Part
1 I | látszik elő.~A legelső pár, ki hozzá legközelebb van, egy
2 I | rózsafehér arab mén oldalán. Elöl ki van gombolva s kétfelé hajtva
3 I | mellette lovagló társához, ki a kezében levő kopjákat
4 I | napra kikérem, hogy hagyjon ki belőlök, én ma vadászni
5 I | karcsú derekát a daliától, ki őt unokahúgának nevezte,
6 I | vesszőkkel befont tetővel; ki építette ide ezt a gátot,
7 I | sajnálkozásában, míg végképp ki nem szenvedett, a kis ünők
8 I | mondani a bátor delnőnek, ki ezúttal azon szokatlan megelégülést
9 I | keresni az erdélyi ifjút, ki ismét új paripára ült, s
10 I | karvastagságú csemetéket törve ki gyökereikből.~Amint a közelgő
11 I | az ember, aki ellenségét ki szokta kerülni. Elvetve
12 I | puskáját, kardját rántotta ki, s szembe rohant a vaddal,
13 II | méhes félszeg teteje látszik ki, s a széles udvar közepén
14 II | béresek marháik után látnak, ki egy nagy nyaláb friss kaszált
15 II | friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza
16 II | pajkos fiú érett tököt vájt ki, annak szemet, szájat vágott,
17 II | tudta, melyik lábával lépjen ki, pedig királybíró volna.
18 II | dajka. – Mikor szabadul ki, szegény, fogságából? Héj,
19 II | földeket, erdőket irtatott ki, hogy helyökbe gabonát vettessen,
20 II | semmi nemét a gazdálkodásnak ki nem felejtette, amiből valami
21 II | gyűjté áldozatmorzsáit, s ki tudja, mennyi év kelle még,
22 II | ordítva kezdtek el üvölteni.~– Ki az? – Talán zsiványok? A
23 II | kivilágítva az udvarra.~– Ki jár itt? – kiálta ki erős,
24 II | Ki jár itt? – kiálta ki erős, reszketéstelen hangon.~–
25 II | zavarban levő cselédet, ki kalapját forgatva kezében,
26 II | Apafi keblére ölelte a nőt, ki görcsösen látszott karjaival
27 III | kocsi fogatai alig pihenték ki magokat, már a másik indult
28 III | szolgált férjét láthatni, ki nem szűnt meg őt édes, hízelgő
29 III | rányomta: vagy ha ő nem jön ide ki, hát majd bemegyek én.~S
30 III | Apafi éppen ekkor lépett ki neje szobájából, meghallva
31 III | kegyelmed szekerére, és jöjjön ki az én uram táborába, Kisselyk
32 III | azzal heves zokogásba törve ki, férje nyakába vetette magát. –
33 III | Apafi! Héj, Apafi! Gyere ki, mert én be nem lépek a
34 III | fejedre gyújtom a házat, ha ki nem jössz.~– Már csak elmegyek –
35 III | könnyes szemekkel lépett ki az agához.~– No, uram, mehetünk –
36 III | Apafi, keserűen bontakozva ki neje ölelő karjaiból, s
37 III | hírnököt.~Bandi volt az, ki kendőjét lobogtatva nyargalt
38 III | végbemehessenek.~– Én! De hát ki fog az én szóltomra megjelenni?
39 III | hogy az Izrael Istene, ki Dávidot a juhok őrzésétől
40 IV | a barátságos kulcsárnak, ki maga is alig áll a lábán,
41 IV | az ételvivő szakácsnak, ki magasra tartva kezeivel
42 IV | fűszeritalok mindenféle neme, ki milyet kíván, püspökital,
43 IV | Csáky László uram fia áll, ki büszke arra, hogy fia töltögethet
44 IV | Bánfi s maga a szelíd férj, ki bálványozza nejét.~A borverseny
45 IV | kapaszkodott férje karjába, ki odakönyökölve az asztalra,
46 IV | bizonyosan csak úgy eresztette ki a török (haragban levén
47 IV | hogy nem érti a dolgot.~– Ki volt jelen? Kik voltak a
48 IV | venné neje megzavarodását, ki egészen felindulva kereste
49 V | vége még most bontakozik ki a fölül csaknem összehajló
50 V | melynek függönyei kétfelől ki vannak tárva, hogy az esti
51 V | egész nyugalommal nézeget ki a kocsiablakon, vizsgálva
52 V | a bírónak, hogy küldjön ki negyven mázsa kenyeret,
53 V | sebhelyekkel; mert azon férfi, ki e nőt elvette, én vagyok.~
54 V | hanem eszembe jut nőm, ki ha engemet és fiát el talál
55 V | kölcsönös hízelgésekbe törve ki, „hogy megszépültél, mily
56 V | Katalin Feriz bégre mutatva, ki lováról leszállva, gyermekes
57 V | egy szirént ábrázolva, ki mindkét kezével egy-egy
58 V | megölelte a nagyobbik leányt, ki félénken hagyta homlokát
59 V | örömmel vitte barátnéját ki az erkélyre, mely a nő oldalszobájából
60 V | tisztelendő Bíró Márton uram, ki Konstantinápolyban száműzetésben
61 V | asztalnál a háziasszony mutatta ki mindenkinek a maga helyét,
62 V | szék maradt, Zsófia helye, ki szüntelen talált ürügyet
63 V | ütközetben, két lovat lőttek ki alóla, s a legközelebbi
64 V | kezdének a gyermekre tekinteni, ki észrevéve a rászegzett pillantásokat,
65 VI | mennyre-földre, hogy nekik nyittassa ki a kaput, mert ők rajta akarnak
66 VI | székely fejébe vett, azt onnan ki lehessen verni.~– Vagy eresszenek
67 VI | otthon is van dolgunk. Vessék ki minden emberre, hogy kire
68 VI | főasztalnokát, Cserei Jánost, ki akkor szinte mindenese vala.~
69 VI | időhaladék nélkül vonuljunk ki Magyarországba, s ott új
70 VI | hangos éljenzésben tört ki; – azon pillanatban megbotlott
71 VI | veszedelme. Itt is alig hullott ki miatta egy-két török a sorból,
72 VI | patyolatba, maga a basa keresett ki számára egy szép verőfényes
73 VII | Simon pártjára esküdve, ki Aranyosmeggyesen maradt;
74 VII | apródul a fejedelem mellé, ki néhány hét előtt még Kemény
75 VII | Következett Zágoni Mózes uram, ki némi számadások elengedtetését
76 VII | oláhfalusi község küldöttje, ki helysége nevében hódolatát
77 VII | állva nyújta át Apafinak, ki is másodmagával belekapaszkodva
78 VII | részéről vége szakadni, ki feleségét mégis jobb szerette,
79 VII | együtt; míg Anna mosolyogva ki nem bontakozott karjai közől,
80 VII | azzal odainté Sára asszonyt, ki úrnőjét mosolygástól fényes
81 VII | gratulálni az atyai örömekhez, ki gyermeke arcát feléjök mutatva,
82 VII | kíváncsian tekinte feleségére, ki aztán közelebb húzva őt
83 VII | alakjával a becsületes Csereit, ki szerényen húzta magát a
84 VII | utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát, ahogy tudja.~Szász
85 VII | hanem azt a záradékot kötöm ki magamnak, hogy a deszkát
86 VII | mint találhatta már ezt is ki.~A fejedelem nem állhatá
87 VII | kacajukkal; a székely azonban, ki egész addig zavarodottan
88 VII | figyelmet, inte Kelemen diáknak, ki hosszú, száraz lábaival,
89 VII | magánpénztárunkból fizessen ki kegyelmednek három márjást.~–
90 VIII | kalapjaikat, csoportosan dülledve ki a mohos fák tövei mellől.~
91 VIII | közepéből mohos szikla áll ki, azt kétfelé választva,
92 VIII | egyenesen abból nőtt volna ki, s a szikláról a falakra
93 VIII | bevonva, itt-ott mutatva csak ki márványja mozaikkirakatát.
94 VIII | fekete arcszínéből alig tűnik ki a ritka szakáll és bajusz,
95 VIII | testén végigpemetezett, ki jókedvűen, kacagva hintálja
96 VIII | egy rózsaszín hableány, ki tarka lótuszlevélen hintálja
97 VIII | hang parancsszava hangzik ki. Azraële mosolyogva ringatja
98 VIII | keresztyéneket kínozni, s törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink
99 VIII | volna egy a holtak közől, ki nevét megcserélné veled,
100 VIII | bég, hát te, éji szellem, ki vagy?” Ekkor a lélek meg
101 VIII | magas fehér alak emelkedett ki a sír mögül, fehér lepellel
102 VIII | hát te, átkozott szellem, ki vagy?~– Én pedig Balassa
103 VIII | lerángatá lováról a béget, ki még a földön is fölkapott
104 IX | monda szerinti törökként, ki látva, hogy mint eszik a
105 IX | várva, hogy mikor szúrja ki a magyar saját szemét, amint
106 IX | ajtóról ajtóra az érkezőt, ki, ha az elfogadási terembe
107 IX | őt a fejedelemre nézve, ki szeretett könyvei és régiségei
108 IX | uramat bocsátá maga elé, ki nagyenyedi professzor levén,
109 IX | Röviden beszélek vele. Ki hozta a levelet?~– Egy emír.~
110 IX | egy árboc; piros ujjasa ki volt hánytatva sujtással;
111 IX | ökleivel fenyegetőzve rohant ki a teremből.~E jelenet különös
112 IX | mutatni.~– S hogy szabadult ki öcsémuram?~Imre elvörösödött,
113 IX | lehet őt elfogadnom, menjen ki kegyelmed hozzá, s beszéljen
114 IX | váratlan explózió törni ki háta mögött.~S csakugyan
115 IX | mögött.~S csakugyan tört ki valami, csakhogy nem éppen
116 IX | általános hahotába törtek ki, mintha mindvalamennyien
117 IX | mert tudós Passai uram, ki komolyságáról el volt híresztelve,
118 IX | ajtajának veté.~– Bocsásson ki engemet is kegyelmed, Passai
119 IX | allonge-parókájához, melyben úgy nézett ki, mint egy tökéletes oroszlány,
120 IX | szívesen látom, csak azt kötöm ki: hogy a politikumokról hallgassunk.
121 IX | hasát.~– Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek, hogy a
122 IX | többet hallani.~– Tehát akkor ki fog kegyelmed hallgatni
123 IX | is magyarországi vagyok, ki hazája nevében segélyért
124 IX | azok ellen keltem és kelek ki, kiknek semmi joguk sincs
125 IX | urak ingerülten széledeztek ki a másik ajtón. Teleki hátramaradt.~
126 IX | súgott egy apród fülébe, ki nemsokára egy szőke, kondorhajú
127 IX | legottan.~– Hát kegyelmed ki fia? – kérdé megütközve
128 IX | híres vitéz Balassa Imre, ki egykor az első férfiak egyke
129 IX | egyke volt Magyarországon, s ki most koldustarisznyával
130 IX | ha bég kell neki, bújjék ki a felesége háta mögül, s
131 IX | elfogatási parancsot eszközölni ki ellenem. Én jó előre megérezvén
132 IX | tartani.~– Ez a Kapi volt az, ki erdélyi jószágaimat használatra
133 IX | menekülést, azt gondoltam ki, hogy erdélyi jószágomat
134 IX | császártól küldött kém vagyok, ki az erdélyi dolgokat kifürkészve,
135 IX | Majd megmutatom én, hogy ki hát az igazi fejedelem Erdélyországban!~
136 X | kell enni; de még elébb ki akarta írni a tollába vett
137 X | kilincsét, vagy sarkából emelje ki.~Egy tátottszájú oláh állt
138 X | pecsétes levéllel kezében, ki rendkívül meg látszott ijedni,
139 X | diák méregbe jött.~– Hát te ki ökre vagy? – kiálta az oláhra.~–
140 X | ijedtében azt a címet ejtve ki száján, melyen egymás között
141 X | méltóságos úr, de olyan férfi, ki a fejedelemnél kegyvesztésben
142 X | a jó cirkáló hadnagynak, ki miután hat lóerővel dolgozott,
143 X | szerencsétlen lovas után, ki elöl-hátul kapaszkodott
144 X | zöld csizmákra mutogatva.~– Ki vagy te, hórihorgas hitetlen –
145 X | az adót, és én hirdetem ki; azért engemet bocsássatok
146 X | Te mondád, hogy az adót ki szoktad hirdetni; íme, az
147 X | nem respektálják, még tán ki is nevették volna a hadnagyot.~
148 XI | úton – felelt Zülfikár –, ki bolond menne fel ide a meredekre?
149 XI | vad örömriogással.~– Hát ki kik vagytok, s mit csináltok
150 XI | Fehérvárra, aholott nem állva ki a vízpróbát, csakugyan meg
151 XI | kígyótojásokat költenek ki, vagy zárnyitó füvet keresnek,
152 XI | hogy a parasztok irtsák ki a verebeket, kicsúfolván
153 XI | riadt rá a cirkáló. – Ki hallotta azt: valakit „holt
154 XI | a ravatalon, a ház előtt ki van tűzve a gyászfenyős
155 XI | holtrészegen a leány apja, ki a nagy gyász miatt még tegnap
156 XI | megismeré benne ugyanazt, ki nem akarta neki megmondani
157 XI | Héj, fiú! Te vagy az, ki nem szoktál az embernek
158 XI | valami lázas hevület ütötte ki magát, s csaknem reszketve
159 XI | amit csak két ember húzhat ki a tokjából? No, add ide.~
160 XI | néha egy-egy villám lobban ki a felhőből, a visszavert
161 XI | elcsúszás veszélyének téve ki magokat. – A lavina ott
162 XI | buzog, mely sehol sem törve ki a fölszínre, átmelegíti
163 XI | rajta egy hölgyalak lépett ki, kezével arany örvénél fogva
164 XI | Moarte eszeveszetten ragadta ki magát kísérői kezei közől,
165 XI | kedvenc párduca az ifjút, ki senkit sem szeretett éltében,
166 XI | suhanjunk be, s tudjuk ki, mi van itt; urainkat nagyon
167 XI | volt az első tulajdonos, ki azóta kétszáz arany jutalmat
168 XI | jutalmat hirdete annak, ki kedvhölgye lakhelyét kitudja.~
169 XI | terhelt erszényt hozott ki markában, a basától kilépve.
170 XI | összekunkorodott sertésfark hullott ki belőle kaftánjára. A legirtózatosabb
171 XI | bámulatában megmerevült agát, ki a szekrényt átadta, kapuja
172 XII | halvány, szelíd női arcot, ki ábrándos mélázással könyökölt
173 XII | leereszkedéssel fogadá, mint ki érzé magában, hogy mindez
174 XII | halljátok, mit gondolt ki a fondorkodás, hogy bennünket
175 XII | a módját nem találta még ki, mint köthessen belém. E
176 XII | eltávoztával egyenkint szemelé ki a jelenlevők közül, akikkel
177 XII | És vitézlő – egészíté ki Bánfi kacagva.~– Özvegy
178 XII | meglesz; a kőmívesek már ki vannak küldve, hogy a házat
179 XII | olvasható írás; majd meglátom, ki mer akkor benyitni hozzám.~–
180 XII | vetni való gabonát osztani ki, azonfölül a szegénységnek
181 XII | siete reszkető nejéhez – ki még folyvást nem bírt az
182 XII | állt meg remegő neje előtt, ki azon néhány perc alatt,
183 XII | végre erőszakosan törve ki szenvedélyének hangja, egy
184 XII | éleslátású nő szemeit nem kerülé ki azon lélekállapot, melyben
185 XII | önnek leghívebb alattvalója, ki ön bájai előtt meghódol;
186 XII | kezét testvére kezében, ki szelíd mosolygással tekinte
187 XII | mint egy ártatlan gyermek, ki nemtőjével beszél.~– Te
188 XIII | kérdezősködék Bánfi után, ki benne Benkő Gáborra ismerve,
189 XIII | fiam, a csatából! Vágd ki magad – fuss Bonchidára,
190 XIII | kaptam paripámat, s vágtattam ki a csatából. Százan is futottak
191 XIII | fogjatok fegyvert; álljatok ki sáncaitokra, s tudjátok
192 XIII | avatott, fölmentek a sáncokra: ki mit kapott, kaszát, ásót,
193 XIII | volt megemelni.~Két huszár, ki Bánfi elé vágtatott, két
194 XIII | kezével, s azt jajgatva rántá ki.~Bánfi azon pillanatban
195 XIII | utcáról új csapatok rajoznak ki, gyalogosok, lovasok, hosszú
196 XIII | hírnököt küldött előre, ki a magyarok elé érve, ez
197 XIII | várjátok kegyelmét.~Alig ejté ki utolsó szavát a hírnök,
198 XIII | két pisztolyt őrá lőtte ki – feleletül.~Erre Ali basa
199 XIII | testével fedezte Bánfit, ki a lövés elhangzása után
200 XIII | címeredet lovaim ólára szegzem ki.~– Én pedig bőrödet madárijesztőnek
201 XIII | madárijesztőnek tömetem ki polyvával.~– Te föllázadt
202 XIII | sereg hanyatt-homlok űzetett ki a városból; vezéreik a gyalui
203 XIII | jeltüzek éppen most gyulladnak ki.~És valóban, a gyalui havasok
204 XIII | Én Dzsem-Hamán vagyok, ki Ali basa lábai alól takarítom
205 XIII | Azraële a szultán leánya, ki Ali basának volt eljegyezve,
206 XIII | közlötte tervét Ali basával, ki a dologban egyik érdekelt
207 XIV | legnagyobb tisztelgésnek tevé ki őt, melyen keresztül érzett
208 XIV | Végre még azt a kínt találta ki számára Bánfi, hogy poharát
209 XIV | kellett vele koccantania, ki kellett azt innia az utolsó
210 XIV | fejét, mint egy bűnhődő, ki büntetésre vár…~– Az nekem
211 XIV | felkarolá Apafiné Margitot, ki, amint ez erősebb lény karjai
212 XV | tömör épületeivel. – A névre ki emlékeznék? – A római légiók
213 XV | öltözethez.~Mind ez urak, ki jobbra, ki balra helyet
214 XV | Mind ez urak, ki jobbra, ki balra helyet foglalnak.
215 XV | eleven, eszes fiatalembert, ki ifjúkorában Európa minden
216 XV | ellenkezője; csak attól függ, hogy ki viszi eszesebben a dolgát.
217 XV | érdekelhet, erővel szabadítá ki hitsorsosaink lelkipásztorait
218 XV | ellenség; egyedül hazafi, ki hidegen számít, mert a határozat
219 XV | volna is elég haderőnk, ki lenne vezére? Bethlen és
220 XV | vejét, Wesselényi Pált, ki egy szóra a mellékterembe
221 XV | lefátyolozott hölgy várt Béldire, ki, midőn leleplezte arcát,
222 XV | eltörődés miatt. Szép szemei ki voltak sírva.~– Földönfutók
223 XV | előcsarnok ajtaján az apródok; ki Béldit megismerve, odafordult
224 XV | pecsétnyomót ne feledjétek ki trófeumaitok jelképei közül.~
225 XV | szavait csaknem suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák
226 XV | kit hazájából elűztek, s ki zokogva veté magát, lábaimhoz,
227 XVI | csak egy ember volt józan, ki sohasem szokott inni, Teleki
228 XVI | válaszolni az embernek, ki a féltés legfájóbb tövisének
229 XVI | szökdössetek el egyenkint. Ki ment el innen ismét?~– Béldi! –
230 XVI | feleségét, hadd menjen, hát még ki?~– Bánfi.~– Üm. Az is? Hát
231 XVI | mind követni fogják.~– S ki legyen az? – kérdé Apafi.~–
232 XVI | egyszersmind kérdjük kegyelmedtől, ki adott kegyelmednek jogot
233 XVI | Kegyelmedet én emeltem ki a porbul, én segítém oda,
234 XVII | így meggyalázta, és még ki tudja hogy. – De hát elég-e
235 XVII | Gábornál apródok voltak, s ki még e legfájóbb részét is
236 XVII | legszívesebb ismerőinek, ki amint meglátta Béldit, sietett
237 XVII | csak lovaimat pihentetem ki, ha megengeded.~– Mi sürgetős
238 XVII | meglehetős mérsékelt hangon ütött ki, tudtára adva Bánfinak,
239 XVII | kisebbik leánya, Aranka, ki enyelgve csüggött apja karján,
240 XVII | olvastára. Hiába verte hát ki fejéből Bánfi Dénes nevét,
241 XVII | elejét venni. Nem talált ki semmit. Bánfi büszkeségétől
242 XVII | kívülről kopogtat ajtaján, ki is, midőn a harmadik ízbeni
243 XVII | tartá, de úgy, hogy kezéből ki nem adta.~A Bánfi ellen
244 XVII | csak a nemzet vérét ontja ki, ez megöli annak lelkét.
245 XVII | mindig leghívebb cselédje, ki Béldiné után tudakozódva,
246 XVII | szívéből még nem haltak ki a jobb érzések; én mindegyiket
247 XVII | kilincsét, s ahogy az nem nyílt ki, megrázta azt vad erővel,
248 XVII | magában mosolyogva az emberen, ki gyönge addig, amíg áll,
249 XVIII| cselédség sem látta őt soha. Ki sem járt szobájából, és
250 XVIII| szíveskedő házigazdától, ki saját maga kísérte őket
251 XVIII| mindennapi embernél? S annak, ki őt oly nemesen szerette,
252 XVIII| azokat, de úgy volt, mint ki előálmát alussza; hall,
253 XVIII| álmodá, hogy férje lépett ki hozzá, s engesztelő hangon
254 XVIII| Ellenségeid vannak itt.~Daczó ki akarta kapni a tűzből a
255 XVIII| vágta.~A csatlós ordítására, ki a ló alá esve nem szűnt
256 XVIII| Ejnye, beste fiai, hát ki parancsol itten? Hát nem
257 XVIII| hogy aki ebből a szobából ki nem takarodik, azt tüstént
258 XVIII| rejtegetsz e bezárt szobákban. Ki vele! Vagy fölgyújtjuk a
259 XVIII| a fáklyát, hogy mi ömlik ki belőle. Látja, hogy puskapor.
260 XVIII| gulyáshússal, és ugráltak ki eszeveszetten az ablakon,
261 XVIII| búsongó tündérvilági árny, ki csak lelkével hall, s szemeivel
262 XVIII| tudta nélkül számítottak ki, jól tudva, hogy a végrehajtott
263 XVIII| egykori asszonyát látta ülni, ki ott várt kárörömtől sugárzó
264 XVIII| bonchidai kulcsárja várt reá, ki a székelyek erőszakossága
265 XVIII| eléktelenítve céltáblának tevék ki, s hahotával rútíták össze.~–
266 XVIII| paripájára vetve magát, nyargalt ki a mezőn hagyott seregéhez.~–
267 XVIII| maradok, s a rablás után is ki tudom fizetni egyik zsebemből
268 XVIII| óriási termetű férfit, ki merész rátartással lovagolt
269 XVIII| mélázva, sötéten. – Vond ki kardodat, uram! – szólítá
270 XVIII| embereknek az ismerős arcokat, s ki egykor barátai jobbját is
271 XVIII| is baljóslatot magyaráza ki magának. A minden veszélyt
272 XVIII| szekerét, s bevárta a főurat, ki messziről lihegve kiálta
273 XVIII| Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra…~– Micsoda
274 XVIII| Méltóságos uram, ki erre, ki arra…~– Micsoda beszéd ez?
275 XVIII| mindenki megszűnt őt ismerni, s ki egy nap előtt fél Erdélynek
276 XVIII| tehesse azt úgy, hogy legalább ki ne gúnyolják utána?~Lassankint
277 XVIII| egy szó nem hallik sehol.~Ki gondolná, hogy e bűvterem
278 XVIII| vagy tündér, vagy démon, ki benne lakik: Azraële.~S
279 XVIII| Messziről jöttél, pihend ki magadat. – S kerevetéhez
280 XVIII| mentül magasabban állott, ki nem jött, hogy elhagyjon
281 XVIII| Bánfi ölébe nyugtatva fejét, ki öntudatlanul játszott a
282 XVIII| le az elkábult férfira, ki mámoros aléltsággal ejté
283 XVIII| fúriaként rohant Bánfira, ki őrjöngő mosollyal nézte,
284 XVIII| talán egy fél világ hőse, ki nevével betöltendé a történet
285 XVIII| Csáky is közöttük van-e, ki minap el akart fogni?~–
286 XVIII| s csak sok időre találta ki, hogy tán egy ajtó nyitva
287 XVIII| egyedül engem hitt hívének, ki Önben csak e hatalmat szerettem.
288 XVIII| én, így akarni meghalni! Ki szemben állott mindig ellenségeivel,
289 XVIII| tanítás jólesett nekem. Ki el tudtam feledni egy nőt,
290 XVIII| odaliszket is magával vitte, ki oly hidegen nézett Bánfira,
291 XVIII| börtönbe tesznek, őt bocsássák ki onnan.~– Úgy lesz, ahogy
292 XVIII| professzor fogadá a főurat, ki meglátva a professzort,
293 XVIII| gyászba öltözött nő volt, ki amint meglátta Bánfit, halálsápadtan
294 XIX | sietős arcokkal jártak ki s be a fejedelem termeiben.~
295 XIX | oly jószívű fejedelem, ki legutolsó cselédje sorsát
296 XIX | Hirtelen nagy sietve jött ki a teremből Csáky László,
297 XIX | elereszteni.~Teleki hidegen húzta ki kezét a fejedelméből.~–
298 XIX | maradhatott szobájában. Ki kellett jőnie a friss levegőre.
299 XIX | átkozott ember! Ne ontasd ki azon ártatlan vérét!~Apafi
300 XIX | Apafiné csengő hangon. – Ki van elé?~Az elősiető udvaroncok
301 XIX | magához álmában a férjet, ki oly nyugodt arccal aluvék
302 XIX | vevém Béldi Pál parancsát, ki fejem vesztésével fenyeget,
303 XIX | fölébred, s meglátva Patakyt, ki nem bír fölindulása miatt
304 XIX | miatt szóhoz jőni, csöndesen ki akarja vonni fejét neje
305 XIX | hörgé indulatosan. – Ki mondta, hogy nőmet is meggyilkold?~
306 XIX | mennydörgött az ég.~– Isten, ki haragodban mennydörögsz
|