Part
1 I | fölött, mely hajlik, ingadoz, de le nem szakad a léptek alatt.
2 I | továbbfutva a víz színén, de már az nem tartja fel a
3 I | szemöldeit, mik vékonyak, de sűrűek, levonni szemeire,
4 I | szerelem sugárzik azokból, de az arc még akkor sem mosolyog.
5 I | élhet cselszövények nélkül, de erre az egy napra kikérem,
6 I | susogá:~– Nem tudom miért, de nem tudok bízni ez emberben.
7 I | zúgása kezde terjedezni.~– De kegyelmes uram – szólt ellenkezőleg
8 I | hogy meg fog történni; de tessék egy kissé széttekinteni
9 I | toporzékolt, ágaskodott, de a vaskemény férfi térdeinek
10 I | Elöl is üldözik, hátul is, de hátul a félelmesebbek, a
11 I | hozzákészül az ugráshoz, de ünői visszaijednek, s elfutnak
12 I | innenállók elszörnyedve, de a következő percben örömujjongásra
13 I | akart rohanni a hölgynek, de az ifjú lovag leszökött
14 I | előbbeni balesete miatt, de meg mint erdélyi ember nem
15 I | intrigue-ekről, összevissza; de a sok víg beszéd után sem
16 I | bosszúsan dönté fel poharát.~– De biz annak ne adjon, a bancsokos
17 I | vadkan veszett ordítása, de nem azon ismeretes ordítás,
18 I | elől félre lehet ugrani, de a dalia nem volt az az ember,
19 I | csavargatta vastag fejét, de a férfi acélöklei legyőzhetlen
20 II | szomszédokkal, atyafiakkal; de bezzeg emberükre találnak
21 II | született volna leánynak.~– De hát mondja meg kend nékem,
22 II | szegény, fogságából? Héj, de jól éreztem én ezt a dolgot
23 II | éreztem én ezt a dolgot előre, de meg is mondtam, de nem is
24 II | előre, de meg is mondtam, de nem is hallgatott rám senki:
25 II | építeni, fákat oltogatni, de a becsület kívánta, hogy
26 II | váltságdíjt kiteremtse. De bizony sem atyafi, sem jóbarát
27 II | fülönfüggőit, egyszóval, de mindenét, amiből pénzt csinálhatott.
28 II | ugyan nem húzta el a magáét, de saját szájától mennyire
29 II | izmos termetének karcsú, de erőteljes körrajzait az
30 II | Mintegy 36 éves lehet, de arca egyike azoknak, melyeken
31 II | napon járástól elbarnult, de a megtartott ifjúság bársonysima
32 II | meglepő, uralkodó, leigéző, de a varázs, mely benne rejlik,
33 II | árnyékban tartják a nagy, de nem vadfekete, hanem inkább
34 II | mély hangon.~– Még nem, de minden órán várom.~Apafiné
35 II | gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani.
36 II | Ha nem lesz is elegendő, de annyival is több lesz.~Apafiné
37 II | nyakkötőjével kínált volna meg. De hisz az isten majd így is
38 II | hogy – majd jó az isten.~– De hát mit tekingetsz félre?
39 III | valami nagy baj van a háznál, de azért mégsem tetszett senki
40 III | bátorkodott hozzá szólni:~– De nemzetes uram…~A török rámordult.~–
41 III | haragját magára gerjeszti.~– De csak egy napot engedjen
42 III | szívem, valahová hívnak, de nem megyek.~Apafiné azonban
43 III | nagyobb baj lesz belőle, de visszajövök, amint eresztenek.~–
44 III | hallgattak. Ezt tekintve, de meg másrészről figyelembe
45 III | vele, és vissza ne élj.~– De kegyelmes uram! Miképpen
46 III | Majd azzá teszlek én.~– De Erdélynek más fejedelme
47 III | elébb végbemehessenek.~– Én! De hát ki fog az én szóltomra
48 III | fejét kezdte vakarni.~– De hát ha fölteszem, hogy eljönnének,
49 III | betű – válaszolt Apafi.~– De hát a többinek is hagyjon
50 III | ahogy neki jobban tetszik, de tartalma határozott legyen
51 III | Apafinak, elbocsátá őt a basa, de a tiszteletére állított
52 III | felelt Naláczi.~– Igen, de kegyelmeteknek lehetett
53 III | elkezdte csizmáit fölhúzni, de folyvást oly gondolkozó,
54 III | amit ő nem is gyanított, de nem is óhajtott.~Ali basa
55 III | fejedelemválasztás színhelyévé legyen; de még Apafi sem, hogy mindez
56 III | parancsolja, itt fogok maradni.~– De hát te is vesztedre törsz?1~–
57 III | sorsunk isten kezében van, de a mi kezünkben is van valami,
58 III | is van diadalmaskodni.~– De hát ha nem? Mi lesz feleségemből?
59 IV | nyitott vállban jelenik meg, de annál nagyobb kedvét találja
60 IV | János, hátravetve fejét.~– De inaugurálták már azt – szólt
61 IV | széket Haller uramnak!~– De nem várnak azok minket oda,
62 V | nyitott kék kaftánkát visel, de turbánját leoldta fejéről,
63 V | többé, hanem hadvezér!~– Oh, de nekem is vannak gyermekeim –
64 V | kapaszkodva, hátrahúzódott, de nagy sötétkék szemeit azért
65 V | szeret!~– Elhiszem, Katalin, de ez tinálatok szokás.~– Minálunk?
66 V | Hisz igazad van, Katalin, de mikor ez mégis oly különös,
67 V | szerelemnek is van hite, vallása; de hát hazád? Nem gondoltál
68 V | igyekezett magának adni.~– De kegyelmed legalább fia mellett
69 V | rendet viseltem mellemen. De reménylem, hogy ezúttal
70 V | fog anélkül visszatérni.~– De ha kardra kerül a sor, s
71 VI | tudtak vitézül küzdeni, de a síkon sohasem érezték
72 VI | volt Apafi végválasza –, de csatát bolondjába nem kezdek
73 VI | mind egyik készen voltak; de Kemény János ellenzé a szemközt
74 VI | aligha van több háromezernél. De föl kell számítanunk, hogy
75 VI | tízannyi ellennel fölérnének, de kívül rajta alig számítnak
76 VI | fogunk látni mindent.~– De nem délután! – pattant föl
77 VI | hát csak nézze tovább.~De Wenzinger felugrott helyéről.~–
78 VI | látására az ellenség.~– Igen, de én nem akarom őket visszariasztani,
79 VI | mindig!~– Jó volt az akkor, de kombinált ütközetben az
80 VI | többen vannak ők minálunk. De bízzatok Allahban, és harcoljatok
81 VI | készen vagytok megszaladni, de meghagytam a határokra rendelt
82 VI | megnyerendé az ütközetet; de a lándzsás had az összeütközés
83 VI | megfordítá még az ütközetet, de a lovasság, melyet a fejedelem
84 VI | Sokszor meg akart állani, de elvakult lova magával ragadta.~
85 VI | legnagyobb jelének tartatott.~De Ferhád agát, a jobbszárny
86 VII | bosszantani látszék a hízelgés, de nem érze magában elég elhatározottságot
87 VII | tanácsosaivá teendé a két jámbor, de különben elég kevéssé alkalmas
88 VII | Viseletében nem volt semmi pompa, de kellett-e oda több drágakő,
89 VII | ajkait annak csókjai elé, de amellett nagy, komoly szemei
90 VII | elejétől velem voltak.~– De azért nehogy elsőkké tedd
91 VII | vihesse a jelenet folyamát, de Anna nem tágított e tárgytól.~–
92 VII | bosszúsan mordult fel:~– De ha így van a dolog, akkor
93 VII | eszük járása furfangos.~– De az csak igaz, hogy a lajtorját
94 VII | Ezt jól kimagyaráztad, de az csak nem tagadható, hogy
95 VII | hallgathatnám egy egész népét; de mit tehetek? Szándékom volt
96 VII | föladásra kényszerítsem, de hova tegyem Kucsuk basát?
97 VII | hogy tréfát űzzön velem, de kegyelmetek kövessék meg
98 VII | Apafi nyájas képet mutatott, de nyájasságán meglátszott,
99 VII | becsesebb előttünk mindenkinél. De tudjuk, hogy a magas porta
100 VIII | elcsúszik a sziklatömeg fölött, de a figyelmesebb vizsgáló
101 VIII | repülni készülő tündértanya.~De a bástyák, melyek e töredékeny
102 VIII | országnak nem volt rá gondja, de nem is lehetett. A római
103 VIII | sötétéből ők láthatják a várat, de a várból őket senki.~A vénasszony
104 VIII | bántó kacajjal a férfi –, de én meg nem merném előre
105 VIII | kérdés száz arany.~– Fogjad, de ne számláld, hanem felelj.~
106 VIII | esik, még a vadállat is.~De egy pillanatig sem marad
107 VIII | oly szép. Te tündér vagy, de csak magad vagy az égben.
108 VIII | jön el éretted többé.~– De te közelemben lész? – rebegé
109 VIII | elragadja.~– Melletted leszek, de siess. Az óra rövid.~Korzár
110 VIII | vágta éles kengyelvasát.~De Oglán erősen tartá fogaival
111 VIII | lábaival rúgva a párduc felé, de az, jobbra-balra rángatva
112 IX | ugyan adót a magas portának, de országgyűlésein határozhatott,
113 IX | leégeté is falvait a tatár, de legalább azzal is elismerte,
114 IX | római templomnak neveztek.~– De az nem lehetett római, mert
115 IX | kiemeltetné onnan, ahol találta, de nem cselekszi, most is a
116 IX | Íme, az embléma rajta.~– De nagyságos uram! – szólt
117 IX | tetszik, a magok dolgairól.~– De könyörgöm, ez nem a magyar
118 IX | Jó fizetők voltak mindig. De egynéhányan közőlök nem
119 IX | helyek újra felépüljenek, de arra is, hogy bástyáik elég
120 IX | nem szökött volna Apafi, de ily formában lehetetlen
121 IX | azért jöttem kegyelmedhez.~– De háborgós ember volt az istenadta.
122 IX | idegeneknek nevezik Erdélyben, de melynek én is leánya vagyok!~
123 IX | urakat, mint feleségét, de fogva volt. Neje, mint folyamodó
124 IX | siettemben elfeledtem üdvözleni; de amint meghallám, hogy a
125 IX | osztályosaimmá fogadom; de amilyen józan ésszel megtiltanám
126 IX | másodszor föl nem veszi.~– De hát mi közöm nekem Kapiné
127 IX | nekem Kapiné viganóihoz?~– De van közöm nekem, mert az
128 IX | kisült az ártatlanságom, de sem pénzemet, sem írásaimat
129 X | azt neki meg kell enni; de még elébb ki akarta írni
130 X | ugyan gróf és méltóságos úr, de olyan férfi, ki a fejedelemnél
131 X | Utána menend kegyelmed.~– De az ő birtoka, instálom,
132 X | találta az egész bizományt, de nem mert szólni, csak meghajtá
133 X | levágja valamelyiknek a fülét. De a becsületes fringia tíz
134 X | adjam tudtára a népnek; de hát te éppen jókor jössz
135 X | rendeletemet nem hajtanád végre, de miután tudom, hogy ti a
136 X | szurtos, mint a többi, de arcalkotása bizonyítá, hogy
137 X | önelégülten biccente rá.~– De nem fog kend engem rászedni,
138 XI | átgázolniok, hol félmeztelen, de rongyaiban is tarka cigánynép
139 XI | követ hengerítettek rá. De az idén csakugyan beteljesült
140 XI | foghattunk az egész nyáron.~– De hisz ez hazugság! – förmedt
141 XI | környékben kóborolni?~– De biz uram, láttunk mi eleget.~–
142 XI | megkapni. Ritkán jön a faluba. De itt lesz tán az anyja.~–
143 XI | ezzel neked semmi bajod; de mégis meg kell azt tudnod,
144 XI | szeretek a hegyeken mászkálni, de hivatalom parancsolja, s
145 XI | Az csak hivatalos dolgom, de nem hitem. Küldjétek be
146 XI | lépcsőzetet képeznek a sziklák, de azok nem emberi léptek számára
147 XI | keresett helyre jutunk.~– De hogy megyünk odáig? Hisz
148 XI | özönlé-e el a tán túláradt víz?~De a tengerszem egy lábnyira
149 XI | naponkint meglestem őt, de nem volt bátorságom hozzá
150 XI | alig hallható suttogással, de forróan, szenvedélyesen.~–
151 XI | Bánfihunyadra is elkísérje őt, de megértve, hogy az Bánfi
152 XII | inauguráción, triumfális ováción, de sohasem láttam, hogy ennyi
153 XII | fejedelemmel tennék, az más volna, de hát micsoda Bánfi Dénes
154 XII | arrogálni, pretendálni tud, de bizony ez a fejedelmi splendor
155 XII | fejedelmi splendor neki de jure nem kompetál. Oh, tudom
156 XII | lesegítheti a hintóból; – no, de teheti méltán, mert hisz
157 XII | zajnál az ablakon keresztül, de annak is örülve nagyon.~–
158 XII | csatákat, a hódításokat, de elfeledték azt is följegyezni,
159 XII | Nem nagy ország, az igaz, de a miénk, s ha kicsiny emberek
160 XII | emberek vagyunk is benne, de nem ismerünk magunknál nagyobbat. –
161 XII | országot és fejedelmet, de védni fogom az országot
162 XII | mi nemes emberek vagyunk, de éppen azért vagyunk urai
163 XII | mentéje gyémántos nyakláncába, de az éppen az orra elé állt,
164 XII | innen vele együtt.~– Igen, de a fejedelem restelli a sok
165 XII | hírével.~– Jól van, jól, de azt tudja méltóságod, hogy
166 XII | több legyen az országban?~– De ha a fejedelem kívánja?~–
167 XII | paraszt, lesütve szemeit –, de nem lehetett ám.~– Hát miért
168 XII | vonva; s a legnyájasabb, de közbe-közbe felinduló hangon
169 XII | egyébkor?~– Oh, nem kevésbé; de oly ritkán látlak. Már hatodik
170 XII | hogy az lehetnél ezután is. De van boldogság, mely elébbvaló
171 XII | Bánfiné, tréfáló hangon, de talán érző gondolattal.~–
172 XII | melyet aztán ismét megbánt.~– De hát mit kívánsz tőlem? Van
173 XII | megcsalnál, sem tudnám meg soha. De lásd: van valami a női szívben,
174 XII | kívánom tudni, hol jársz, de azt tudom, hogy sokáig elmaradsz,
175 XII | tiédet, s azt én nem akarom, de a tiéd sérti az enyémet
176 XII | hazudtoló arcokat ölteni föl; de úgy tett, mintha nem vett
177 XII | nagyhirtelen lenyakaztatá: de Apafi még most is emlegeti,
178 XII | tetézhetnék uralkodása emlékét. De van egy lélekállapota férjemnek,
179 XII | oldalról bele fognak kötni, de mi ketten vigyázni fogunk
180 XIII | kopogott a nyíl, mint a jégeső, de okos lovam, érezve a veszélyt,
181 XIII | székely fiú, halovány orcával, de izmos karokkal. A többiek
182 XIII | erre vissza akart húzódni, de három beduin hirtelen elébe
183 XIII | és nőktül védett helyet. De a kétségbeesés katonává
184 XIII | semmi erőbe nem kerülő, de a villámnál gyorsabb mozdulatot
185 XIII | templomi lobogókkal. A nagy, de két tűz közé szorult ostromló
186 XIII | körülözönlé a török raj, de sehol sem bírta azt megbontani;
187 XIII | által, vissza akart húzódni, de a két harci mén ezalatt
188 XIII | magyarok harckiáltását, de ez még nagyobb vesztére
189 XIII | Tudod biz azt, uram; de nagyobb baj az, hogy mások
190 XIV | így mégis isten hozta. – De mily elvadultan néznek önök
191 XIV | szólt haragosan Csáky. – De most nem fogadhatjuk el.~–
192 XIV | ez már aztán véletlen, de jókori megjelenés.~Apafi
193 XIV | kínálni Bánfit üléseikkel, de a fejedelem inte neki:~–
194 XIV | hogy vendégével tréfáljon, de hogy hozzá durva legyen,
195 XIV | fejedelmet, hogy nőjét kímélje; de éppen ellenkező hatást ért
196 XIV | dühösen harapott ajkaiba, de egyszerre urává téve magát
197 XIV | oldaláról sebesíté meg, de azt is, hogy nem halálosan;
198 XIV | meg volt gyalázva a főúr, de megalázva nem. Annál rosszabb
199 XV | egymásnak is ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul
200 XV | határain erőszakkal betör; de legyen elég eszes, nem törni
201 XV | egyesülten áll a fejedelem körül; de próbáljon az a nemzet akarata
202 XV | pártokat megbuktatni, aláásni, de alkotni nem. Ő nem is katona,
203 XV | osztoztatok könnyeikben. Oh, de nem irgalomkenyér és nem
204 XV | s erőtöket számoljátok. De tudnotok kell, hogy nem
205 XV | férfiakhoz illő szenvedély. De az országok életében a szenvedélyeknek
206 XV | állapot; szól erre a másik. – De még gonoszabb is lehetne,
207 XV | megfelelő erőre fog találni; de azt is fogadom, hogy e haderő
208 XV | kell, családommal együtt! De Erdélyt ne érje az átok;
209 XVI | ott vigyázzunk szíveinkre, de hol csupa férfiak ülnek
210 XVI | kardcsapást meg lehet bocsátani, de egy csókot soha!~Béldi összerezzent,
211 XVI | kimentette volna tévedését; de most neki is kedve támadt
212 XVI | nagyságod, amikorra tetszik; de nem lehet ujjainkon keresztül
213 XVI | karika kezdett gyűlni. – De még ez is mind semmi – folytatá
214 XVI | ő békességes férfiú.~– De én ismerem az ő fájós oldalát,
215 XVI | azzal kezdjen uralkodni, de tudja meg kegyelmed, hogy
216 XVII | magában véve oly ártatlan. De hogyha más is tudja, más
217 XVII | és még ki tudja hogy. – De hát elég-e az: egy asszonyt
218 XVII | mit tartalmaz e levél; de arcodon látom, hogy mit
219 XVII | is van családja között; de nagy hamar sietett az figyelmét
220 XVII | ismerősöknek találja vonásait, de nevét nem meri ráfogni,
221 XVII | Béldi Pál szemei elé tartá, de úgy, hogy kezéből ki nem
222 XVII | legrosszabb, mert legutolsó; de legjobb azért, mert nincs
223 XVII | szabadságunk védelmében. De minmagunk ne emeljük ős
224 XVII | a többi követni fogja: de ő legbecsületesebb ember
225 XVIII| rég kereste e találkozást, de a büszkeség mindig tiltá,
226 XVIII| Érzé, hogy az reszket, de azt is érzé, hogy az vissza
227 XVIII| ajkait. A nő engedte tenni, de nem viszonzá. Pedig ha föltekintett
228 XVIII| felelni egymás sóhajára. De a megbocsátás lehetetlen;
229 XVIII| Bánfiné hallotta azokat, de úgy volt, mint ki előálmát
230 XVIII| előálmát alussza; hall, de nem figyel arra, amit hallott:
231 XVIII| hogy mi történik körüle, de nem gondolkozik róla.~A
232 XVIII| Bánfi! Akará a nő mondani, de a szó megfagyott ajkain.
233 XVIII| nincs-e valaki elrejtve.~– De már oda nem mentek, hacsak
234 XVIII| majd ott agyonissza magát, de ott ugyan már minden hordó
235 XVIII| mint a végrehajtandóra. De a merénylet nem sükerült,
236 XVIII| rajtamütöttek, magam megmenekvém, de feleségem ott maradt. Üldözőim
237 XVIII| fel s alá a teremben.~– De nem jól van, méltóságos
238 XVIII| koldus székely herceget. De nőm arcképét elékteleníték!
239 XVIII| fogok előtte jelenni.~– De mink is ott leszünk – kiálták
240 XVIII| hogy igazságod van, uram, de azért aligha fogsz nyerni;
241 XVIII| a fejedelem ellenségem, de a fejedelemasszony mindig
242 XVIII| Kacagányát kívül hagyá, de még azon alól is keresztülverte
243 XVIII| ősszel elhagyja fészkét. De a leány, aki szeret, nem
244 XVIII| fölhajította a poharat. De midőn levette azt ajkairól,
245 XVIII| bátor?~– Magamért igen. De arra gondolék, hogy te nem
246 XVIII| hátra, meg kell halnom. De elleneimnek nem lesz azon
247 XVIII| Szerelmet adunk magunkért, de magunkat nem adjuk a szerelemért.
248 XVIII| eláruljon ellenségeimnek.”~„De még nem késő minden. Az
249 XVIII| minden. Az életet már nem, de a büszkeséget még meg lehet
250 XVIII| fegyveres nép? – kérdé tőle.~– De igen uram. Bánfi Dénest
251 XVIII| kétszáz aranyat.~– Az nem sok, de neked, úgy hiszem, elég
252 XIX | meghasonolva a világgal, de kibékülve önmagával, lelke
253 XIX | hogy azt föl ne költse. De lehet-e a férjnek fölébredni
254 XIX | idő rövid.~– Rövid nekem, de hosszú lesz neked. Mert
|