Part

 1 XII  |   harcoltak izgatott szívében.~– Margit! – monda tompa hangon Bánfi. –
 2 XII  |         nem fogsz félteni talán?~Margit helyett Apafiné felelt:~–
 3 XII  | jókedvedet.~– Nem sírtam – szólt Margit, bámulandó lélekerővel mutatva
 4 XII  |    hűtelen hozzánk – szólt közbe Margit.~– Még azt is, még azt is! –
 5 XII  |  bocsátanunk.~– Oh, Anna – szólt Margit nyugtalanul –, te titkokat
 6 XII  |         lenne a másik gyászának.~Margit félénken szorongatá Anna
 7 XVIII|   sóhajtva ült le egy karszékbe, Margit kezét kezében tartogatva,
 8 XVIII|      szemei bánatosan tekintének Margit mosolytalan arcának elzárt
 9 XVIII|          azon pillanatban, midőn Margit fölsikoltott, ijedten ugrék
10 XVIII|       hatalmas Istenem! – rebegé Margit, kezeit az égre emelve.~
11 XVIII|      Örülök meghalhatni! – szólt Margit, magát térdre bocsátva előttük. –
12 XVIII|      hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm! Margit!~Bánfiné szótlanul veté
13 XVIII|          mentem innen – viszonza Margit. – Börtönödben nem hagyhatálak