Part

 1 I    |         mosolyognak soha. Nagy, sötét, tengermély szemei olykor
 2 IV   |     körös-körül meg van hagyva, sötét gesztenyebarna fürtei elöl
 3 VI   |    hévtől lángolt, a fejedelemé sötét volt düh és szégyen miatt.
 4 VIII |  opálszínén keresztül, s az egy sötét folttá mosódott erdős hegyeknek
 5 VIII |         előtt, mindenütt benőve sötét fenyvesektől, csak a gerinceinek
 6 VIII |    elérhetni, midőn egyszerre a sötét fenyvesek fölött egy fehér
 7 VIII |    ciprusokkal van beültetve. A sötét gyászbokrok közől kísérteties
 8 VIII | szavamra! Akárhol vagy: a pokol sötét fája alatt vagy a hurik
 9 XI   |       lobogó tűz vörös fényt és sötét árnyat vetett a vad csoportozatra.~
10 XI   |         voltak ültetve, azoknak sötét lombozatán keresztülsütött
11 XI   | barlangban, reszkető kézzel egy sötét mélyedésre mutatott, melyen
12 XII  | rózsapiros, majd vad, elboruló, sötét bíborvörös; a nemes lelkesülés
13 XVIII|    erdők felé fordítva, azoknak sötét lombozatában eltűnt.~*~A
14 XVIII|  játszik millió vakító sugárt a sötét hajzat közt, mint egy csillaggá
15 XVIII|   csillaggá tömött szivárvány a sötét éjben.~A leány egyedül van.
16 XVIII|       aludt. Egyszer fölébrede. Sötét volt körüle mindenütt. Kábult
17 XIX  |         kísérte a főurat; arcán sötét aggodalom látszott; alig