Part

 1 I    |  időben az övéhez hasonlatos hang; oly dörgő, oly mély, és
 2 I    |  vadászok előtt ismerős ez a hang. A kopók hajtanak. A szarvastehén
 3 II   |     én – viszonza egy tétova hang, melyben mind a hárman Bandi
 4 II   | fonódni, nem hallatszott más hang, mint a néma zokogás.~–
 5 III  |    őt székébe, s egy ismerős hang dörmögé:~– Maradjon kegyelmed
 6 VIII |   elfojtja a levegőt, hogy a hang is alig hallik, két alakot
 7 VIII |  illattól van átfűlve. Semmi hang sem hallik körül, csak a
 8 VIII |  csendülése közől egy ismert hang parancsszava hangzik ki.
 9 IX   |     s egy kemény, parancsoló hang, mely mindenki előtt ismeretesnek
10 XII  |    rágalom! – kiálta föl egy hang a szegletből, melyben Bánfi
11 XII  |  mint én! – kiálta közbe egy hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét
12 XII  |      juttatná eszébe.~Minden hang, minden dobbanás idegrázólag
13 XII  |    visszarettenni látszott e hang, ez arc kifejezésitől, s
14 XIV  |  kiálta fel ekkor egy csengő hang, oly jóleső e durva férfivita
15 XV   |        kiálta föl egy gúnyos hang a tömeg közől.~Bánfi e közbeszólásra
16 XVIII|    annyit vele? – kiálta egy hang a tömeg közől.~– Dobjátok
17 XVIII| lenni az egész tünemény. Egy hang, egy szó nem hallik sehol.~
18 XVIII|     E pohár a szerelemért!~E hang újra mámorba dönté Bánfit