Part

 1 I    |      közől kiszólal a vízibika szomorú kürthangja s a zöld tekenősbéka
 2 II   |       Mihály úr ott sínlődik a szomorú fogságban, s minthogy a
 3 III  |        szultán, hogy kegyelmed szomorú fogságában mily becsülettel,
 4 VIII |        Az oroszlán bús volt és szomorú. Egész nap mogorván feküdt,
 5 IX   | gondolá magában Apafi –, ami e szomorú urakat ily elvetemedett
 6 XII  |         Milyen szép, és milyen szomorú…~A hölgy mosolyogni próbált.~–
 7 XII  |     próbált.~– E mosoly is oly szomorú… – monda Bánfi szelíd hangon,
 8 XII  |    megcsókolá.~– E csók is oly szomorú.~Bánfiné elfordult, hogy
 9 XV   |    magatok körül, s látnátok e szomorú, kétségbeesés dúlta arcokat,
10 XVI  |   kötekedve fordult felé.~– Be szomorú kegyelmed – szólt bántó
11 XVIII|   szívja.~E férfi Bánfi Dénes.~Szomorú, szótalan és csüggeteg,