Part

 1 II   |      váltságdíjt kiteremtse. De bizony sem atyafi, sem jóbarát
 2 II   |         asszonyomnál megvan, én bizony nem kérdezősködtem utána.~
 3 III  |      tréfásan, fél bosszúsan.~– Bizony vigyázzon kegyelmed – incselkedék
 4 VI   | elmegyünk haza – mondának. – Mi bizony nem maradunk itt tíz esztendeig,
 5 IX   |       is közőlök való vagyok.~– Bizony nagyságod akaratát sem örömest
 6 IX   |       fejedelemasszony?~– Pedig bizony nyomába sem hághat őnagyságának,
 7 X    |       körúton? – kérdé Csáky.~– Bizony nem tudom azt.~– Kellene
 8 X    |        embertől egy kispénz. Ez bizony nem sok.~– Nem biz az –
 9 XI   |     förmedt föl Kelemen diák.~– Bizony mondom, úgy van – állítá
10 XI   |        csúsztatva markába.~– Az bizony nem lehetetlen – szólt a
11 XII  |  arrogálni, pretendálni tud, de bizony ez a fejedelmi splendor
12 XII  |   urakkal is, mint ő, eleget!~– Bizony törik magukat a kollégák
13 XII  |     jóért jött.~– Szaporán? Tán bizony olyan röviden el lehet azt
14 XV   |        magatok állanátok; mert, bizony, mondom nektek, hogy jöhet
15 XV   |         felel amaz. – Ejnye, az bizony gonosz állapot; szól erre
16 XVI  |          toldá utána Naláczi.~– Bizony pedig őkelme kedveért nem
17 XVIII|         képre mutatva. – Ejnye, bizony, majd meg találtuk ölni,
18 XVIII|   süvegét levette alázatosan.~– Bizony, méltóságos uram, a cigányok