Part

 1 I    |             Gyönyörű reggelünk van, kegyelmes uram, vajha mindenütt ily
 2 I    |           vannak-e már?~– Mindenki, kegyelmes uram. Csónakokat is küldtem
 3 I    |       zúgása kezde terjedezni.~– De kegyelmes uram – szólt ellenkezőleg
 4 I    |        odalovagolt a dalia mellé.~– Kegyelmes uram – szólt nyugodtan,
 5 I    |          gazdát cseréljen.~– Nekünk kegyelmes urunk a török – szólt közbe
 6 III  |           Én vagyok, szolgálatodra, kegyelmes úr – felelt Apafi jámborul.~–
 7 III  |         murza fogságában?~– Igenis, kegyelmes basa, s aki énnekem irgalomból
 8 III  |       Engemet? Tréfálni méltóztatol kegyelmes úr – hebegé Apafi, káprázván
 9 III  |              és vissza ne élj.~– De kegyelmes uram! Miképpen gondolod
10 IX   |              szólt:~– Az én uram, a kegyelmes Kubán kán, ezt izeni tenéked,
11 IX   |   kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes Kubán kán parancsolatjára
12 X    |    mindenütt kihirdesd.~– Jól lesz, kegyelmes uram – biztatá őt Kelemen
13 XI   | hódolatteljes hangon mondva:~– Íme, kegyelmes basa, itt vagyon azon fejedelmi
14 XVIII|        Isten legyen nekik irgalmas, kegyelmes! – hörgé rettenetes hangon,