Part
1 I | itt nincsen ember közel, e hely még az istené!~Akadnak
2 I | egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak, az erdő szélin
3 I | akkoriban még bölényt is láttak e tájon, amint estenkint a
4 I | tanúsítani látszának azt, hogy e vidék régóta kedvenc helye
5 I | hódolatra hí, mint szerelemre. E vonások nem mosolyognak
6 I | emlegetve fognak lenni?~E szép pár háta mögött két,
7 I | is beillik.~A környezők e legutóbbi férfit nem látszanak
8 I | érzett mellőztetés miatt. E férfi arcát jól megjegyezzük,
9 I | és ő maga sohasem felel.~E percben a daliás férfi a
10 I | gyöngédtelenség.~A dalia e beszéd alatt nem a szólóra,
11 I | ott is helyt fog állni.~E jóslatterhes szavak után
12 I | víz és pusztaság közepett, e leásott cölöpökből készült
13 I | építeni, ez itt az ő telepük; e vastag gerendákat ők rágták
14 I | által szerzett bátorságát e különben oly félénk állatnak,
15 I | jónak látták nem kockáztatni e merényt, csupán az erdélyi
16 I | neki a kegyelemszúrást.~E percben hallatszott távolabb
17 I | különbek is.~A kérdezőt e percben semmi sem haragíthatta
18 I | törökök kisebbek, mint itt.~E pillanatban odalépett a
19 I | arca egyszerre kiderült e szóra. Hirtelen felszökött
20 I | csapás a vadkan agyarát érte, e kőkeménységű csontot, s
21 I | egyik kezével övébe nyúlt.~E pillanatban valahol az erdőben
22 I | hozzácsapott agyarával, és e csapás halálos volt, a férfi
23 II | megfordított szakajtóra ülve, és e csöndes munka közben foly
24 II | már tőle valami bizonyost.~E percben künn nyikorgott
25 II | sajátságosabb szépséget kölcsönöznek e rendkívüli arcnak. Tekintete
26 II | mélyvilágú dióbarna szemeket, és e szemekben mégis annyi tűz,
27 II | mennyi lemondás rejlett e sóhajban! A nő erős lelke
28 II | isten majd így is megsegít.~E pillanatban lódobogás hallék
29 III | a nő. Oly halvány volt. e pillanatban.~– Semmi, semmi,
30 III | ájuláshoz.~Apafi használva e pillanatnyi elszédülés időkörét,
31 III | egyszerre, fiára gondolt, és e gondolat mellett a kísérő
32 III | hogy mivel érdemlettem e kegyelmet – viszonza Apafi.~–
33 III | hitvány szolga, hogy amint e levelet veszed, legottan
34 III | is, mint a mezőkön a fű.~E kis egyszerű templom sem
35 III | látja, hogy elpusztulnak.~E gondolatok annyira elfeledtettek
36 III | fölállt, elfeledve, hogy e szertartás most az ő tiszteletére
37 IV | kacagott fel az egész társaság e szóra. A fejedelem komikus
38 IV | hogy maradjon el tőle.~E csókot egykor drágán fogja
39 V | órányi távolban visz el e kisded nemesi vár mellett,
40 V | kemény hangon a csapathoz. – E helyütt tábort fogtok ütni.
41 V | sebhelyekkel; mert azon férfi, ki e nőt elvette, én vagyok.~
42 V | figyelni a basára.~– Én e nőt mindvégig hódolattal
43 V | sarkig ért le kétfelől. E lyán lett később Wesselényi
44 V | kiváltott. Egész roppant kincsét e célra költötte. S lásd,
45 V | költötte. S lásd, kedvesem, e nevek olvasása kedvesebb
46 V | egyszerre elváltozott, s e pillanatban apjáéhoz kezde
47 V | Hisz tán csak nem viszed e gyermeket magaddal a csatába?~–
48 VI | Halála órájaig ellensége volt e perctől fogva a székely
49 VI | értett a hadi tudományokhoz.~E hadvezér, azon hadiskola
50 VI | hogy ellenfele támadjon, s e célból elvonulva a város
51 VI | könnyebbült lélekkel szenderült el e vigasztaló hangok mellett,
52 VI | sok fáradság után.” – S e gondolattal ismét visszafekve
53 VI | Az én uram, Kucsuk basa, e szavakat izni tenéked: te
54 VI | közől rögtön felugráltak e hírre helyeikről, s kardjaikat
55 VI | kettészelje vele.~Olyan volt e két alak egymás mellett,
56 VII | különös szerencsétlenségükre e pillanatban tolongás kezde
57 VII | ellenségeidet, most még e néhány vár van hátra, melyeknek
58 VII | fejedelmi tekintet volt! Az övé. E hódolatra gerjesztő, e parancsoló
59 VII | E hódolatra gerjesztő, e parancsoló arc, mily nyájasan,
60 VII | kellett-e oda több drágakő, ahol e beszédes szemek ragyogtak,
61 VII | kellett-e bársony vagy hermelin e királyi termetre, hogy annak
62 VII | pillanatig, míg a fejedelem e családi jelenettel el leend
63 VII | jöttem.~Apafit kissé lehűté e szilárd tekintet, mit Anna
64 VII | Kemény János apródja volt e fiú.~Apafi arca elkomorult.~–
65 VII | folyamát, de Anna nem tágított e tárgytól.~– Hát Szász János
66 VII | az oláhfalusiak követe.~E szóra Anna sem állhatá meg,
67 VII | Kolozsvár falait? Láthattad e tornyokat, e házakat anélkül,
68 VII | Láthattad e tornyokat, e házakat anélkül, hogy arra
69 VII | fognak vetni? Nézhettél e bástyákra anélkül, hogy
70 VII | hű, becsületes nép, s te e nők, e gyermekek felkoncolt
71 VII | becsületes nép, s te e nők, e gyermekek felkoncolt holttestein
72 VII | fővezér seregéhez csatlakozni, e fermánt hihetőleg Kucsuk
73 VII | Azt mutatva, mintha már e parancs megérkezett volna,
74 VII | meg a fejedelem homlokát; e pillanatban Kelemen diák
75 VII | állapot alól, hogy seregeit e helyben időztetni kényszerítse.
76 VII | Érsekújvár alá.~Kucsuk basa e beszéd alatt összefont karokkal,
77 VIII | Már a szélei is laktalanok e vadonnak, az egymásra boltozó
78 VIII | mik a víz fölött inganak.~E folyam a Rima vize.~Messze,
79 VIII | magasabb hegyek, mikről e fehér folyam alázuhogni
80 VIII | legvégső pontját elérte e távolnak, még iszonyúbb
81 VIII | vakmerő utat törni magának e vad sziklák tömkelege körül.
82 VIII | hajló fenyők árnya alatt. E tó közepéből bukik föl a
83 VIII | előtűnik, arra mutatva, hogy e vadon közepett valakinek
84 VIII | meglepőbb, minthogy egész e helyig laktalannak mutatkozik
85 VIII | oldalról reáomolni látszanak, s e torkolat közepén egy roppant
86 VIII | hosszú fenyőlábakra verve, e bérccsutakot a legközelebb
87 VIII | azt is észrevesszük, hogy e bércemelvényt nem a természet
88 VIII | látszanak, emberi kéz művei. E körös-körül emelt tömör
89 VIII | tündértanya.~De a bástyák, melyek e töredékeny tündértanyát
90 VIII | összetörendő.~Korzár bég e helyről kalandozott szét
91 VIII | épített Magyarországon. E várak vezérei aztán a magok
92 VIII | amit itt csörgetsz, még e percben az enyim lenne,
93 VIII | bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel
94 VIII | gyöngycseppekben hullva vissza. E szökőkút vizét rejtett csövek
95 VIII | s nagyokat kacagva, ha e virgonc állatocskák kisikamlanak
96 VIII | eltitkolt vad láng ég, mint e szelídített fenevadéban.~
97 VIII | egy pillantása sem érinti e zamatos csemegéket. Midőn
98 VIII | hölgyeinek szemei.~Örök vágy ég e szemekben. Mondhatlan, kielégíthetlen,
99 VIII | arca olyan halovány. Mintha e gyújtó szemsugarak minden
100 VIII | szempillái lecsukásával igenlé e kérdést.~– Elfogták az oroszlánt
101 VIII | aranyból van is, szoros; e pálmafák nem Núbia ligetei,
102 VIII | bájló terhével átcsap rajta.~E víz a várőrség kútjába folyik
103 VIII | csak a madár tud repülni; e várba, aki repülni nem tud,
104 VIII | volna veszve, az éji lámpát e kanóchoz kellene értetned,
105 VIII | kézzel a bezárt ablakot e láthatlan lények!~– Allah
106 VIII | Irgalom! Irgalom! Távozzatok e háztól, gonosz szellemek! –
107 VIII | halljad, mit beszélnek.~E percben a szörnyű vihar
108 VIII | Távozzál, távozzál!~A villám e percben valamelyik bástyába
109 VIII | egyetlenegy mód kijátszani e vérengző angyalt: ha volna
110 VIII | veszendő alakoddal. Jelenj meg!~E szavak után pálcájával a
111 VIII | fűződve fehér karjaival.~E pillanatban körös-körül
112 IX | tán legfölebb is sajnálta e szegény urakat, kik oly
113 IX | kiülő betűkkel van fölírva e mondat:~„FATA VIAM INVENIUNT.”~
114 IX | különösen látszik iszonyodni. E nyugtalan, harcra ingerlő,
115 IX | keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban az asztal előtt
116 IX | nem lehetett római, mert e pénz nem római pénz.~– Úgy
117 IX | embert megnótáztatni, hogy e meg nem becsült kincshez
118 IX | arany találgatásához fogott.~E percben fontos s valami
119 IX | egy követ a másikon.~Apafi e beszéd alatt többször kapott
120 IX | fenyegetőzve rohant ki a teremből.~E jelenet különös jókedvre
121 IX | ragadva, Apafi elé rántá, e szavakkal mutatva be:~–
122 IX | látszol.~– Oh, én nem érdemlem e dícséretet – szólt közbe
123 IX | gondolá magában Apafi –, ami e szomorú urakat ily elvetemedett
124 IX | egy fejedelmi korona alá e név volt hímezve: „Apafiné”.~
125 IX | lények fogják megtehetni.~E percben nyílt az ajtó, s
126 IX | itthon a fejedelem?”, s amint e szóra az apród útját állotta,
127 IX | jóakaró rokona lenni. – E szavakkal elhagyá a teremet.~–
128 IX | kiutasíttassanak!~– Ne ütközzünk meg e hangon atyafiak – szólt
129 IX | uram. Alig futamodik híre e fogásomnak, rajtam izen
130 X | kellemetlenül zavará föl e zakatolás költői lelkesüléséből,
131 X | hintómhoz.~Kelemen diák e fölvilágosításra elfeledé
132 X | jókedve csak nevekedett e nyilatkozás által.~– Hiszen
133 X | szokás terjeszteni, még e következő kérdést fogja
134 X | a vadállatot, mely hogy e környéken van, arról biztos
135 X | gyorsaság és titoktartás. E három dolog, melyet kegyelmed
136 X | Idáig jól ment minden, hanem e percben a tűz mellől fölugrott
137 X | őket szidta és mocskolta.~E lármára odaérkezék az aga;
138 X | őkegyelme, azért küldött engemet e helyre, hogy az új adót
139 X | Én nem szeretném, ha e rendeletemet nem hajtanád
140 X | arcalkotása bizonyítá, hogy nem e fajból való; sőt ha ily
141 X | ő ezt a tatárt csalni, s e gondolatra titkosan mosolygott
142 XI | betűkkel, római nyelven: „e várost építteté a győzhetetlen
143 XI | magas, nagyfogú férfit, s e következő kérdéseket intézi
144 XI | magokat láthatatlanná teszik?~E kérdésre egyszerre száz
145 XI | el? – Nem én adtam neki e nevet, uram – szólt tört
146 XI | megszólított azzal igazolá e kérdést, hogy nem felelt
147 XI | barlangot vájt magának, s mi e nyomon a keresett helyre
148 XI | jégcsapjaival a patak fölött.~E jég alatti folyosóba vezette
149 XI | természet.~Egész télen tele van e völgy a legritkább virágokkal.~
150 XI | virágokkal.~Ezért hívja e helyet az oláh az „ördög
151 XI | Sange Moarte, kinek vére e pillanatban lángolni látszott,
152 XI | asszonyba! – suttogá Kelemen.~E pillanatban hallatszék a
153 XI | amit Azraëléről megtudott.~E hölgyet még tizenhárom éves
154 XII | vendégsereg; és Bánfi mind e tisztelgést megszokott méltósággal,
155 XII | mondhatom kegyelmeteknek, hogy e gondatlan lépés törvényes
156 XII | ki, mint köthessen belém. E napokban tehát kóbor tatáraival
157 XII | fejedelem, amióta csak az Isten e világot megteremtette! Nem
158 XII | méltóságodat fölszólítani, hogy e javadalmakat a visszatérendő
159 XII | hölgy mosolyogni próbált.~– E mosoly is oly szomorú… –
160 XII | magához és megcsókolá.~– E csók is oly szomorú.~Bánfiné
161 XII | keresztül, nyitva maradtak e sikoltás után.~Mintha valaki
162 XII | kétkednék, ha nem tréfa volt-e e szó? – Igen kegyetlen tréfa.~–
163 XII | visszarettenni látszott e hang, ez arc kifejezésitől,
164 XII | útján, nejére hátratekintve.~E pillanatban nem vevé észre,
165 XII | kendőjével.~– Minek köszönjük e rendkívüli szerencsét? –
166 XII | mindketten boldogok vagyunk.~E szavakkal gyöngéden megcsókolá
167 XII | ellenséget. Jaj nekünk, ha e gyűlölet nyílt harccá fajul,
168 XII | férjeink szerelmét, hogy e lelki mindenhatóság erejével
169 XII | angyal kezébe volt letéve e pillanatban, s e két ember
170 XII | letéve e pillanatban, s e két ember sorsa egy volt
171 XIII | s amint mellette voltam, e szavakat kiáltá hozzám: „
172 XIII | hogy szóljon tovább.~– E szavakra szörnyű ordítás
173 XIII | kasza.~Bánfi arca kigyulladt e látványra. Egy fehér hölgyalakot
174 XIII | vágásnak nevezik ezt, s e csapással Kariasszárnak
175 XIII | viszonza büszkén az asszony.~E pillanatban, mintha a föllegekből
176 XIII | magyarság felé. Vízaknainé e percben fölhágott Bánfi
177 XIII | fölött találta a nőt.~– E nyíl neked volt szánva –
178 XIII | oldalról körül volt kerítve.~E pillanatban ismeretes trombitaharsogás
179 XIII | hogy körül vannak fogva.~E hírre a török sereg, elöl-hátul
180 XIII | sápadva futottak vissza e mennydörgő sziklahasábok
181 XIII | azt mellének szegezte.~E percben egy kéz félrerántotta
182 XIII | ismét visszajöhetsz.~– E fickó merészen beszél. Jó,
183 XIII | nem látszott megzavarni e látmány: bátran a magyarok
184 XIII | csapatvezéreket, miszerint e levél előmutatója, Zülfikár,
185 XIII | lyány miatt földönfutóvá. – E leány vészt hozott mindenkire,
186 XIII | erdőben, jól tudva, hogy e szelídített fenevadnak szokása
187 XIII | szokása szanaszét kóborolni. E nyomról ráakadtak sziklarejtekedre.
188 XIII | renegát –, ha sokáig nem késel e helyen.~– Rögtön indulok! –
189 XIII | sápadtan. – Majd megtanítom én e tányérnyaló népet szabad
190 XIV | én nem tudok hová lenni e megtiszteltetés miatti örömömben.
191 XIV | fölhívom önöket tanúknak, hogy e hatalmaskodásnak ellentmondék.~–
192 XIV | megivott bornak méreggé vált e gúnyos nevetéstől.~S az
193 XIV | Bánfiné föl akart kelni e szóra, Apafiné visszatartá:~–
194 XIV | eddig egy szót sem értek e dologból – szólt Bánfi neheztelő
195 XIV | s alig futamodott híre e forrásnak, a publikum elfoglalta
196 XIV | tudja meg kegyelmed, hogy e tetteért háromszoros jelt
197 XIV | Apafi, s a nő felé lépett. – E tény megérdemli, hogy elkövetője
198 XIV | csengő hang, oly jóleső e durva férfivita közepett;
199 XIV | midőn mindenki elhagyá.~E szavakkal felkarolá Apafiné
200 XV | mindenik kor maradványait, mely e helyről nyomtalanul eltűnt.
201 XV | országgyűlések helye volt e város. Ahol most a püspöki
202 XV | lenni, a másik a törökkel. E két férfi kezében van Erdély
203 XV | az erő és ész küzdelmét e három férfi közt.~– S ha
204 XV | mondani: L’état, c’est moi! E férfiak itt mind egyenkint
205 XV | magatok körül, s látnátok e szomorú, kétségbeesés dúlta
206 XV | fel újra, új alakban, hogy e zászlókat felragadva fülébe
207 XV | ez csak retorika. Telekit e hallgatás emfatikus modorát
208 XV | szenvedélyeknek nincsen játékuk. E helyen egyikünk sem rokon,
209 XV | barátságától? S mi fog következni e harcból? Ha győzünk a török
210 XV | de azt is fogadom, hogy e haderő senki kérelmére idegen
211 XV | hang a tömeg közől.~Bánfi e közbeszólásra elveszté mérsékletét.
212 XV | csóválták fejeiket, Bánfinak e meggondolatlan kifejezése
213 XV | szerint nekem is van szavam e sorompókon belől; ha ti
214 XV | Lelkének rosszul esett e nem várt balhír. Benn Thököly
215 XV | Harc! És visszatorlás!~E pillanatban egy öreg, halálsápadt
216 XV | legszebb részeit… Urak, e pecsétnyomót ne feledjétek
217 XV | trófeumaitok jelképei közül.~E szavait csaknem suttogóan
218 XV | mondok a harcnak… Urak – e pecsétnyomót – s majd a
219 XVI | Mihály uram elnökölt, s e helyen méltán, miután a
220 XVI | nemeslelkű férfinak tartottam. E mai naptól fogva kétszerte
221 XVI | miért titkolja kegyelmed e gyűlöletet, mert azt hiszi,
222 XVI | mosolygó arccal hagyá magára.~E percben büszke arccal jelent
223 XVI | azonban észrevevé, hogy e jelenet után mindkét főúr
224 XVI | ország sorsa forog kérdésben. E nagy úr oly szépen tud beszélni
225 XVI | tudok, mely az országot e bajból kigyógyítja.~– Preskribálja
226 XVI | S miként hiszi kegyelmed e ligát létrehozhatónak?~Naláczi
227 XVI | aláírják.~Az urak közől többen e szóra fogaikat színi s húzódni
228 XVI | kezdtek. Teleki észrevevé e mozdulatot, s célozva monda:~–
229 XVI | egészen kihozta sodrából e bormondatta szó.~– Hát becstelenségen
230 XVI | rá fogom őt venni, hogy…~E pillanatban megnyílt az
231 XVI | hevesen. – Rögtön elhagyd e teremet, mi parancsoljuk,
232 XVI | hetet száműzetésem idejéhez.~E szavakkal sebesen eltávozott
233 XVII | hurcolja azt hahotázva, s e gúnyhahotának csak most
234 XVII | apródok voltak, s ki még e legfájóbb részét is fölkereste
235 XVII | nem tudom, mit tartalmaz e levél; de arcodon látom,
236 XVII | neki, melyet fölszakasztva, e szavakat olvasá belőle Béldi:~„
237 XVII | folytat; azt is mondják, hogy e főúr a római császárral
238 XVII | Béldi arca elsötétült e sorok olvastára. Hiába verte
239 XVII | fejéből Bánfi Dénes nevét, e levél újra oly gyűlöletes
240 XVII | hallgatni az igazságos ügynek.~E töprenkedés alatt észre
241 XVII | amit én nem tudok. Amit e tárgyról mondani akarok,
242 XVII | inkább tűrjük a bajt, mely e szabadságból ered, mintsem
243 XVII | ellene leszek.~Teleki Mihály e szavakra felkelt székéről,
244 XVII | előtt, s kezét égre emelve, e szókat mondá:~– Esküszöm
245 XVII | előznie.~Béldiné felszakítva e levelet, e szavakat olvasá
246 XVII | Béldiné felszakítva e levelet, e szavakat olvasá benne:~„
247 XVII | Bornemissza Anna.”~Béldiné e levelet olvasva, csaknem
248 XVII | hallgatna, hirtelen átfutott e folyosón, s a szőnyegajtóhoz
249 XVII | rábeszélni.~Béldiné megrémült e látmányra: miért térdelhet
250 XVII | látmányra: miért térdelhet e büszke, hatalmas ember Béldi
251 XVII | dolgodat.~Béldi szégyenlé e férfiúi fensőbbsége elleni
252 XVII | volna meg.~Teleki észrevevé e név hatását, s gúnyos célzással
253 XVIII| egymástól. A hajlam rég kereste e találkozást, de a büszkeség
254 XVIII| észre ne vehesse, miszerint e találkozás náluk nem mindennapi
255 XVIII| csak, minő kincset bírt e szép és nemes vonásokban,
256 XVIII| férjétől: – Kíván kegyelmed e szobában maradni, s hogy
257 XVIII| Bánfit fájdalmasan érinté e szavak hidegsége. Nagy melle
258 XVIII| arcát tenyerébe hajtá, s e helyzetben maradt, mélázva,
259 XVIII| néhány lépésnyire egymástól. E távolság milyen kevés, és
260 XVIII| megbántott. Minő boldogság volna e néhány lépésnyi közt elhárítani,
261 XVIII| látsz? Miért csókolsz meg? E sóhaj, e csók nekem fáj,
262 XVIII| Miért csókolsz meg? E sóhaj, e csók nekem fáj, szívemet
263 XVIII| Bánfiné ijedten sikolta föl e hideg érintésre, s fölébredett.~
264 XVIII| rablóbandákat rejtegetsz e bezárt szobákban. Ki vele!
265 XVIII| szeppent, meg is haragudott, e kettős indulatban fölnyitá
266 XVIII| tömeg, mintha megőrülne e látványtól, semmire sem
267 XVIII| atyafiaknak, hogy amint e négylábon mászó alak megjelent
268 XVIII| hangjára ismerék.~– Valóban. E paripa nyeregtakaróján is
269 XVIII| múltakkal, sem a jövőkkel.~– Én e dolgokat nem értem – monda
270 XVIII| monda hadnagyainak –, ha e támadás fejedelmi parancsból
271 XVIII| főúr. Mit érdekelték őt e pillanatban drágaságai,
272 XVIII| országtanács előtt Gyulafehérvárott e mai naptól számítandó három
273 XVIII| még a szobába menetelt is.~E hír megdöbbenteni létszék
274 XVIII| a megholt oroszlánynál.~E szavak egészen megfordíták
275 XVIII| betölté: a büszkeség, most e gondolat eltűnt, és belül
276 XVIII| kezdett lelkében meghonosulni. E gondolattól arcára vissza
277 XVIII| Isten legyen neki irgalmas e viharban, ez éjszakában,
278 XVIII| viharban, ez éjszakában, e helyen!~Ez a Gregyina Drakuluj.~ ~
279 XVIII| sehol.~Ki gondolná, hogy e bűvterem a föld méhében
280 XVIII| lakik: Azraële.~S tud élni e nő itt, oly egyedül, oly
281 XVIII| egyedül érezte magát, és e magányos földboltozat űrét
282 XVIII| annak arcát ajkaihoz szívja.~E férfi Bánfi Dénes.~Szomorú,
283 XVIII| a kétségbeesés üldözött e helyre.~– Vártalak – szólt
284 XVIII| simogatva szólt:~– Miért van e ránc szép homlokodon, mely
285 XVIII| fogom azt takarni; – így: – e diadémmal itt; – mint illik
286 XVIII| mint illik homlokodra e korona!~– Hah! – ordíta
287 XVIII| odaliszk mindent tudott olvasni e vonásokból.~Bánfit fölrázta
288 XVIII| fölrázta csüggedt mélaságából e kizajlás, s fölugorva a
289 XVIII| leány? Ez a nap a miénk! E napra halmozzunk össze mindent,
290 XVIII| Keserű gúnnyal kiálta:~– E pohár jó barátaimért!~A
291 XVIII| Azzal másikat kapott föl:~– E másik pohár ellenségeimért!~
292 XVIII| saját szavainak értelmétől: „E pohár Erdélyországért.”~
293 XVIII| összerázkódva rémült vissza e tüneménytől, s mintha baljóslatú
294 XVIII| reszkető ajkakkal kiálta:~– E pohár a szerelemért!~E hang
295 XVIII| E pohár a szerelemért!~E hang újra mámorba dönté
296 XVIII| Ne tréfálj, Azraële, e szóval. Én hamar készen
297 XVIII| voltak elhelyezve.~– Igen, e boltba rejtetém el azon
298 XVIII| megmenték – monda Bánfi.~– Nézd e hosszú salétromos kanócot –
299 XVIII| valahányszor itt időztél nálam, e kanóc vége mindig kerevetem
300 XVIII| Nem vagyok senki és semmi. E földalatti űr minden tér,
301 XVIII| álmodó fejed keblemre roskad, e kanóc vége égni fog. Te
302 XVIII| és pokolnak, hogy Bánfit e földön ne keresse többé
303 XVIII| Megütközve olvasá benne e szavakat:~„Uram! Ön rosszul
304 XVIII| hitt hívének, ki Önben csak e hatalmat szerettem. Én azé
305 XVIII| árulásról gondolkozott. S én e lény karjai közt akarám
306 XVIII| karjai közé! Utálat reá.”~„E tanítás jólesett nekem.
307 XVIII| volna tennem legelőször.”~E határozattal fölment a rejtett
308 XIX | értelmében a főúr bepereltetett.~E pontok nagyobb része oly
309 XIX | neje keze után nyúlt.~– El e kézzel. Rokonom vérétől
310 XIX | gyűrűjével lepecsételé –, fogd e levelet, és siess vele Bethlenvárba.
311 XIX | le, és aludjál csendesen.~E szókkal nyugodtan fekteté
312 XIX | A nő nem is sejté, hogy e csókok egy halálramenő búcsúcsókjai.
313 XIX | halál a küszöb előtt állt.~E pillanatban üvöltött a kürt
314 XIX | sikoltással szökött föl e szóra fekhelyéről, s mindkét
315 XIX | bűnhődjék valaha. Őrizd meg e szegény országot minden
316 XIX | tartsd vissza csapásaidat e nép fejéről, s légy oltalmazója
317 XIX | Isten haragvó kedvében volt e napon! Nem akarta hallani
|