Part
1 II | akármicsoda pókátor; hát, mikor Bánfi János uram eljött ide legyeskedni,
2 III | Helyünk sincsen. Kolozsváratt Bánfi Dénes, a sógorom, esküdt
3 IV | átellenben ül a másik vetélkedő, Bánfi Dénes, kolozsvári főkapitány,
4 IV | kétfelől mellette Béldi és Bánfi feleségei.~Kemény, miként
5 IV | mellette ülő hölgyek egyike, Bánfi Dénesné, egy finom, idegzetes,
6 IV | benne a fejedelem és a heves Bánfi s maga a szelíd férj, ki
7 IV | kegyelmednek atyafia azon ember, Bánfi Dénes uram; annyit azonban
8 IV | magában, rokonaira gondolva. Bánfi azonban, nehogy valaki azt
9 IV | menyecske készen volt rá, Bánfi átkarolta a szép nő karcsú
10 IV | tapsolt, táncolt és ujjongott.~Bánfi heves, könnyűvérű ember
11 IV | eltaszítá az önfeledt férfit. Bánfi maga is megdöbbenve tekinte
12 IV | drágán fogja megfizetni Bánfi.~Senki sem vette azt észre,
13 IV | figyelmez. Ő meglátta, hogy Bánfi megcsókolta nejét, s bár
14 IV | hölgy.~– Haza Bodolára!~Bánfi Dénesen kívül senki sem
15 VII | magában arra gondolva, hogy a Bánfi Dénes elfutásával megürült
16 IX | ajtót, berontott a terembe – Bánfi Dénes.~Úgy volt, amint a
17 IX | fejedelemhez egy szót? – kérdé Bánfi vállvonítva. – Hát hozzáférhetek
18 IX | nagylelkűségre – felelt büszkén Bánfi. – Nálam a vendég, az üldözött
19 IX | is ott leszek – felele rá Bánfi.~A fejedelem nagy bosszúsan
20 IX | ajtón. Teleki hátramaradt.~Bánfi magas lenézéssel fordult
21 IX | foglyokat. Nagyságod sógora, Bánfi Dénes, ugyanakkor éppen
22 IX | hová a török leányt küldém Bánfi Dénes uramtól. Még az útban
23 IX | Még az útban hallám, hogy Bánfi úr amnesztiát kapott nagyságod
24 IX | Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram odább vitte azt magával,
25 X | Erdélyországban tartózkodjék, valahogy Bánfi Dénes uram territóriumába
26 X | Marisel –, azontúl már Bánfi úr hatósága alatti földek
27 XI | őt, de megértve, hogy az Bánfi Dénes fennhatósága alatt
28 XI | átadom azon ajándékot, melyet Bánfi Dénes uram küldött Ali basának,
29 XI | fejedelmi ajándék, melyet Bánfi Dénes uram adó fejében küld
30 XII | sürgés-forgás volt. A ház urát, Bánfi Dénest várták haza Ebesfalváról.~
31 XII | A bástyákon lehete látni Bánfi Dénes saját harci népét,
32 XII | ablakvánkoskára. Ez volt Bánfi Dénes neje.~Mintegy tíz
33 XII | aranyzással volt kifestve a Bánfi címer, hátul két huszár
34 XII | bársony vánkosai között Bánfi Dénes; mindazon pompa, fény,
35 XII | integetett felé a vendégsereg; és Bánfi mind e tisztelgést megszokott
36 XII | más volna, de hát micsoda Bánfi Dénes uram? Nemes ember,
37 XII | mert hisz a kálvinistáknak Bánfi Dénes uram nagy patrónusok,
38 XII | letörik a jó úr szarva tőle.~Bánfi ezalatt följött a lépcsőkön,
39 XII | Nemes atyámfiai – szól Bánfi, némi csendhez jutva, miután
40 XII | hang a szegletből, melyben Bánfi Naláczi István szavára ismert.
41 XII | abba kegyelmetek! – kiálta Bánfi. – Teleki Mihály uramnak
42 XII | sátraitokba, feleim – inte nekik Bánfi –, amire szükségtek leend,
43 XII | hítták meg patrónusokat. Bánfi megígérte, hogy elmenend,
44 XII | szolgálatára – szólt rá Bánfi, fogai közt szíva a levegőt,
45 XII | tartozik, hanem a territórium Bánfi Dénesé, menjen kegyelmed
46 XII | menjen kegyelmed ahhoz.~Bánfi kedélyesen elkacagta magát.~
47 XII | sincsen ahova forduljak?~Bánfi vállat vonított, s üstökét
48 XII | egy hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét látta maga
49 XII | én, ha nem hívogatnak is!~Bánfi szótlanul tekinte rá, félig
50 XII | És vitézlő – egészíté ki Bánfi kacagva.~– Özvegy Szentpáli
51 XII | elmondom én – vágott közbe Bánfi –, a nagyasszony majd csak
52 XII | férje emlegetésére; mi által Bánfi szóhoz jutva, kemény, heveskedő
53 XII | ha neki tetszik.~Ezzel Bánfi bosszúsan távozni akart;
54 XII | szavait.~– Mit? – kiálta föl Bánfi hátralépve. – S azt gondolják
55 XII | félreérthetlen igét – szólt Bánfi, apróra rágva a szót: – „
56 XII | veté utána megvetőleg Bánfi, s azzal kitekintve a folyosóra,
57 XII | nem lehetett? – kiálta rá Bánfi harsány hangon.~– Nincs
58 XII | lesz velök.~– Lám – szólt Bánfi – ez is új istencsapása,
59 XII | pór meg akarta csókolni Bánfi kezét; az nem engedé, egy
60 XII | bírt székéről fölemelkedni.~Bánfi nyíltszívű örömmel siete
61 XII | is oly szomorú… – monda Bánfi szelíd hangon, felkarolva
62 XII | megsimogatva neje homlokát Bánfi. – Mi bánt? Mért vagy oly
63 XII | napvilág.~– Úgy látszik – szólt Bánfi elfojtott hangon –, hogy
64 XII | szerelmed hiányzik nekem!~Bánfi kellemetlenül érzé magát
65 XII | Csalatkozol – kiálta föl Bánfi, hevesen kelve föl székéről –,
66 XII | jelenti, hogy találva van.~Bánfi leráncolva sűrű szemöldeit,
67 XII | Margit! – monda tompa hangon Bánfi. – Te féltesz; s a féltés
68 XII | elmaradsz, és nem sietsz haza. – Bánfi! Én szenvedek, jobban szenvedek,
69 XII | gondolnád…~– Asszonyom – szólt Bánfi, hideg arccal állva nője
70 XII | szerencsétlen vagy – folytatá Bánfi –, és én nem segíthetek
71 XII | sikoltással kiálta föl:~– Bánfi! Te megölsz!~Bánfi maga
72 XII | föl:~– Bánfi! Te megölsz!~Bánfi maga is visszarettenni látszott
73 XII | valami rettenetes volt! Bánfi azt hivé, hogy neje megőrült.~
74 XII | s az ajtó felé rohant.~Bánfi csak akkor fordult hátra,
75 XII | rendkívüli szerencsét? – kérdé Bánfi, udvariassággal palástolva
76 XII | száműzött magyarhoni rokonomat.~Bánfi átértette ez utóbbi szavak
77 XII | bizalmassággal ölelé át Bánfi Apafiné méltóságteljes termetét,
78 XII | ráismertünk egymásra – folytatá Bánfi –, két ily fő, mint a miénk,
79 XII | gyöngédséggel viszonozva, Bánfi egyedül hagyá a két testvért.~
80 XII | bizonyosan mondhatom, hogy Bánfi semmi ellenséges szándékot
81 XII | ellenük fejét? És ezeket Bánfi megbántá, kigúnyolta, fenyegeté,
82 XII | Én látom a vihart, mely Bánfi feje fölött gyülekezik.
83 XIII | XIII. Az éji harc~Amint Bánfi Dénes, neje szobáját elhagyva,
84 XIII | lovag sietve kérdezősködék Bánfi után, ki benne Benkő Gáborra
85 XIII | Bánfihunyadot.~– Éppen jókor – monda Bánfi, szinte örülve rajta, hogy
86 XIII | Az ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~– Két-három emberrel harcolt
87 XIII | akkor senki sem erőtlen!”~Bánfi rekedt hangon kiálta csatlósainak,
88 XIII | és álutakon idáig jövék.~Bánfi ez utóbbi beszéd alatt egészen
89 XIII | amit parancsoltam! – kiálta Bánfi, s sarkantyúba kapva lovát,
90 XIII | még azon éjjel továbbment Bánfi nyomában, kit sehol sem
91 XIII | Késő éjszaka volt, midőn Bánfi Dénes kétszáz lovasával
92 XIII | veresség látszott az égen.~Bánfi a túlparti erdő rejtekében
93 XIII | nyár nagyon kiapasztotta, s Bánfi nemsokára egy helyre akadva,
94 XIII | kiálta, hogy álljanak meg.~Bánfi erre vissza akart húzódni,
95 XIII | velük az éj árnya alatt.~Bánfi középett állt, a három beduin
96 XIII | dárdája egyszerre süvöltött, s Bánfi társai kétfelől egyszerre
97 XIII | ellene.~– Jertek! – dörmögé Bánfi, s azzal az iszonyú humorral,
98 XIII | lehet, nincs időnk – szólt Bánfi, a vereslő égen jártatva
99 XIII | föltűnt előttük Bánfihunyad.~Bánfi könnyebbülten lélegzett;
100 XIII | fegyver a fejsze és kasza.~Bánfi arca kigyulladt e látványra.
101 XIII | föl álmaikból, midőn már Bánfi keresztül-kasul nyargalt
102 XIII | bőszülteket rendbeszedni.~Bánfi azonban véletlenül, vakmerően
103 XIII | megemelni.~Két huszár, ki Bánfi elé vágtatott, két csapására
104 XIII | egy irtóztató csapást mért Bánfi fejére.~A báró hidegvérrel
105 XIII | sebekkel, bal kezével elkapá Bánfi jobb karját, s brutális
106 XIII | taszított rajta úgy, hogy ha Bánfi erősen nem ül lován, kiesik
107 XIII | lenne őt összemorzsolni.~Bánfi azonban jó lovas levén,
108 XIII | s azt jajgatva rántá ki.~Bánfi azon pillanatban nyakához
109 XIII | kipirult arccal szökött Bánfi Dénes elé, s lova kantárát
110 XIII | lépést sem innen – monda Bánfi hidegvérrel. – Meneküljenek
111 XIII | tudom magamat védni – monda Bánfi hevesen.~– Én is – viszonza
112 XIII | csapatjait körül elrendezé.~Bánfi mindekkorig hozzá sem nyúlt
113 XIII | Vízaknainé e percben fölhágott Bánfi kengyelvasába, s egy kézzel
114 XIII | Szegény asszony – monda Bánfi, utána tekintve. – Mindig
115 XIII | sem bírta azt megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival
116 XIII | embereit, maga vágtatott Bánfi elé. – Én vagyok előtted,
117 XIII | magadnak címeidet! – kiálta Bánfi, s elébe vágtatva, olyat
118 XIII | szakálladat seprűnek – viszonza Bánfi.~– Nemesi címeredet lovaim
119 XIII | ő lesz legutolsó rabnőm!~Bánfi előtt elfordult a világ.
120 XIII | közbevetették magokat, s elverve Bánfi mellől a védő huszárokat,
121 XIII | másik csapásra nem ért rá Bánfi, mert minden oldalról körül
122 XIII | erő verte tönkre.~Ali basa Bánfi legutolsó csapásától gonosz
123 XIII | takarodót fúvatott, míg Bánfi nyugtalan dühvel próbált
124 XIII | szólt izgatott hangon Bánfi, s egy dombra fölnyargalva,
125 XIII | embereink ott – kiálta föl Bánfi új lelkesüléssel.~– Kelepcében
126 XIII | ezer aranyat, s bocsáss el Bánfi Déneshez követül.~– Hogy
127 XIII | nekik magyarul:~– Vigyetek Bánfi Déneshez, én az ő kéme vagyok.~–
128 XIII | Bánfihoz, s azon esetben, ha Bánfi rá nem ismerne, üssék főbe.~
129 XIII | nem ismerne, üssék főbe.~Bánfi azonban az első tekintetre
130 XIII | törökké lettél? – kérdé tőle Bánfi.~– Ne kérdezz, uram; úgyis
131 XIII | elszöktetni.~– Jól van – monda Bánfi összehúzva szemöldeit. –
132 XIII | lakik.~– Csitt! – kiálta fel Bánfi megijedve. – Honnan tudod
133 XIII | Ördög és pokol! – kiálta Bánfi elsápadtan.~– Még halld
134 XIII | hallatlan ármány! – kiálta fel Bánfi, öklével kardjára csapva.~–
135 XIII | Rögtön indulok! – szólt Bánfi dühtől sápadtan. – Majd
136 XIII | parancsot adott saját hadainak Bánfi, hogy a legnagyobb csendben
137 XIII | éjszaka egész seregével a Bánfi által ott hagyott néhány
138 XIV | melynek vezérében mindnyájan Bánfi Dénesre ismerének, s megdöbbenve
139 XIV | szakíták félbe a hajtást.~Bánfi gúnyos mosollyal lovagolt
140 XIV | járunk.~– Bizonyosan – szólt Bánfi bántó nevetéssel –, önök
141 XIV | Hagyjuk félbe a tréfát, Bánfi. Itt nincs annak helye.~–
142 XIV | Tehát ám lássátok– monda Bánfi, s kürtjébe fúva, egyszerre
143 XIV | farsangi tréfa – viszonza Bánfi nevetve. – Most a vad fogja
144 XIV | mindenkit tanúnak – utánzá Bánfi nevetve –, hogy én ez urakat
145 XIV | káromkodott. Utoljára is Bánfi részén levén az erő, Csákyék
146 XIV | fölhívja tanúnak, miszerint Bánfi őt erőszakkal kényszeríti
147 XIV | kényszeríti vele menni; míg Bánfi viszont nevetve iparkodott
148 XIV | Vigye az ördög – monda Bánfi. – Nála nélkül is vígan
149 XIV | fölszedett vendéget bemutatni.~Bánfi még azzal is tetézte a csúfságot,
150 XIV | kínt találta ki számára Bánfi, hogy poharát ráköszöntve,
151 XIV | s látnia kellett hozzá Bánfi nevetését. Minden cseppje
152 XIV | zivatart, s elkomorultak.~Bánfi tudta egyedül szokott nagyúri
153 XIV | helyeikre vezetve, ő maga Bánfi Dénes helyét foglalá el.
154 XIV | Bonchidán én vagyok-e úr, vagy Bánfi Dénes uram.~– Mindkettőnk
155 XIV | nagyságos uram – viszonza Bánfi.~– Ez jól van megfelelve.
156 XIV | magához.~– Ah! – kiálta föl Bánfi csodálkozást színlelve. –
157 XIV | értek e dologból – szólt Bánfi neheztelő hangon.~– Nem?
158 XIV | parasztok.~– Meglehet – szólt Bánfi nevetve (mert magyar nemes
159 XIV | barlangot titokban vésette?~Bánfi színét kezdé változtatni;
160 XIV | szavakkal figyelmeztetni akará Bánfi a fejedelmet, hogy nőjét
161 XIV | erős, most légy magadnál.~Bánfi dühösen harapott ajkaiba,
162 XIV | bennünket a mondott helyre: Bánfi Dénes uram itt marad.~Bánfi
163 XIV | Bánfi Dénes uram itt marad.~Bánfi színét változtatva állt
164 XIV | a gyönge, halvány nőnek. Bánfi pirulva süté le előtte szemeit.
165 XIV | szokásom – hörgé rekedten Bánfi.~– Akkor meg fogom büntetni
166 XIV | fogom engedni, uram – dörgé Bánfi, fogai közől. Már akkor
167 XIV | rogyott testvére ölébe.~Bánfi segélyére akart futni nejének.
168 XV | kíséretétől környezve.~Elöl jön Bánfi Dénes, mint az ország főmarsallja,
169 XV | jobbról a fejedelem mellett Bánfi Dénes, túl rajta amaz Béldi
170 XV | összetartanak. Az egyik, Bánfi, a római császárral látszik
171 XV | Teleki szavait végezve, Bánfi Dénesen feledé szemeit,
172 XV | neki legelsőbb felelni.~Bánfi fölemelkedék. Arcán meglátszott,
173 XV | Szobieszky pedig – folytatá Bánfi – nem fog a mi szép szemeinkért
174 XV | gúnyos hang a tömeg közől.~Bánfi e közbeszólásra elveszté
175 XV | székeikről, dühösen kiáltozva Bánfi ellen; s a komolyabb békepártiak
176 XV | Ily nagy vala Béldi és Bánfi befolyása az országra még
177 XVI | kegyelmed megtagadta ugyanakkor Bánfi elleni gyűlöletét.~– Én?
178 XVI | jelent meg Béldi háta mögött Bánfi, kiben forrott a vágy Béldivel
179 XVI | ráköszöntve fölhajtá, amidőn éppen Bánfi is kinyújtá az után kezét.~
180 XVI | kinyújtá az után kezét.~Bánfi bíborvörös lett mérgében,
181 XVI | hadd menjen, hát még ki?~– Bánfi.~– Üm. Az is? Hát az miért?~–
182 XVI | vagy elégtételt követelnek Bánfi Dénesen a váradi basa megveretéseért,
183 XVI | kétakkora legyen is, mint Bánfi Dénes uram!~– Akkor szeretném,
184 XVI | módjával, mert azt tudjuk, hogy Bánfi, ha hívatni fog, meg nem
185 XVI | feltesszük a vádpontokat, melyek Bánfi ellen szólnak, s ezeket
186 XVI | hatalomra egyedül képes Bánfi ellen magát fölemelni, s
187 XVII | háborodva a harc miatt, melyet Bánfi Dénes a váradi basával folytat;
188 XVII | Hiába verte hát ki fejéből Bánfi Dénes nevét, e levél újra
189 XVII | venni. Nem talált ki semmit. Bánfi büszkeségétől nem lehete
190 XVII | hogy kezéből ki nem adta.~A Bánfi ellen írott liga volt az,
191 XVII | megjelenik a brávó tőre! Bánfi Dénes a törvényeken kívül
192 XVII | vagyok, s minthogy tudom Bánfi Dénes minden törekvését,
193 XVII | férjedhez utazott. Célja Bánfi Dénest Béldi kezei által
194 XVII | Egyszerre megüté füleit Bánfi neve; erre a nő elszörnyedt,
195 XVII | térdepel ember előtt. Ő Bánfi Dénest akarja általad elejteni;
196 XVII | kényszerítelek! Én nem javallom Bánfi elleni dolgodat.~Béldi szégyenlé
197 XVII | mérsékleni; s midőn neje Bánfi nevét kimondá, összerázkódott,
198 XVII | tompa hangon –, hogyha Bánfi elfogatik, s magát fegyverrel
199 XVII | mind aláírták azt, mert Bánfi Dénest mindnyájan gyűlölik
200 XVIII| nemesúr nem tudva semmit a Bánfi és neje közti feszültségről,
201 XVIII| lehetetlen. A határozott napon Bánfi Somlyóról, Bánfiné Bonchidáról
202 XVIII| voltak elszállásoltatva. Bánfi Dénesék számára a külön
203 XVIII| ott is aluggyék valaki.~Bánfi szomorúan tekinte nejére.
204 XVIII| búsan, szemeit lesütve állt Bánfi előtt. Az ő szívében is
205 XVIII| szerelmet, hanem fájdalom.~Bánfi közelebb lépett hozzá, és
206 XVIII| volna azokban ragyogni.~Bánfi szótlanul, sóhajtva ült
207 XVIII| gőzkörébe lépett. – Váljunk el, Bánfi! Akará a nő mondani, de
208 XVIII| suttogva monda: „Én nem vagyok Bánfi, hanem a bakó!”, s kezével
209 XVIII| fenyegetve Daczó. – Hol van Bánfi?~Az előálmából fölriadt
210 XVIII| fogcsikorgatva kérdé tőle, hol van Bánfi, a nő egyszerre fölugrott
211 XVIII| minden erejéből kiálta:~– Bánfi! Mentsd meg magad. Életedre
212 XVIII| tüzébe vetve sikolta:~– Fuss, Bánfi! Ellenségeid vannak itt.~
213 XVIII| engedje megmenekülni.~ ~Bánfi szinte azon percben szunnyadt
214 XVIII| gondolkodásra való idő. Bánfi a sötétségben hirtelen odafutott
215 XVIII| eszméletlenül ott maradt. Erre Bánfi nekiugratott az ároknak,
216 XVIII| kellett kerülniök, mialatt Bánfi néhány száz lépésnyi előnyt
217 XVIII| Te vagy az oka, hogy Bánfi kiszabadult kezeinkből.~–
218 XVIII| pogányabb had! Menjetek Bánfi után, ha elszalasztottátok.~–
219 XVIII| tulajdona volt, remélve, hogy Bánfi is szelídebben fogja viselni
220 XVIII| A fejedelem parancsából Bánfi ellen fölültetett székely
221 XVIII| ott maradóknak, hogy ha Bánfi haza találna vetődni, őt
222 XVIII| hálóteremébe.~– Nené! – Ott ül Bánfi! – kiálta föl a góbé, elébb
223 XVIII| kétségbeesetten ordítva:~– A Bánfi ördöge! – Itt jön a Bánfi
224 XVIII| Bánfi ördöge! – Itt jön a Bánfi ördöge!~A székely, észrevéve
225 XVIII| hall, s szemeivel beszél.~Bánfi Dénes ezalatt a Koppándon
226 XVIII| hadgyakorlatot tartottak Bánfi seregei a reggeli órákban,
227 XVIII| Rablótámadás elől jövök. – monda Bánfi rekedt hangon, elfulladt
228 XVIII| oda érkező Angyal Mihály.~Bánfi arca egészen zavarodottnak
229 XVIII| merre kell fordulnunk.~Ezzel Bánfi belovagolt a városba, Angyal
230 XVIII| lehordott házból, s amint Bánfi véletlenül odatekinte, ez
231 XVIII| reggelt, méltóságos uram!~Bánfi büszkén vágtatott tova.
232 XVIII| gazdálkodnak kedvük szerint.~Bánfi egy szót sem válaszolt rá.
233 XVIII| szobákat.~– Jól van – monda Bánfi, s összefont karokkal járt
234 XVIII| kiálta fel kardjához kapva Bánfi. – Nőm képét, mondád? –
235 XVIII| látszott szemben közelgeni Bánfi seregéhez.~A középső lovagban
236 XVIII| merész rátartással lovagolt Bánfi és körüle álló tisztjei
237 XVIII| nevében fölhívlak tégedet Bánfi Dénes, hogy az ellened támadt
238 XVIII| hadnagy uram – szólt közbe Bánfi. – A fejedelem követéből
239 XVIII| fegyvert kegyelmed – kiálta rá Bánfi. – Hadd mondja el a fejedelem
240 XVIII| fejedelem megtiltja tinektek Bánfi Dénesnek többé engedelmeskednetek;
241 XVIII| Megálljatok! – kiálta Bánfi harsogó hangon, mialatt
242 XVIII| neheztelni érte – monda Bánfi az elsápadt hírnöknek –,
243 XVIII| és kísérete eltávozott. Bánfi gondolkozva hajtá alá fejét.~
244 XVIII| a zászlókat kiereszték. Bánfi még mindig szótlanul nézett
245 XVIII| kegyelmed? – mordult rá Bánfi. – Mit akartok?~– Eh! Azt,
246 XVIII| rólam hír érkezik.~Ezzel Bánfi visszalovagolt Kolozsvárra,
247 XVIII| férfi foglalá el, kiben Bánfi, midőn mellette alhajtatott,
248 XVIII| kalapját, s tovább hajtatott. Bánfi ezt szándékos kikerülésnek
249 XVIII| világban minden megtörténhetik.~Bánfi elérté a tromfot. Egykor
250 XVIII| szavak egészen megfordíták Bánfi határozatát. Egy ideig gondolkozva
251 XVIII| szanaszét, aki merre látott.~Bánfi elsápadt.~– És Angyal Mihály?~–
252 XVIII| Legelső volt, aki elfutott.~Bánfi szédülni érzé agyát. A világ
253 XVIII| ajkaihoz szívja.~E férfi Bánfi Dénes.~Szomorú, szótalan
254 XVIII| szorítva, ottan melengeté.~Bánfi hideg maradt és szótalan;
255 XVIII| Vártalak – szólt az odaliszk, Bánfi ölébe nyugtatva fejét, ki
256 XVIII| sem mutatta volna, hogy Bánfi arcán észrevevé a változást.
257 XVIII| kedveseddel, s felényivé lesz.”~Bánfi borús homlokkal tekinte
258 XVIII| szeret, nem hágy el soha.”~Bánfi még folyvást szótlanul nézett,
259 XVIII| mennyországot szerelem nélkül?”~Bánfi kezét nyújtá Azraële felé,
260 XVIII| keblére vonta őt. Az odaliszk Bánfi homlokát simogatva szólt:~–
261 XVIII| korona!~– Hah! – ordíta föl Bánfi, lekapva fejéről a diadémot,
262 XVIII| arany serlegeket – kiálta Bánfi –, nem törnek össze, ha
263 XVIII| Jer, ölelj meg – monda Bánfi, a leányt ölébe vonva, s
264 XVIII| suttogá a leány, kezét Bánfi vállára fektetve.~– Az én
265 XVIII| fenékig kiissza – kiálta Bánfi, a hölgyet keblére vonva,
266 XVIII| kiálta villogó szemekkel Bánfi.~Azraële fölugrott, s megkapva
267 XVIII| lábaival gázolta össze.~Bánfi keblében három indulat lángja
268 XVIII| fölemelte, s míg a hölgy Bánfi derekát mindkét karjával
269 XVIII| lángoló arcára föltekinte, Bánfi kitörő hangon kiálta föl:~–
270 XVIII| mint a bononiai üvegek.~Bánfi összerázkódva rémült vissza
271 XVIII| mit adtál innom – hebegé Bánfi –, nem bírom fejemet. Odavagyok
272 XVIII| azt, tedd azt! – suttogá Bánfi, s tőrét kivonva övéből,
273 XVIII| eleste után megmenték – monda Bánfi.~– Nézd e hosszú salétromos
274 XVIII| Mindennek vége! – kiálta Bánfi, ittas önfeledéssel. – Nem
275 XVIII| vagy, én szeretlek– kiálta Bánfi, s fölkapta ölébe a delnőt,
276 XVIII| tűzkígyó – a kanóc vége –, mely Bánfi által mámora utolsó eszméletével
277 XVIII| kettős szívdobbanás hangzott.~Bánfi sokáig aludt. Egyszer fölébrede.
278 XVIII| lélek! – dörmögé magában Bánfi, s átjárva a hűs szellőtől,
279 XVIII| volna éppen úgy, mint ő…”~Bánfi nem olvashatá végig. Arca
280 XVIII| fölment a rejtett udvarra Bánfi, ahol paripáját elhagyá.
281 XVIII| csupa elragadtatás volt.~Bánfi gúnyosan mosolygott magában: „
282 XVIII| fegyveres csapat elhaladt, Bánfi ismét útnak indult. Nem
283 XVIII| kérdé tőle.~– De igen uram. Bánfi Dénest mentek elfogni, akinek
284 XVIII| hiszem, elég lesz. Az a Bánfi Dénes én vagyok.~A paraszt
285 XVIII| Visszatértében már fogva volt Bánfi, s ő megfosztatott azon
286 XVIII| mintha sohasem látta volna.~Bánfi azonban, amióta önkényt
287 XVIII| gúnyos kegyességgel Csáky.~Bánfi egy végtelenül megvető tekintetet
288 XVIII| főúrra.~*~Teleki meghallva Bánfi elfogatását, rendeletet
289 XVIII| így azt hihessék, mintha a Bánfi elleni fakció nem az ő műve,
290 XVIII| akinek várába vitetett Bánfi.~Az elfogott főúr még az
291 XVIII| Pataky könnyezett, míg Bánfi könnyeden mosolygott.~A
292 XVIII| Megengedheti kegyelmed – kérdé Bánfi –, hogy tisztelendő Pataky
293 XVIII| társaságot fog itt találni.~Bánfi vállat vonított, nem értve
294 XVIII| s nem bírt megmozdulni.~Bánfi minden vérét szívébe érzé
295 XVIII| bocsátának szabadon? – kérdé Bánfi elsápadva.~– Magam nem mentem
296 XVIII| Börtönödben nem hagyhatálak el…~Bánfi szemeiből kicsordult a könnyű.
297 XIX | országgyűlés ellene mondott a Bánfi elleni titkos eljárásnak.
298 XIX | harminchét vádpontot írt össze Bánfi ellen, miket Sárpataky Márton
299 XIX | csak titkos vád maradt.~Bánfi minden pontra férfiasan
300 XIX | beszélsz?~– Te aláírtad Bánfi halálát!~– Én? – kérdé Apafi
301 XIX | fölköltse. Amint kezéhez ér, Bánfi fölébred, s meglátva Patakyt,
302 XIX | szólt gyöngéd mosolygással Bánfi, átölelve nejét –, sürgős
303 XIX | halálramenő búcsúcsókjai. Bánfi oly mosolyogva tekinte rá,
304 XIX | föl a lépcsőkön, s midőn Bánfi félig megnyugtatá nejét
305 XIX | fekhelyéről, s mindkét karját Bánfi elé tárva, szótlanul tekinte
306 XIX | élettelenül vissza párnáira.~Bánfi halálos keserűséggel tekinte
307 XIX | önkénytelenül megdöbbenve kilépett. Bánfi homlokára tevé kezét, és
308 XIX | kapuőrökkel bebocsáttatásért.~Bánfi odalépett lélektelen nejéhez,
|