Part

 1 I   |            sápadt, hajlott korú ember, kinek hosszú szőke bajusza őszbe
 2 IV  |          szólják a tetszelgő asszonyt, kinek már eladó leánya van, s
 3 V   |                fiatal gyermek vezette, kinek telt, gömbölyű arcához oly
 4 V   | Konstantinápolyban száműzetésben él, s kinek férjem köszönetül Perában
 5 VII |                 miszerint kegyelmedet, kinek vitézségét annyira tudtuk
 6 X   |              segíték a jámbor lovagot, kinek, minthogy hosszú lábai voltak,
 7 XI  |                 egy istentelen gonosz, kinek májfoltok voltak nyakán
 8 XI  |              asszonyt tuszkolva előre, kinek feje összevissza volt burkolva
 9 XI  |             Igen – monda Sange Moarte, kinek vére e pillanatban lángolni
10 XII |              jázmin illett az úrnőhez, kinek arca oly búbánatos ellentétet
11 XIV |             Apafi Mihály, a fejedelem, kinek az elfutott Szánthó hírül
12 XIV |         alámélyedt hangon felelt, mint kinek erejére válik nem mondani
13 XV  |         észrevehetjük Bethlen Miklóst, kinek arca még Zrínyi vadászatából
14 XV  |               te, büszke kisisten itt, kinek apja szinte egyike volt
15 XVII|                 őszintén mosolygó nőt, kinek látásával nem győzött betelni.
16 XVII|               nyújtá kezét az ifjúnak, kinek megférfiasult vonásain nemes