Part

 1 I    |     vadászni akarok, tudja, hogy milyen szenvedélyem.~Ezzel sarkantyúba
 2 II   |        hogy a többi fogoly által milyen nagy becsületben tartatik,
 3 V    |       Meglásd, mire visszajössz, milyen magyar fiút nevelünk belőle!~
 4 VII  |           mily nyájasan, s mégis milyen büszkén tudott széttekinteni!
 5 VII  |     szemekkel monda:~– Látjátok, milyen komoly; nem sír, mert férfi.~
 6 IX   |    megboldogult, ha ráemlékezem, milyen csatákat vívott azzal a
 7 IX   |     zsebkendőjét. Így, ni. – Hm. Milyen szép zsebkendője van önnek.~–
 8 X    |  elgondolá magában Kelemen diák, milyen könnyen meg fogja ő ezt
 9 XI   |         találnál többet. S hozzá milyen szorgalmas volt, és fiamat
10 XII  |        néze ábrándos szemeibe.~– Milyen szép, és milyen szomorú…~
11 XII  |      szemeibe.~– Milyen szép, és milyen szomorú…~A hölgy mosolyogni
12 XII  |       vérrel, porral belepetten, milyen boldog voltam akkor!~– Adná
13 XV   |     templomot Mihály angyalénak.~Milyen volt a templom? Senki sem
14 XVII |         s akaratlanul elfogadva! Milyen szarvat adott volna Bánfinak
15 XVII |          találta, mint valaha.~– Milyen bolond az ember – gondolá
16 XVIII| lépésnyire egymástól. E távolság milyen kevés, és mégis milyen sok!
17 XVIII|  távolság milyen kevés, és mégis milyen sok! Hallhatja sóhajtásait;