitét
51 V | embernek, akár istennek adta azt; – ha ő le tudná esküdni
52 V | téve, hirtelen megcserélte azt a maga előtt álló metszett
53 V | ragyogott. Béldiné észrevette azt, s kérdőleg függeszté a
54 V | homlokemelés.~– Beszédedből azt kezdem érteni – szólt Kucsuk
55 V | kemény hangon –, mintha te azt hinnéd, hogy én fiamat csak
56 V | barátainknak, ha meg tudod-e azt forgatni úgy, miként valaki
57 V | nehéz buzogányt emelt le, s azt legvégén megmarkolva, kimeresztett
58 V | anyját. Te, Kucsuk, add nekem azt a fiút.~– Szívesen. Add
59 V | Melyiket? Válassz.~– Azt, amelyik mellette ül; éppen
60 V | megtetszett rajta, odanyújtá azt a lyánkának nagylelkű galantériával.
61 V | elvette, le nem tette volna azt kezéből.~Szülőik egyszerre
62 VI | Szépen csalódik azonban, aki azt hiszi, hogy amit egyszer
63 VI | egyszer a székely fejébe vett, azt onnan ki lehessen verni.~–
64 VI | fészkelődve a basától.~– Azt az isten tudja, aki az emberi
65 VI | levették róla kezeiket.~Csupán azt tevé meg a fejedelem, hogy
66 VI | lakában; maig is mutatják azt a kisded szobát, melyben
67 VI | fejedelem ebédelni kezdett, és azt be nem végzé.~A magyar urak
68 VI | hadjárat teendői felől. Többen azt tanácsolák, hogy rohammal
69 VI | közt többet nyom ezernél. Azt is tudom, mennyire bírja
70 VI | gyalog harcoljanak. Sőt, azt is meg kell mondanom, hogy
71 VI | vesztegettük nagyhiába. Azért én azt hiszem, hogy itt nekünk
72 VI | arcán nem bírván elrejteni azt a titkos örömet, amit professzionátus
73 VI | arccal a földre borulva, azt háromszor megcsókolá, mindannyiszor
74 VI | kerecsentollak közől kiszakasztott, s azt a dali ifjú kontyába tűzve,
75 VI | rájok a basa. – Tegyétek le azt a puskát, több van amott
76 VI | elől; aki útban maradt, azt a nyargaló tömegek agyontaposták;
77 VI | helyett annak lova fejét érte, azt végig hasítva fölfelé, míg
78 VI | holttestre, s összevissza csókolá azt, Allahra esküdvén, hogy
79 VII | Jánosnak tartozott. Apafi azt is vigasztalva bocsátá el.~
80 VII | a nagy pergamenbe, amint azt széjjelhúzá, az Apafi-nemzetség
81 VII | felelte Naláczi uram, s azt gondolá magában, hogy Béldi
82 VII | gyermeket, s átadva Sárának, azt is kiküldé a sátorból.~Ahogy
83 VII | nyájasan simult ismét hozzá.~– Azt kezdém gyanítani, hogy a
84 VII | mért jutalmat.~– Hiszen azt akarom – szólt a faggatott
85 VII | rossz hírek szárnyalnak. Azt beszélik róla, éspedig nagyon
86 VII | szedni, s ami fa közbe esett, azt levágták előtte.~– Ezt jól
87 VII | Hát meg az, hogy követül azt küldik az országgyűlésre,
88 VII | akkor más ember viselte.~– Azt tartják az atyafiak – válaszolt
89 VII | az okát, jer, fejtsd meg azt, amit ez a székely megígértetett
90 VII | vonatkozásban helységükre. Azt kívánták, hogy ezentúl legyen
91 VII | Érsekújvár alá siessen. Azt mutatva, mintha már e parancs
92 VII | magamnak rajtok utat.~– Azt ismét nem kell tenned –
93 VII | birtokába jutni, anélkül, hogy azt ostrommal bevennők.~Apafi
94 VII | volt. Anna felgöngyölgette azt, meglátva a hízelgő családfát,
95 VII | Apafiné nyugodtan.~– Úgyis azt akartam; egypár arannyal
96 VII | intve Apafi. Pók Márton azt vélve, hogy az intés őt
97 VII | folytatá a fejedelem. – Vagy azt hiszi kegyelmed, hogy mi
98 VII | ijedtében a padlásra nézett, azt gondolta, hogy az szakadt
99 VII | uralkodni belső jókedvén –, azt megengedem, ám legyen Oláhfaluhoz
100 VII | kegyelmetek úgy kívánják; hanem azt a záradékot kötöm ki magamnak,
101 VII | szemeit a fejedelemre, mintha azt kérdené, hogy mint találhatta
102 VII | fejedelemségbeni megerősítést illeti, azt majd Budán a nagyvezérrel
103 VII | drágakövekkel kirakott aranyláncot, azt a basa nyakába fűzte.~Kucsuk
104 VIII | közepéből mohos szikla áll ki, azt kétfelé választva, s a mohos
105 VIII | összekötni.~S lassankint azt is észrevesszük, hogy e
106 VIII | arra valók volnának, hogy azt összekapcsolják vele.~1664-
107 VIII | a hídnak volt szegezve, azt a megtámadás percében az
108 VIII | lövöldöztek sziklafalaira, s azt hivék, hogy majd kiéheztetik:
109 VIII | majd kiéheztetik: megtette azt a tréfát, hogy valahol,
110 VIII | megszegőit, s amit akarnak, azt tegyék velők.~Ilyenkor tehát
111 VIII | teremtve lenni, hogy akire néz, azt zavarba hozza. A másik egy
112 VIII | előre föl merném venni.~– Azt elhiszem – szólt bántó kacajjal
113 VIII | isten. – Amiért megfizettél, azt tudod – szólt az asszony,
114 VIII | átérezni mindazt a szépet, azt az élvadót, amit a gyönyörvadászat
115 VIII | megtetszenék neki a kérdező, s azt kívánná tőle, hogy szemei
116 VIII | mérges ordítással ugrálta azt keresztül, s aztán leült
117 VIII | az arcáról is restellte azt letörülni.~Az öszvérek csendesen
118 VIII | dörmögé Korzár. – A Korán azt mondja, hogy csak a madár
119 VIII | suttogá alig hallhatóan. – Azt ígérte, hogy egy óra múlva
120 VIII | midőn Azaziel téged keres, azt ragadná el helyetted.~–
121 VIII | mintha attól tartana, hogy ha azt elbocsátá, a halál rögtön
122 VIII | kereste, Balassa keblén látta azt szerelemittasan függni,
123 IX | késsel kezében, leült elébe, azt várva, hogy mikor szúrja
124 IX | vendége jött a fejedelemnek, azt sem tudta, hova ültesse
125 IX | Nem adja semmi áron. Azt felelte, hogy neki semmiféle
126 IX | selyemzsákba takart iratot kivonva, azt kitártan nyújtá Apafi kezébe.~
127 IX | s elégületlenül nyújtá azt vissza Telekinek.~– Mondám
128 IX | megjavítsák magokat. S tán azt hiszed, hogy megjavultak?
129 IX | hagyták nekünk a semmit. Azért azt izeni tenéked az én uram,
130 IX | fejedelem arcán, sietett azt felhasználni, s egyet a
131 IX | formában lehetetlen volt azt el nem fogadnia. Kénytelen
132 IX | ostromlott várban, s védtem azt, míg apám meg nem halt.~
133 IX | mindenkor szívesen látom, csak azt kötöm ki: hogy a politikumokról
134 IX | Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek, hogy a zsebkendőt
135 IX | a hasítékba kell dugni? Azt csak a hajdúk viselik így.
136 IX | s finomsággal szólt:~– Azt nálamnál hatalmasabb lények
137 IX | általános megtámadásnak?~– Azt is én tevém, nagyságos uram.~–
138 IX | fejedelméhez. Ne mondják azt, hogy titokban én kormányzom
139 IX | menhelyére talált, s ha azt kívánják a menekvő urak,
140 IX | volna semmi áron. Én tehát azt izentem vissza a nádornak,
141 IX | csupán azon célból akarta azt kézre kuporítni, hogy Budán
142 IX | volt a leánynak. Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram odább
143 IX | hogy Bánfi uram odább vitte azt magával, s számomra egy
144 IX | fejedelemasszony Erdélyországban.~– Azt mondta? – kiálta föl Apafi,
145 IX | kegyelmed tovább. Tehát azt mondta, hogy ő az igazi
146 IX | tűz közől más menekülést, azt gondoltam ki, hogy erdélyi
147 IX | többé. S már most Kapi uram azt állítja, hogy én minden
148 X | poétának eszébe jutott, hogy azt neki meg kell enni; de még
149 X | tollába vett tintát, s míg azt kiírná, megint másik gondolat
150 X | nekiestek a kenyérnek, sajtnak, azt megették szépen, azután
151 X | maradtak ott belőle az ablakon, azt gondolta, hogy maga ette
152 X | kinyílik az ajtó, pedig maga is azt akarta.~– No, mi kell! –
153 X | viszonzá az oláh; ijedtében azt a címet ejtve ki száján,
154 X | Csáky.~– Bizony nem tudom azt.~– Kellene kegyelmednek
155 X | hivatalnok.~– És ha valahol azt fogják mondani, hogy láttak,
156 X | helyét kellend kikutatnia, s azt énnekem hírül adni.~– S
157 X | levágott ökröt sütnek, s azt ülték körül.~Visszafordulni
158 X | erőködése mellett sem bírta azt kimozdítani, mialatt a két
159 X | hitelesítő pergament, s azt mutatá neki, nem bírva beszélni
160 X | szólt az aga visszaintve. – Azt sem tudod még, mennyi lesz
161 X | gondolva, hogy majd elhagyja ő azt a becsületes embert a legelső
162 X | helyben rögtön lefizeté azt a tatár kísérő markába.~
163 XI | Marce Záre!”, a tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva mindannyian
164 XI | most az oláhság elfoglalta azt templomnak, hegyes tetőt
165 XI | patakba. Az asszony még ott is azt kiáltotta: megálljatok,
166 XI | visszakérnétek még tőlem azt a vizet, amit most megitattatok
167 XI | Kelemen diák följegyzé azt buzgón a pergamenre.~Jött
168 XI | felele a bíró –, nem ismerjük azt az eledelt.~– Meg se is
169 XI | híni.~– Hjaj, uram, bajos azt megkapni. Ritkán jön a faluba.
170 XI | a cirkáló. – Ki hallotta azt: valakit „holt vérnek” nevezni
171 XI | bajod; de mégis meg kell azt tudnod, hogy a falu legszebb
172 XI | kötött bokrétát, ő nem tűzte azt süvege mellé, hiába adott
173 XI | meghalnék”. – Sange Moarte azt felelte: „Akkor mégis megnéznélek.” – „
174 XI | a halottra.~– Hol láttad azt? – kérdé a cirkáló.~– Messze,
175 XI | s fölsóhajtva mondá:~– Azt hivém, igazhitű vagy, hogy
176 XI | csoportozattá omlana.~Minden azt hirdeti, hogy itt vége van
177 XI | megsikamlástól; tegyétek azt, amit én.~Hajborzasztó mulatság.
178 XI | belezuhant hótömegtől. Elnyelte azt a véghetlen mélység; a tengerszem
179 XI | téve.~– Csöndesen. Ne tedd azt a bolondot – monda Zülfikár. –
180 XI | mentek odább.~Zülfikár még azt kívánta volna, hogy Kelemen
181 XI | meg nem akar váltani.~– Azt nem cselekszem – monda Zülfikár –,
182 XI | basához vinni, átnyújtá azt annak, hódolatteljes hangon
183 XII | már bírtak, vagy nem tudva azt megőrizni, szüntelen idegen
184 XII | országba. A históriaírók csak azt jegyezték föl a harcok napjaiból,
185 XII | hódításokat, de elfeledték azt is följegyezni, hogy 1617-
186 XII | véletlen erőszak szándékozik azt kivinni, ami a nyílt föllépésnek
187 XII | tartozik-e az adóval? – sietett azt rögtön lefizetni. A ravasz
188 XII | Ha harcra leend szükség, azt majd megmondom én.~Az átmelegült
189 XII | bizony olyan röviden el lehet azt mind mondani, amiért négy
190 XII | a nagyasszony majd csak azt tegye hozzá, ami utóbb jön.
191 XII | hetvenhetedik nagyapám, azért azt ne ócsárolja! Abban születtem
192 XII | lépjen az udvaromba senki, azt tanácslom, mert kiseprűzöm,
193 XII | hírével.~– Jól van, jól, de azt tudja méltóságod, hogy Zólyomi
194 XII | föl Bánfi hátralépve. – S azt gondolják kegyelmetek, hogy
195 XII | terhet teljesítém, s most azt hiszik kegyelmetek, hogy
196 XII | Asszony! Nagyravágyó vagy-e? Azt akarod, hogy a fejedelem
197 XII | a férj megharagszik: az azt jelenti, hogy találva van.~
198 XII | Van okod rám gyanakodni? Azt csak nem kívánod tán tőlem,
199 XII | kívánom tudni, hol jársz, de azt tudom, hogy sokáig elmaradsz,
200 XII | lelkem sérti a tiédet, s azt én nem akarom, de a tiéd
201 XII | az enyémet bizonnyal, s azt nem tűröm! Zsarnokot nem
202 XII | Jobb, hogy most tegyük azt, midőn még vérzeni fognak,
203 XII | rajta belépett valaki; csak azt látta: mint változott el
204 XII | valami rettenetes volt! Bánfi azt hivé, hogy neje megőrült.~
205 XII | helyett Apafiné felelt:~– Azt hiszem, ön inkább félti
206 XII | szólt közbe Margit.~– Még azt is, még azt is! – sietett
207 XII | Margit.~– Még azt is, még azt is! – sietett Apafiné utána
208 XII | éltét kell megmentenünk, még azt is meg kell bocsátanunk.~–
209 XII | ezáltal magára idézett. Vagy azt hiszi tán, hogy azok, kik
210 XIII | biztosan nem szólhatok, hanem azt tudom, hogy három lófarkas
211 XIII | Amit azontúl mondott, azt már nem hallottam, mert
212 XIII | menekülhessenek a havasok felé.~– Azt okosan tevé kegyelmed. Tehát
213 XIII | előre.~– Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez volt a nép egyszerű
214 XIII | lehete látni, mint hemzsegi azt körül a tűz világánál ostromló
215 XIII | rossz utakon elmaradtak, s azt hivé, hogy egy ostrommal
216 XIII | handzsárjához kapott bal kezével, s azt jajgatva rántá ki.~Bánfi
217 XIII | raj, de sehol sem bírta azt megbontani; Bánfi már a
218 XIII | súlyától a csákány átfúrta azt, s Ali fölordításából gyanítva,
219 XIII | szakállát tépte dühében, azt látva, hogy egész seregével
220 XIII | s pisztolyát elővonva, azt mellének szegezte.~E percben
221 XIII | mondál, s ha képes volnál azt megtenni, első vezéremmé
222 XIII | állapotomat, ugye, kutya?~– Azt nem szükség elárulnom, láthatja
223 XIII | hova lett.~– Tudod biz azt, uram; de nagyobb baj az,
224 XIII | erdőben, hogy az ellenség azt higgye, mintha az egész
225 XIII | száz főnyi őrségre támadva, azt rövid ellentállás után elverte
226 XIV | zavarában fülig pirulva –, hanem azt hivők, hogy jó helyen járunk.~–
227 XIV | vendégszeretetemet, hogy azt hiszi, miként én kegyelmeteket
228 XIV | nincs annak helye.~– Én azt hiszem, hogy ti tréfáltok.
229 XIV | elvitetlek benneteket.~– Azt szeretnők látni.~– Tehát
230 XIV | s Csákynak nem lehetett azt mutatni hogy érzi!~Mentül
231 XIV | mosolyogni kellett. Végre még azt a kínt találta ki számára
232 XIV | koccantania, ki kellett azt innia az utolsó cseppig,
233 XIV | forrásnak, a publikum elfoglalta azt tőlem. Emitt a Gregyina
234 XIV | viszonza:~– Az nem igaz, uram. Azt tagadom.~– Mit! Nem igaz?
235 XIV | elkövetője fogságra tétessék.~– Azt pedig nem fogom engedni,
236 XIV | oldaláról sebesíté meg, de azt is, hogy nem halálosan;
237 XV | Hunyadi János, építteté azt föl újra. A nagy gót bolthajtásokból
238 XV | következő fejedelmek, kik azt a török uralom alatt helyreállíttaták,
239 XV | amiért összehívatta őket, azt majd Teleki Mihály uram
240 XV | kettészakítani, vagy ha azt nem tenné is, határszéli
241 XV | fegyvert fogott, mi fogjuk-e azt hüvelyben hagyni, kik leginkább
242 XV | eldönteni, nem kérdezve azt, hogy hányan fognak sírni,
243 XV | megfelelő erőre fog találni; de azt is fogadom, hogy e haderő
244 XV | Erdély háromszor támasztotta azt föl újra! Mi adtuk nektek
245 XV | Béldi már nem sietett vissza azt elnyomni.~– Maradjatok nálam –
246 XV | Béldi, s mégis meghallák azt a terem minden szögleteiben,
247 XV | föléledni a visszatorlást… És én azt mondom tinektek: Sírjon
248 XVI | hittek, mint őt – és éppen azt, aki azt megérdemelte.~Innen
249 XVI | mint őt – és éppen azt, aki azt megérdemelte.~Innen Béldihez
250 XVI | Béldihez fordult Teleki, s azt egy ablakmélyedésbe vonva,
251 XVI | káromon. Az országgyűlés csak azt tudja, hogy kegyelmed leánya
252 XVI | midőn a békére szavazott. Én azt is tudom, hogy kegyelmed
253 XVI | kegyelmed e gyűlöletet, mert azt hiszi, hogy okai nincsenek
254 XVI | Igyék kegyelmed”, Béldi azt hívé, hogy a kínálás egyedül
255 XVI | nyúl a serleg után, elvevé azt a fejedelem kezéből, s ráköszöntve
256 XVI | megnyugodva odább ment, azt gondolva, hogy csak ittas
257 XVI | Erdélyországon. Amit ő parancsol, azt tenni kell az országnak,
258 XVI | az ország parancsol neki, azt ő megvetéssel utasíthatja
259 XVI | utasíthatja vissza.~– Szeretném azt látni! – dörmögé Apafi haragosan.~–
260 XVI | a trón, övé az ország.~– Azt ne mondja kegyelmed, Teleki
261 XVI | izent a Zólyomi ügyében?~– Azt izeni – szólt Naláczi nagy
262 XVI | kiálta fel a fejedelem. – Azt, mely az én élelmemre van
263 XVI | szólt közbe Teleki –, azt elhalaszthatja nagyságod,
264 XVI | ujjainkon keresztül néznünk azt, amit a néppel, a nemességgel
265 XVI | erőhatalommal széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse fel az
266 XVI | elégtételadás módjával, mert azt tudjuk, hogy Bánfi, ha hívatni
267 XVI | Telekinek:~– Tegye el kegyelmed azt az írást.~Csupán Teleki
268 XVII | Más is tud róla! – A férj azt hivé, hogy egy csók, melyről
269 XVII | világ rég a sárban hurcolja azt hahotázva, s e gúnyhahotának
270 XVII | megkérve, hogy legyen szíves azt elküldeni.~– Bánfinak írsz,
271 XVII | egymással nem bírtatok.~– Akkor azt mondád, hogy szeretnéd látni,
272 XVII | elszégyenlé magát, hogy azt ő írta. – Hol volt az eszed,
273 XVII | váradi basával folytat; azt is mondják, hogy e főúr
274 XVII | büszkeségétől nem lehete azt várni, hogy a basa elől
275 XVII | miniszter –, kegyelmed még azt is tudja, amit én nem tudok.
276 XVII | becsületszavára, hogy ha azt, amit tudtára adandok, nem
277 XVII | összehajtogatott pergament vőn elő, s azt kibontva, Béldi Pál szemei
278 XVII | pillanatban, midőn Béldi azt felelé: legyen igazság,
279 XVII | értve a latin szavakat, azt hivé, hogy férje beleegyezett,
280 XVII | az nem nyílt ki, megrázta azt vad erővel, indulatosan
281 XVII | bosszúsan ment az ajtóhoz, s azt kinyitva, haragosan kiálta
282 XVII | fordult Telekihez. – Hanem azt kikötöm – szólt rekedt,
283 XVII | felé.~Béldi kezébe fogta azt, s nem adta oda.~– Uram!
284 XVII | adta oda.~– Uram! Ígérd meg azt, hogy Bánfit nem akarjátok
285 XVII | nevét látva, mind aláírták azt, mert Bánfi Dénest mindnyájan
286 XVIII| és neje keze után nyúlva, azt megszorítá. Érzé, hogy az
287 XVIII| Érzé, hogy az reszket, de azt is érzé, hogy az vissza
288 XVIII| Miért nem lehet elfeledni azt, ami már egyszer tudva van?~
289 XVIII| tudva van?~Miért nem lehet azt tenni, hogy ne fájjon az,
290 XVIII| kardcsörrenés is vegyülne. A nő azt hivé félálmában, hogy fölkelt,
291 XVIII| nyikorgás hangjára Bánfiné azt álmodá, hogy férje lépett
292 XVIII| megbőszült paripát, s engedte azt vágtatni hegyen-völgyön
293 XVIII| menjetek utána. Most pedig azt mondom, hogy aki ebből a
294 XVIII| szobából ki nem takarodik, azt tüstént kolbásznak aprítom.~
295 XVIII| szelídebben fogja viselni magát, azt tudva, hogy neje fogva van.~*~
296 XVIII| vonakodott, és bebizonyítá, hogy azt neki semmi oka sincsen tenni,
297 XVIII| fölkapva a levegőbe a kulcsárt, azt minden rúgkapálózásai dacára
298 XVIII| hortenziát kapott az ablakban, azt száraiknál fogva cserepestül
299 XVIII| Gutenberg-szobrot cepelt az ölében, azt állítva, hogy az nagyon
300 XVIII| korinthi amforát bográcsnak, azt teleaprították ürühússal,
301 XVIII| és amaryllis hagymákat; azt mind marokkal hányták a
302 XVIII| azonban egy mellék-pinceajtót, azt egy fejszével beüti, s nagy
303 XVIII| Annál dühösebben fogta azt nyalábra, s szájához emelve
304 XVIII| pálinkából, s addig el nem vette azt szájától, míg végképp lerészegedve,
305 XVIII| akarva zajt ütni a balhírrel, azt senkinek sem mondta el,
306 XVIII| bonchidai kastélyomra ütött, és azt felprédálta. Szobáimat összezúzták,
307 XVIII| készülőben voltunk, csak azt nem tudtuk eddig, hogy hová.~–
308 XVIII| van a fejedelem nevében.~– Azt pedig elhallgasd, vagy akkor
309 XVIII| Bánfi. – Mit akartok?~– Eh! Azt, hogy ha a kard a törvény,
310 XVIII| polgárháború.~– Mi nem gyújtottuk azt.~– És nem fogjuk szítani.
311 XVIII| országot, mi nem engedjük, hogy azt kegyelmed vérével oltsák
312 XVIII| kikiáltani, holnap, ha megtudja azt, hogy az idézésre megjelentél,
313 XVIII| Fehérvárra. Kegyelmed mondja azt a hadaknak, hogy Somlyóra
314 XVIII| mosolyogva köszönt valaki, azt hívé, szánalomból teszi,
315 XVIII| vezényleni, s tanuld meg azt, hogy az élő eb is különb
316 XVIII| egyetlen gondolatja volt, mely azt betölté: a büszkeség, most
317 XVIII| meghalnia kell, mint tehesse azt úgy, hogy legalább ki ne
318 XVIII| alig teng egy-egy bokor, s azt a zivatar keze jobbra-balra
319 XVIII| újra támad. Várj, el fogom azt takarni; – így: – e diadémmal
320 XVIII| széles, alacsonylábú asztalt, azt a kerevethez tolta.~– Jer,
321 XVIII| vágyam maga a pokol, mely azt fenékig kiissza – kiálta
322 XVIII| poharat. De midőn levette azt ajkairól, megfagyott arcán
323 XVIII| ne hagyhass.~– Oh, tedd azt, tedd azt! – suttogá Bánfi,
324 XVIII| hagyhass.~– Oh, tedd azt, tedd azt! – suttogá Bánfi, s tőrét
325 XVIII| fáklya, hogy meggyújtsam azt, s midőn fejedet keblemre
326 XVIII| ezt öröklé. Aki emelkedik, azt imádom, aki süllyed, azt
327 XVIII| azt imádom, aki süllyed, azt gyűlölöm. Ön példát vehetett
328 XVIII| Az odaliszk magával vivé azt is.~Már erre csak mosolyogni
329 XVIII| jutni, hanem ellenkezőleg, azt kívánom, hogy amikor engem
330 XVIII| udvarból Kővárra, hogy így azt hihessék, mintha a Bánfi
331 XVIII| az ő erős szíve sem volt azt képes elviselni.~
332 XIX | országgyűléssel, feloszlatá azt a fejedelem által, kivel
333 XIX | én nyakam állana útjában, azt mondanám, üssétek le! A
334 XIX | üssétek le! A máséra is azt mondom.~Ezzel eltávozott.~
335 XIX | hallgatva a csendes éjbe, mintha azt várná, hogy egy mindeniknél
336 XIX | neje karjai közől, hogy azt föl ne költse. De lehet-e
337 XIX | latin nyelven mondá el azt Bánfinak.~– Surge domine:
338 XIX | cseppje se azoknak fejére, kik azt kiontatták. Ne engedd, hogy
|