Part
1 I | Királyhágót, búcsúzzunk el egy tekintettel Magyarországtól.~
2 I | építkezők nem pusztíttaták el, némi kegyeletet enged gyaníttatni
3 I | egyetlen vadászaton ejtettek el.~Végül egy emeltebb dombon,
4 I | keresztüllátszanak a feszes dolmányon, el nem árulnák benne a férfit,
5 I | voltak védve, nem takarva el egészen annak hamvas bársonyát,
6 I | van szeldelve redőkkel. El ne felejtsük ez arcot; a
7 I | pecérekkel magad, s kerülj el azon az úton, amelyen rendesen
8 I | magyar hölgy még akkor is el szokott pirulni, ha rokoncsók
9 I | a gátot, hogy a víz soha el ne fogyhasson a házikók
10 I | évre vigyáznak rá, hogy el ne romoljon. Íme, éppen
11 I | szeszélyes ficánkolást követnek el, egy percig sem tudnak nyugton
12 I | szarvaival, hogy véresen terültek el a földön, s azzal vágtatott
13 I | messziről, biztos kézzel hajítá el kopjáját az emsére, a süvöltő
14 I | s nyögés nélkül bukott el távolabb.~A hölgy nyugodtan
15 I | sebzett vadkan ordítva dűlt el a fűben. Még egyszer neki
16 I | kitette, s ijedten kiáltá el magát: „Ilonkám!”, azután
17 I | mikor azt kedvence ejté el!~– Jól van, jól van, öcsém –
18 I | beszéd után sem felejtheté el a dalia, hogy neheztelőleg
19 I | dalia, hogy neheztelőleg el ne mondja: „hát csak különb
20 I | űztem már ezt a vadat, most el fogom hozni. Valóságos utóda
21 I | tatárhadakat emésztett föl, csak el tud bánni egy oktalan barommal.~
22 I | haragos agyarkodással tátotta el száját, féloldalt nézve
23 I | néhány perc múlva bizonyosan el kellett volna vesznie.~A
24 II | tilózott, s ma gerebenezett el.~– Eredj fekünni, Klári –
25 II | nemességgel, akkor ment el Mihály úr is vele. Hogy
26 II | legalább Bandi fiamat is vigye el magával. Jól is adta az
27 II | rendeket mind ott rabolta el a pogány tatár, s elvitte
28 II | gyapjúval Debrecenbe járt el, hogy jobb áron adhassa.
29 II | cselédtől ugyan nem húzta el a magáét, de saját szájától
30 II | egyetlen ránc sem komorítja el, s mégis oly fönséggel tele;
31 II | Ismét egy küzdelmes éve múlt el életének, melynek hangyaszorgalma
32 II | nagyasszonyomnak, hogy küldje el nagyuram váltságdíjába.
33 II | az ebek ordítva kezdtek el üvölteni.~– Ki az? – Talán
34 II | ország, sem világ tőled többé el nem szakaszt.~– Óh, istenem,
35 III | úr egy percre sem hagyta el szenvedő neje szobáját;
36 III | hal, nem hagyhatom most el.~– Hívasson kegyelmed orvost,
37 III | Semmiképpen sem ütik el a kend fejét, ha engedelmeskedik,
38 III | s kétségbeesve sikoltá el magát:~– Mihály! Téged el
39 III | el magát:~– Mihály! Téged el akarnak vinni! – s görcsösen
40 III | ha meghalok, ne felejts el!~– Ah! – kiálta fel Apafi,
41 III | találna halni, még csak el sem hagyták tőle búcsúzni.
42 III | mint a tök, az egész tábort el lehetett volna miattuk lopni.
43 III | a magas portától nyilván el akar szakadni, elhatározta
44 III | vesztésének büntetése alatt – el ne mulaszd.” Punktum.~Apafinak
45 III | utasításul volt adva, hogy el ne hagyja őt szökni.~– Ebben
46 III | eszök, hogy ne jöttek volna el. Már most mitévők lehetünk?~–
47 III | a juhok őrzésétől hívta el a királyi székre, s hatalmassá
48 III | hogy mármost, ha Kemény el találja őt fogni, feleségét,
49 III | onnan jövök, ott késtem el.~– Beszélt vele? Mit mondott
50 IV | finnyáskodásból hitették el magokkal az emberek, hogy
51 IV | nagyobb része nem fogadta el a kihívást, a Bethlenek,
52 IV | belőle, csak hárman fogadták el: Wenzinger, a német hadak
53 IV | homlokáig lejő, irigyen takarva el a szép nő szőke hajfürteit.~
54 IV | erősen felkacagott.~– Mondja el csak kegyelmed ezt az újságot
55 IV | tétovázott.~– No, csak mondja el kegyelmed. Ennél mulatságosabb
56 IV | Ti odafenn hallgassatok el a zenével. Ez gyönyörű tréfa.~
57 IV | ráestek Hallerra, hogy mondja el nekik a tréfát.~– Nem sok
58 IV | feleségemnek valami rokonát vette el ő is. Sokáig volt tatár
59 IV | Segesváron vannak.~– Tán biz el akar bennünket kergetni
60 IV | azonban itt minden ember el volt foglalva saját jókedvével,
61 IV | mindamellett is neheztelve hagyta el a táncot, s az engesztelést
62 IV | bosszúsan inte, hogy maradjon el tőle.~E csókot egykor drágán
63 V | amazt a tárgyat takarják el a hegycsúcson álló szemei
64 V | egypár órányi távolban visz el e kisded nemesi vár mellett,
65 V | nőm, ki ha engemet és fiát el talál veszteni, a legkétségesebb
66 V | selyemfüggönyök sötétíték el a falakat; kis elefántcsont
67 V | egy széket foglalt volna el a templomban, míg így, mint
68 VI | könnyebbült lélekkel szenderült el e vigasztaló hangok mellett,
69 VI | levő gyalogságát gázolja el; aminthogy a lovasság bomlott
70 VI | a városba, míg Ferhádot el nem temetteté. A dervisek
71 VI | fák alatt; oda temették el, arccal napkeletnek fordulva,
72 VII | új fejedelem ott fogadá el látogatóit.~Alig virradt
73 VII | azt is vigasztalva bocsátá el.~Végtére egy zekés, ködmenes
74 VII | addig meg nem pihenek, míg el nem foglalám. Ha az elesett,
75 VII | elfeledteté vele fejedelemségét, el Kucsuk basát és Kolozsvárt.
76 VII | átlátszó ragyogást sajátított el, szemei, miket a bánat könnye
77 VII | fejedelem e családi jelenettel el leend foglalva, hagyják
78 VII | szász leányokat raboltatott el, s miután azokat nemtelen
79 VII | Anna sem állhatá meg, hogy el ne mosolyodjék.~– A jó oláhfalusiak –
80 VII | szóval rávenni, hogy hagyja el Kolozsvárt.~– Megteendem
81 VII | Apafi csodálkozva kiáltá el magát:~– Asszony, hisz te
82 VII | zavarba hozott ábrázatján el ne nevesse magát, mire a
83 VII | inte, hogy csendesüljenek el, s más tárgyra viendő a
84 VII | barátságát tisztelni, rövid időn el kell veszítenünk.~A basa
85 VII | oly mulasztást kövessen el, mely a magas porta rossz
86 VIII | most már a mélységet lepi el. A kis zöldes völgyfoltocskák
87 VIII | csak a hátuk mögött kezdett el rabolni és gyújtogatni.
88 VIII | miszerint ahol tudják, fogják el a béke megszegőit, s amit
89 VIII | sűrűjében eltűnt.~*~Most el szemeink elől zord külvilág!
90 VIII | számára, egész pálmafák fértek el benne, s a kalitka boltozata
91 VIII | rabnőknek, hogy távozzanak el. Azok ijedelmes gyorsasággal
92 VIII | lőporos bástyák alá; ha minden el volna veszve, az éji lámpát
93 VIII | napsugártól, hogy temessen el benneteket a sötétség. Menjetek
94 VIII | Allah árnyéka takarjon el bennünket, hogy meg ne lássanak
95 VIII | palástjával s hajfürteivel takarva el magát. Babonás félelme minden
96 VIII | hallod: mint mormognak. Mondd el sebesen fönnhangon a Naáma
97 VIII | a Naáma imáját, s takard el füleidet, hogy ne halljad,
98 VIII | tagjaidon? Csitt, takard el magadat, tán nem veend észre.~
99 VIII | fekete lény, Allah tiporja el fejedet. Jöjj egy óra múlva,
100 VIII | utánok a csendes zápor kezdte el verni az épület rézfödelét,
101 VIII | Ah, Azraële! Hová rejtesz el engem?~– Nem lehet többé!
102 VIII | száz rabszolgának üttetem el fejét. Ígérj neki vért,
103 VIII | téged keres, azt ragadná el helyetted.~– Oh, igen, oh,
104 VIII | eltűnend, s Azaziel nem jön el éretted többé.~– De te közelemben
105 VIII | egy ordas farkas száguld el a sírok közől, különben
106 IX | rakott állványok temették el a falakat, a szögletekben
107 IX | gyakran maga a padozat is el volt árasztva szétterített
108 IX | igen komoly arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt
109 IX | formában lehetetlen volt azt el nem fogadnia. Kénytelen
110 IX | vonásaiban csak a büszkeség árulá el a férfit.~Az ifjú megtetszett
111 IX | Két Bethlen-leányt vettek el ketten, kik örökségbe kapták
112 IX | Passai uram, ki komolyságáról el volt híresztelve, elannyira
113 IX | monda Apafi, alig fojthatva el nevetési vágyát. – Én önt
114 IX | fejedelem fönnhangon olvasta el a nevet. A körülálló urak
115 IX | szavait.~Anna azonban még el sem kezdheté beszédét, midőn
116 IX | nagy bosszúsan távozott el magánszobájába. Az urak
117 IX | küldött ellenem, hogy vegyék el tőlem a foglyokat. Nagyságod
118 IX | reá bíztam, hogy szöktesse el magával ecsegi váramba,
119 IX | Az én nőm testvére, s így el tud feledkezni férji kötelességeiről.
120 IX | egészen fölháborodva hagyta el a kihallgatási teremet.~
121 X | melyet is akképpen intéze el, hogy a jámbor poétát kinevezte –
122 X | ekébe fogott pegazust, míg el nem bódult bele, mikor aztán
123 X | egypárszor hasztalan kiáltá el nagy haraggal: – hogy nincs
124 X | kérdé emez, bosszúsan kapva el a levelet az oláh kezéből.~–
125 X | nagy prozopopeával helyzé el magát magashátú székére,
126 X | saját díszcsizmáit hozzák el a hadnagy úr számára.~Kelemen
127 X | felülhet arra, csakhogy aztán el ne feledjen neki abrakot
128 X | egyszer utána kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat,
129 X | sütkérező csoport mellett vitt el. Kelemen diák tehát legjobbnak
130 X | nagy nyugodtan kullogva el a rábámuló csoport előtt,
131 X | leesett lováról ijedtében, el nem tudva képzelni, hogy
132 XI | hajlék mellett vitt volna el, az útban heverő kövek s
133 XI | örömdanával a máglyát, míg a báb el nem égett; azután pedig
134 XI | kiáltának utána:~– Vigyen el a Marce Záre!~Azután elöl
135 XI | barmaink vészben hullottak el. Az esőt és harmatot mind
136 XI | és harmatot. Így fordult el tőlünk a nagy szárazság
137 XI | valakit „holt vérnek” nevezni el? – Nem én adtam neki e nevet,
138 XI | sem a lyányokhoz nem járt el a fonóba; csak az erdőket
139 XI | lelkipásztor –, vagy vigyen el magával egy Mihály angyalt,
140 XI | kereste, ha nem özönlé-e el a tán túláradt víz?~De a
141 XI | akkor is jó feje legyen, ha el nem szédül. Lenn a völgy
142 XI | nyikorog! – kiálta Zülfikár. – El a barlang sötétjébe.~Sange
143 XI | dörmögé fülébe Zülfikár. – El akarsz árulni bennünket
144 XI | s nyögve, sírva terült el annak lábai előtt, míg Azraële
145 XI | nyitva maradt, míg a nő el van foglalva, suhanjunk
146 XI | korában Ali basától szöktette el Korzár bég. Ali volt az
147 XI | csúfság, amit török emberen el lehet követni.~Ali basa
148 XII | komolyabb vonást sajátíta el, amint azokban nem vett
149 XII | többi a folyosókat foglalta el; a jobbágyok az udvaron
150 XII | megtámadtak, nem vesznek el együtt a hazával, hanem
151 XII | fegyverzörgetéssel távozott el a teremből, csupán néhány
152 XII | elé állt, s onnan kezdett el beszélni:~– Hiába méltóztatik
153 XII | bosszankodva.~– Vagy talán már el tetszett feledni a nevemet? –
154 XII | Nem is felejtettem még el a nevemet soha, ha kérdezték;
155 XII | sokszor hallottam; mondja el szaporán, mi jóért jött.~–
156 XII | Tán bizony olyan röviden el lehet azt mind mondani,
157 XII | családjával avégett, hogy adja el lerontás végett.~– Nem adtuk!
158 XII | lengnek, s az ablakközök el vannak borítva az akkori
159 XII | kis gyöngéd alak szinte el látszott veszni a magas,
160 XII | végzé.~– Te tréfával hárítod el a kérdést. Hiszen én nem
161 XII | akkor, midőn önkényt válnak el egymástól. – Váljunk. Inkább
162 XII | azt látta: mint változott el egyszerre nejének kétségbeesés
163 XII | alatt aggodalmasan mondá el a nagyvezérnek, hogy Haller
164 XII | kell tartanom?~– Míg én el nem vesztém férjem kegyét,
165 XII | mégis megtörtént az, te el fogod hárítani. Mindkettőnknek
166 XIII | ha kifújta magát, mondja el a körülményeket.~– Sietnem
167 XIII | tuszkolták előre.~– Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez volt
168 XIII | nyakára, s bal kézzel kapjátok el a dárdát – monda ez társainak,
169 XIII | biztos ügyességgel kapva el az őrjáró kelevézét, jobbjával
170 XIII | Verjétek ezeket főbe, hogy el ne áruljanak bennünket kiáltozásaikkal.~–
171 XIII | egy gömbölyű paizst kapott el fegyverhordozóitól, míg
172 XIII | Fejedet labdának viszem el – szólt gúnyosan Ali.~–
173 XIII | majd saját társait öldösve, el akarta tanulni a magyarok
174 XIII | ellenségnek. Hasztalan; minden út el volt hirtelen levágott fákkal
175 XIII | hogy egész seregével együtt el van fogva, és egy oly sereg
176 XIII | ezer aranyat, s bocsáss el Bánfi Déneshez követül.~–
177 XIII | sziklarejtekedre. Látták a leányt. El van árulva minden.~– Ördög
178 XIII | hogy fülénél fogva hozom el Csáky László uramat, ha
179 XIV | örömömben. Önök hihetőleg el lesznek fáradva; mire nézve
180 XIV | De most nem fogadhatjuk el.~– Már az az én gondom.
181 XIV | Megmondám, hogy nem fogadjuk el.~– Mit beszél kegyelmed?
182 XIV | kegyelmeteket erővel is el nem viszem magammal? Ah,
183 XIV | nevetve. – Most a vad fogja el a vadászt. Előre, atyámfiai!
184 XIV | Bánfi Dénes helyét foglalá el. A vendégek közől többen
185 XIV | érti a dolgot, ne mondassa el itt velem asszonyok előtt.~
186 XIV | éppen ellenkező hatást ért el vele.~– Ah, ez alávaló hipokrízis,
187 XIV | folyamodott – s én rejtém el őt azon menedékbe – férjem
188 XV | propraetor márványlaka foglalta el, korinthi oszlopsoraival,
189 XV | ennek sírboltja alá temették el Erdély fejedelmeit mind.
190 XV | vagy a csatatéren hullottak el, fejedelmeiket védve, vagy
191 XV | elsajátította, nem korcsítá el nemzeti jellemét; sőt, mint
192 XV | üdvözlé.~– Nem veszted-e el a tanácskozás folyamát? –
193 XV | megyek.~– Jöjj tehát, mondd el nekem azalatt, kik itt a
194 XV | Bethlen. – Míg Erdélyből el nem mentem, s vagy egy,
195 XV | azonban ez ajánlatunkat el nem fogadjátok, ám lássátok,
196 XV | gyümölcsét ti vesztegettétek el! A ti viszálkodástok háromszor
197 XV | Thököly éppen akkor végzé el beszédét, irtóztató hatást
198 XV | Sírjon leányom! Pusztuljon el ő, pusztuljak el én, ha
199 XV | Pusztuljon el ő, pusztuljak el én, ha kell, családommal
200 XV | pecsétnyomót – s majd a többit is – el ne feledjétek diadalaitok
201 XVI | generálisa vagyok, s nem vennéd el az orrom elől a serleget.
202 XVI | Apafi. – S ne szökdössetek el egyenkint. Ki ment el innen
203 XVI | szökdössetek el egyenkint. Ki ment el innen ismét?~– Béldi! –
204 XVI | hatalmaskodást követett el; – a szegény özvegynek ősi
205 XVI | templomainkat jezsuiták foglalják el – s ő maga hadat gyűjt,
206 XVI | László uram, hogy ő fogja el a végrehajtó bírákat, s
207 XVI | súgá Telekinek:~– Tegye el kegyelmed azt az írást.~
208 XVI | gondoljatok rá, és borzadjatok el, hogy azon serlegekben,
209 XVII | haragunkban írunk, sohase küldjük el aznap, hanem tegyük vánkosunk
210 XVII | rossz, fogadd meg, és küldd el leveledet holnap, mert én
211 XVII | leveledet holnap, mert én ma el nem küldöm.~Béldi hajlott
212 XVII | És mégis, a haza javáért el kelle hallgatni az igazságos
213 XVII | félrefordítva, undorodva tolta el magától az iratot.~– Ez
214 XVII | ellene összeesküdni. Akit el nem érhet a bakó pallosa,
215 XVII | ligatuma, s ott fogatja el, ahol kapja. Ezt kívánja
216 XVII | velünk – viszonzá Béldi –, ha el akarja veszíteni hazánkat,
217 XVII | kegyelmedet egész házával együtt el akarja veszteni, azért jelentem
218 XVII | Béldi kezei által veszteni el titkos szövetség útján.
219 XVII | hitelt Teleki szavának, mert el akar téged is veszteni!~
220 XVII | alattomban megölni, hanem ha el leend fogva, rendes törvényszék
221 XVIII| és senkit sem fogadott el…~Egy napon Koppándon lakó
222 XVIII| komáknak.~Ily meghívást el nem fogadni lehetetlen.
223 XVIII| külön kertilak készíttetett el, mely elkülönítve az udvari
224 XVIII| valami fájdalmas érzés állta el szívét, zokogva veté magát
225 XVIII| nem zárt ajtó választja el őt tőle. Alig vannak néhány
226 XVIII| magad mondád, hogy váljunk el, mikor még szeretjük egymást,
227 XVIII| szívemet bántja. Váljunk el. Te akarod.~A kandallóban
228 XVIII| gőzkörébe lépett. – Váljunk el, Bánfi! Akará a nő mondani,
229 XVIII| szinte azon percben szunnyadt el, melyben felesége. Neki
230 XVIII| hátulját egy széles árok zárta el, tele megzöldült esővízzel.
231 XVIII| csatlós még mindig nem bocsátá el kezéből a paripa kötőfékét,
232 XVIII| hogy mi tréfát kövessen el.~Firtos Firi fölállt egy
233 XVIII| lengyel pálinkából, s addig el nem vette azt szájától,
234 XVIII| ottan fekete volt. Leginkább el lehetett volna őt fogadni
235 XVIII| azt senkinek sem mondta el, s a megérkező főúrnak is
236 XVIII| rá Bánfi. – Hadd mondja el a fejedelem izenetét. Adjatok
237 XVIII| kegyelmed vérével oltsák el.~– S miért kellene az én
238 XVIII| porköpenybe burkolt férfi foglalá el, kiben Bánfi, midőn mellette
239 XVIII| gondoljon még? Minden út el van előtte zárva: harcolni,
240 XVIII| azután ismét az ég feketül el, s a havasok fehérlenek.~
241 XVIII| Minden állat odújába bújt el, s reszketve hallgatja a
242 XVIII| leány, aki szeret, nem hágy el soha.”~Bánfi még folyvást
243 XVIII| ismét újra támad. Várj, el fogom azt takarni; – így: –
244 XVIII| kezével a hölgyet taszítá el kebléről. Arcának minden
245 XVIII| szerelmedtől.~– Pedig vigyázz, hogy el ne kábulj. Sokáig hagytál
246 XVIII| meggyilkollak, hogy többször el ne hagyhass.~– Oh, tedd
247 XVIII| démoni szilajsággal kapta el a berillmarkolatú gyilkot,
248 XVIII| sóvárgó mosolyra vonultak el ismét.~– Ölj meg inkább
249 XVIII| Igen, e boltba rejtetém el azon lőport, melyet Kemény
250 XVIII| Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~– Csáky is közöttük van-e,
251 XVIII| közöttük van-e, ki minap el akart fogni?~– Igen. Ő üldöz
252 XVIII| tanítás jólesett nekem. Ki el tudtam feledni egy nőt,
253 XVIII| Mennyi?~– Ha nemes fogja el, jószágot kap; ha paraszt,
254 XVIII| miután én megjelentem, és el is fogattam, anélkül hogy
255 XVIII| fordult, s azzal kezdett el beszélgetni, nem is figyelve
256 XVIII| Börtönödben nem hagyhatálak el…~Bánfi szemeiből kicsordult
257 XVIII| kezét égő csókjaival halmozá el.~– Míg boldogok valánk a
258 XVIII| megcsókolni.~Az ájultan dűlt el lábainál. Annyi érzelem
259 XIX | kimondá, hogy ha liga által el lehetett is fogatni Bánfit,
260 XIX | rejtelmes suttogással válva el egymástól, oly hirtelen
261 XIX | maradt.~Legutoljára vált el tőle Teleki. A fejedelem
262 XIX | neje keze után nyúlt.~– El e kézzel. Rokonom vérétől
263 XIX | rémizenetet, latin nyelven mondá el azt Bánfinak.~– Surge domine:
264 XIX | mennydörögsz odafenn, fogadd el véremet bűneim áldozatául;
265 XIX | nem jő. Az uralkodó alak el van temetve a bethleni kápolna
|