Part

 1 V    |     gondolok, hanem eszembe jut nőm, ki ha engemet és fiát el
 2 V    |        monda biztatóan –, én és nőm mint testvérünket fogjuk
 3 IX   |        szép felesége van. Az én nőm testvére, s így el tud feledkezni
 4 XII  |         félti tőlem magát.~– Ha nőm volna ön, aligha nem! Pedig
 5 XIV  |       kéjházat vésettem egyedül nőm számára.~Ez utóbbi szavakkal
 6 XVII |        kiálta közbe:~– Ha az én nőm tenné ezt velem, kiverném
 7 XVIII| hahotával rútíták össze.~– Mit! Nőm arcképét? – kiálta fel kardjához
 8 XVIII|        kardjához kapva Bánfi. – Nőm képét, mondád? – ismétlé
 9 XVIII|     koldus székely herceget. De nőm arcképét elékteleníték!
10 XVIII|  Mindegy. Elmegyek, és egyedül. Nőm kezeik között van. Módjukban
11 XVIII|        a hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm! Margit!~Bánfiné szótlanul