Part

 1 VI   | mindannyiszor térdre emelkedve, s kezeit s áhítatteljes arcát föltartva
 2 VII  |  reszketeg hangján, összekulcsolt kezeit férje vállára téve. – Te
 3 VIII |         tagjait.~Keblén összetéve kezeit, önelégült mosolygással
 4 VIII |          öltönyébe, s arcára tevé kezeit.~– Mit akarsz? – szólt Azraële,
 5 IX   |  régiségekre senki se merje többé kezeit tenni.~– Aligha későn nem
 6 XI   |           hanem könyörögve nyújtá kezeit a bűbájos hölgy felé, szomjú
 7 XII  |           félénken kulcsolá össze kezeit.~– Én látom a vihart, mely
 8 XV   |      mindenütt. A francia követek kezeit szorongaták.~Ekkor a tábla
 9 XVIII|         Istenem! – rebegé Margit, kezeit az égre emelve.~A dühödt
10 XVIII|          meg, s a férfi elfagyott kezeit dobogó kebléhez szorítva,
11 XIX  |           rá.~Apafiné összecsapta kezeit, s kétségbeesetten tekinte