Part

 1 I    |          volnál mellette.~Az ifjú szótlanul fölkelt helyéről, s puskája
 2 I    | Mindnyájan letették poharaikat, s szótlanul, szívdobogva tekintének
 3 VI   |           megöltek alatta.~Kucsuk szótlanul ölelte fiát keblére, s homlokon
 4 XI   |       basa parancsából.~Az oláhok szótlanul néztek a cirkáló után, míg
 5 XII  |          nem hívogatnak is!~Bánfi szótlanul tekinte rá, félig mosolyogva,
 6 XII  |      egész kegyetlen beszéd alatt szótlanul lihegett, mintha egy nehéz
 7 XIII |        szemközt jövőkre rohantak; szótlanul összecsapva velük az éj
 8 XVII |          a csók.~Elsápadt arccal, szótlanul megfogá neje karját, s anélkül,
 9 XVII |      pergament az asztalra.~Béldi szótlanul vevé írótollát, s nevét
10 XVIII|           azokban ragyogni.~Bánfi szótlanul, sóhajtva ült le egy karszékbe,
11 XVIII|      kiereszték. Bánfi még mindig szótlanul nézett maga elé, mélázva,
12 XVIII|         soha.”~Bánfi még folyvást szótlanul nézett, könyökére hajtva
13 XVIII|              Nőm! Margit!~Bánfiné szótlanul veté magát férje keblére,
14 XIX  |           karját Bánfi elé tárva, szótlanul tekinte egy percig reá,