Part

 1 I    |        szemeiben a dalia. – Ezt a leányt félti? Az én unokahúgomat?~
 2 V    |     Katalin megölelte a nagyobbik leányt, ki félénken hagyta homlokát
 3 VIII |        tündére meglátott egy szép leányt, s szép szavakkal elcsábítva,
 4 VIII |          tündér tenyerén hordta a leányt, a tündérek forróan tudnak
 5 IX   |        arany váltságot ígértek, a leányt pedig nem adtam volna semmi
 6 IX   | menekülőben levén nálam, a fogoly leányt, kibe egészen bele voltam
 7 IX   |        útba ejtenem, hová a török leányt küldém Bánfi Dénes uramtól.
 8 IX   |           a kérdéses levelet. – A leányt, mint mondják, most magánál
 9 XIII |         szájal a basa.~– Te török leányt rabolsz tisztátalan ölelésedre?
10 XIII | kifürkészi azon helyet, hová te a leányt elrejtetted, az a cirkálót
11 XIII |        sziklarejtekedre. Látták a leányt. El van árulva minden.~–
12 XIV  |           kegyelmed ott egy török leányt tartogat, kiért a szultán
13 XVIII|         Még csak nem is üdvözli a leányt, amint belép. Fázni látszik,
14 XVIII|          keresztül, s fölemelve a leányt, délcegen kiálta:~– Hozz
15 XVIII|        ölelj meg – monda Bánfi, a leányt ölébe vonva, s mélyen nézett