Part

 1 XII | lovagolt a nemesség főhadnagya, Veér György; izmos, köpcös, negyven
 2 XII |  kíméletlenül megdömöckölt, míg Veér György uram becsülendő ökölcsapásokkal
 3 XIII|       hozott a sors. – Hívjátok Veér Györgyöt – monda tiszttartóinak. –
 4 XIII|      arra fölkapna, a megérkező Veér Györgynek sietve kiálta:~–
 5 XIII| derékseregnél maradnia? – szólt Veér György aggodalmas arccal.~–
 6 XIII|            Mi lelte ezt – kérdé Veér György –, hogy sem minket
 7 XIII|     megdöbbenni látszott rajta.~Veér György helybehagyá a felvilágosítást,
 8 XIII|       elenyészett a távolban.~*~Veér György Kolozsvárra érve,
 9 XIII|         eltávozott a generális.~Veér nem sokat pihentetve embereit,
10 XIII| kiáltozásaikkal.~– Ne várjuk be Veér György csapatait? – kérdé
11 XIII|           Isten! Mihály angyal!~Veér György érkezett meg a bandériumokkal.~–
12 XIII|     volt tanácsos őket követni.~Veér György tehát takarodót fúvatott,
13 XIII|        menekülni hagyni – monda Veér György, kardját hüvelyébe
14 XIII|          nem hajtva a gondosabb Veér György figyelmeztetéseire.~*~