bold = Main text
Part grey = Comment text
1 I | messze be mernek hatolni ez úttalan, fűzfa- és nyárbokrokkal
2 I | egy lépés, és ott a halál. Ez ismeretlen, szokatlan vidéket
3 I | redőkkel. El ne felejtsük ez arcot; a többiek: a herkulesi
4 I | hogy elenyésszenek; csak ez utóbbi fog bennünket végigkísérni
5 I | nem avatjátok magatokat ez ügybe.~– Hagyjon kegyelmed
6 I | a politikumokkal – szólt ez türelmetlenül fölpattanva –,
7 I | miért, de nem tudok bízni ez emberben. Mindig kérdez,
8 I | megtanított házat építeni, ez itt az ő telepük; e vastag
9 I | A vadászok előtt ismerős ez a hang. A kopók hajtanak.
10 I | hallatva fordul társához, ez arra hirtelen felszökik,
11 I | asszonyokról, költészetről (akkor ez divat volt a magasabb körökben,
12 I | küzdés hörgő hangja. Mi ez? – kérdezék egymástól. –
13 I | egy lövés hallatszott. Hát ez mi volt? – kiáltának fölugrálva.~–
14 I | ütött annak combján, mire ez két kézzel megragadva a
15 I | ellenfelét feltaszítsa, ez egyszerre óriási erővel
16 I | országgal megyünk odább.~*~Ez volt halála az ifjabb Zrínyi
17 III | feleséged szobájába, mivel ez illetlen dolog volna tőlem;
18 III | azt kérdte, hogy mi az.~– Ez egy M betű – válaszolt Apafi.~–
19 III | is hagyjon kend helyet.~– Ez csak kezdőbetű, a többi
20 III | ami beleszólhat – mondá ez, kardmarkolatára téve kezét. –
21 III | a maga homlokára. Hanem ez csak tréfából van mondva…~(
22 IV | Bethlenek, János, Farkas, Elek, ez a mindig józan faj, megköszönték
23 IV | feleségei.~Kemény, miként ez Bethlennénél levő arcképén
24 IV | hallgassatok el a zenével. Ez gyönyörű tréfa.~Az urak
25 IV | kitömetem.~Óriási kacaj fogadta ez ötletét Keménynek.~– Adjatok
26 V | messziről látszik oly sötétnek ez a vár, a közelbe érve meglátja
27 V | hintó látszott döcögni. Ez volt minden nehéz tereh,
28 V | tanácsodat, vagy segítségedet ez ügyben fölkérjem; azt a
29 V | szerettem – folytatá a basa.~– Ez teelőtted furcsán fog hangzani
30 V | belőled!” stb. stb.~– Nézd, ez itt fiam! – szólt Katalin
31 V | Elhiszem, Katalin, de ez tinálatok szokás.~– Minálunk?
32 V | igazad van, Katalin, de mikor ez mégis oly különös, hogy
33 V | látásánál, miket férjem ez összegen bizton megvehetett
34 V | férjem és fiam életét, kiket ez órában tán utoljára látok.~
35 V | elégülten tekinte fiára, ez pedig kirántá turbánja mellől
36 VI | Beh nyughatatlan ember ez a basa” – gondolá magában
37 VI | tudott szóhoz jőni, amennyire ez izenet megzavarta. Kucsuk
38 VI | bízzuk magunkat az Istenre.~Ez a legokosabb szó volt, amit
39 VI | elveszteni való idő; hadviselés ez, uram, ahol minden óra drága,
40 VI | magyar urak fölkacagtak ez ötletre, s azzal karonfogva
41 VI | ott termettek mellette.~– Ez baljóslat, nagyságos uram! –
42 VI | maradna nagyságod rajta. Ez a ló már most mindig botlani
43 VI | szokatlan pompájú öltönyt viselt ez alkalommal, kaftánja arany
44 VI | lássalak, mintsem elszaladván, ez az én kardom (s itt megüté
45 VI | ellenséget. Nem mondom, sok-e ez, vagy kevés, mert magatok
46 VI | Erdélyországért nem adta volna ez ember életét.~S addig be
47 VII | eléggé kifejezni örömét ez ajánlat fölött. Jött Haller
48 VII | tekintélyt a török előtt, ez csak egy alárendelt basa,
49 VII | méltóságteljes Bornemissza Anna.~Ez már fejedelmi tekintet volt!
50 VII | meglátszott, oly jól illett ez alakhoz.~Apafi feledve illemet
51 VII | szavait kiejteni, monda:~– Ez az oláhfalusiak követe.~
52 VII | jer, fejtsd meg azt, amit ez a székely megígértetett
53 VII | nyithassanak maguknak.~– Ez ugyan igaz – szólt meggyőződve
54 VII | is gyanús előttem, ámbár ez nincs semmi vonatkozásban
55 VII | hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez a munka Kucsuk basára néz.~–
56 VII | Nem gondolsz arra, hogy ez országod fővárosa, melynek
57 VII | hogy arra gondolj, hogy ez néped lakhelye, hogy ezek
58 VII | szemei.~– Micsoda haditerv ez? – kérdé, felfogva a pergament.~
59 VII | Kolozsvár két mérföld, ha ez kegyelmeteknek könnyebbségére
60 VII | Kucsuk basa maradt hátra.~Ez egész jelenet alatt meglepetve
61 VII | nyájasságán meglátszott, hogy ez fejedelmi leereszkedés.~–
62 VII | van, Apafi, mind jól van ez. Hanem amint látom, te az
63 VIII | mindenütt rovátkokat húz ez ősvilági bércek között,
64 VIII | ember ingerelve érzi magát ez újabb óriásokra is fölhágni,
65 VIII | Tehát mikor jön meg a bég? Ez a kérdés öt arany.~– Ez
66 VIII | Ez a kérdés öt arany.~– Ez a felelet tíz arany. Az
67 VIII | föld alatti út bejárása?~– Ez a kérdés száz arany.~– Fogjad,
68 VIII | adott, megcsörgetve monda:~– Ez mind tiéd, ha tervünk sikerül.
69 VIII | elárulsz bennünket, akkor ez a tőr lesz a tied, mert
70 VIII | érte.~– Kitől jő?~– Oh, ez drága kérdés! Ha tudni akarod,
71 VIII | és meglepetés miatt.~– Ha ez mind így leend, úgy, amit
72 VIII | bibircsós állú vénasszony ez, kivel a barlang előtt találkozánk.~
73 VIII | karjai közt. Mashallah! Ez irtózatos!~– Ne félj – dörmögé
74 VIII | Takarózzál palástomba. Ez Azaziel, a halál angyala,
75 VIII | adni a tájnak, mint az éj: ez feketét, amaz fehéret.~Az
76 IX | viszi, s mikor látta, hogy ez nem történt meg, azzal a
77 IX | nagy változások történtek ez időre.~Nem az egyszerű nemesi
78 IX | szekérre rakhassa.~– Oh, ez az ember megérdemlené, hogy
79 IX | uram, mert amint megtudták ez emberek, hogy én pénzt adok
80 IX | alakjain.~– Kedvem volna ez embert megnótáztatni, hogy
81 IX | dolgairól.~– De könyörgöm, ez nem a magyar uraktól jön –
82 IX | megjavultak? Korántsem. Mert midőn ez idén újra meglátogattuk
83 IX | Teleki azonban útját állta.~– Ez nem elég, nagyságos uram.
84 IX | Apafit újra jó kedélybe hozta ez ötlet. Tréfásan megveregeté
85 IX | torzított megszólításokat.~– Ez mégis különös tünemény lehet –
86 IX | méltó hasát.~– Aztán mi ez itt? Ki mondta azt önnek,
87 IX | Párizsban készítenek.~– Pedig ez Erdélyben készült.~– Ne
88 IX | Apafi ránézett Telekire.~– Ez a kegyelmed munkája?~Teleki
89 IX | fejedelemnek tartott; s első szava ez volt minden bevezetés nélkül:~–
90 IX | sziklavárából kifogni. Én ez embert csel által kézre
91 IX | kegyelmed felől, Balassa uram. Ez derék cselekedet volt.~–
92 IX | föl Apafi. – Igaz volna ez?~– Íme, nézze nagyságod
93 IX | haragra gyulladva monda:~– Ez szörnyűség. Azon embernek
94 IX | török rableányt tartani.~– Ez a Kapi volt az, ki erdélyi
95 IX | uram, azon pompáról, melyet ez ember űz, fogalmam sem volt
96 IX | ember űz, fogalmam sem volt ez ideig, pedig én nádori és
97 IX | Csak folytassa kegyelmed.~– Ez a Kapi tehát egy órában
98 IX | most nincs egyebem, mint ez a bőrtarisznya a nyakamban,
99 X | ha valakit megbántott, ez indulatból nem állhatá,
100 X | most tarts tekintélyt; ez ugyan gróf és méltóságos
101 X | ellopta, mikor aludtam, s ez volt egyedül az ok, mely
102 X | által.~– Hiszen ha csak ez a baj, azon mindjárt segíthetünk –
103 X | diák szabódni készült, hogy ez rá nézve nagy grácia, hanem
104 X | elkezdé fölfelé húzni. Ez persze nem kis munka volt,
105 X | tatárok Kelemen diákot, ez pedig őket szidta és mocskolta.~
106 X | alattvalóinak, mintha éppen ez volna az az ember, akire
107 X | annak elismerésére lesz ez kivetve, hogy mi uraitok
108 X | minden embertől egy kispénz. Ez bizony nem sok.~– Nem biz
109 X | képzelni, hogy mely ördög ez, aki leolvassa az ember
110 XI | menne fel ide a meredekre? Ez bizonyosan valami hámorba
111 XI | bámulva és könyökölve.~– Ez süket vagy meghalt – szólt
112 XI | egész nyáron.~– De hisz ez hazugság! – förmedt föl
113 XI | vetett magára keresztet, s ez utóbbi nagy áhítattal pillanta
114 XI | mintha oltalomra hívná ez alkalommal.~– Te bátor legénynek
115 XI | ormokon áthatolhatni, ő ismeré ez utat, emlékezék minden gyökérre,
116 XI | hogy megyünk odáig? Hisz ez a szirtlap olyan, mint a
117 XI | másikkal a sziklába fogózva. – Ez eljön idáig, és mindnyájunkat
118 XI | megvan saját növényzetük, ez ismeretlen bokrok és virágok
119 XI | vasajtó látszott meg.~– Mi ez! – kiálta fel Kelemen, kardjához
120 XI | észrevétlenül elhaladt.~– Hah! Ez ő! – suttogá meglepetten
121 XI | ismered? – kérdé Kelemen.~– Ez ő. Azraële; Korzár bég egykori
122 XI | egykori kedvence. Micsoda hely ez itt?~– Csitt, hallgassunk,
123 XI | bennünket kíváncsiságoddal?~– Ez a fiú szerelmes azon asszonyba! –
124 XI | ordítással rohant a medence felé.~Ez ordításra egyszerre kiugrék
125 XI | vízparton.~– Micsoda vár ez itten, atyafiak? – kérdé
126 XI | előre biztatá, hogy ott ez egyszer hamarább kaphat
127 XII | hímzett ablakvánkoskára. Ez volt Bánfi Dénes neje.~Mintegy
128 XII | az arc maga is szüntelen ez indulatváltozások befolyása
129 XII | nagyon közel jött orrához, s ez viszont nagyon messze esett
130 XII | splendorral egy fejedelem, mint ez a simplex báró itten? Én
131 XII | pretendálni tud, de bizony ez a fejedelmi splendor neki
132 XII | magunknál nagyobbat. – Most ez arany időket, vannak, kik
133 XII | osztoznak a közös veszteségen.~– Ez rágalom! – kiálta föl egy
134 XII | Csíkban kalandoztak; hanem ez mind nem tartozik reám,
135 XII | mind nem tartozik reám, ez a szász királybírák s a
136 XII | nagytiszteletű uram, hogy ez egyben nem lehetek szolgálatára –
137 XII | dolmányát gombolgatva be –, ez fundácionális ügy, s az
138 XII | méltóságod kastélya itt.~– Ez a vityilló régóta díszteleníti
139 XII | velök.~– Lám – szólt Bánfi – ez is új istencsapása, s még
140 XII | arccal állva nője elé. – Ez országban igen könnyen mennek
141 XII | visszarettenni látszott e hang, ez arc kifejezésitől, s amint
142 XII | kínba kerülő mosolygásra. Ez a fájdalom vonásaira erőszakolt
143 XII | rokonomat.~Bánfi átértette ez utóbbi szavak fullánkját,
144 XII | szeretem, hogy titkolod: ez arra mutat, hogy szereted
145 XII | oly hirtelenkedő lesz. És ez állapota – pirulva kell
146 XII(2) | Ez volt a fejedelemség jele.
147 XIII | álutakon idáig jövék.~Bánfi ez utóbbi beszéd alatt egészen
148 XIII | Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez volt a nép egyszerű költője:
149 XIII | kapjátok el a dárdát – monda ez társainak, s azzal kardot
150 XIII | a huszárok csákányainak. Ez utóbbi hatalmas fegyver
151 XIII | válogatott csapatja volt ez, délceg arab paripákon,
152 XIII | ki a magyarok elé érve, ez izenetet hozá nekik:~– Az
153 XIII | egyszerre. Ali basa meglepetve ez új és szokatlan modorú roham
154 XIII | a védő huszárokat, midőn ez látta, hogy emberei mind
155 XIII | magyarok harckiáltását, de ez még nagyobb vesztére szolgált,
156 XIII | hadnagy kezébe adá. A levébe ez volt írva:~„Én, Sötér Gergely,
157 XIII | kelle megostromolnia.~– Ez hallatlan ármány! – kiálta
158 XIII | ember elég lesz Ali basát ez oldalról sakkban tartani.
159 XIII(3)| Ez a rendes mondata a mahomedánnak
160 XIV | én birtokomon vannak, s ez elég jó hely, és én nem
161 XIV | voltak fogva.~– Hah, hisz ez árulás! – kiálta föl Csáky.~–
162 XIV | kiálta föl Csáky.~– Nem, ez csak egy kis farsangi tréfa –
163 XIV | kengyelhez.~– Én protestálok ez erőszakoskodás ellen! –
164 XIV | Bánfi nevetve –, hogy én ez urakat a legbarátságosabb
165 XIV | vendégségre.~– Protestálok! Ez erőszakoskodás!~– Ez tréfás
166 XIV | Protestálok! Ez erőszakoskodás!~– Ez tréfás mulatság! Magyar
167 XIV | egészségeért poharat üríténk; ez már aztán véletlen, de jókori
168 XIV | uram – viszonza Bánfi.~– Ez jól van megfelelve. Ezáltal
169 XIV | törvényt tartani. Hanem hisz ez csak egy kis farsángi tréfa.
170 XIV | ősöknek nevezik.~– Nem tréfa ez, uram. Azon fenevad egy
171 XIV | vésettem egyedül nőm számára.~Ez utóbbi szavakkal figyelmeztetni
172 XIV | hatást ért el vele.~– Ah, ez alávaló hipokrízis, uram! –
173 XIV | Apafiné Margitot, ki, amint ez erősebb lény karjai közt
174 XV | magyar öltözethez.~Mind ez urak, ki jobbra, ki balra
175 XV | jegyzőkönyvei fölolvastatnak.~Ez utóbbiak között észrevehetjük
176 XV | vadászatából ismerős előttünk, ez eleven, eszes fiatalembert,
177 XV | valamit már olvasnak.~– Ez megesik nálam nélkül is;
178 XV | viszi keresztül a magáét. – Ez a büszke férfi itt jobbról
179 XV | egymásnak is ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul
180 XV | férfiúra a fejedelem balján. Ez Teleki Mihály. Ez embernek
181 XV | balján. Ez Teleki Mihály. Ez embernek esze az, mely ama
182 XV | éppen úgy, mint maradnának ez urak egyenkint, ha ők tennének
183 XV | nem látok embert, akiért ez megtörténhessék. Az egész
184 XV | hallgatott, érezve, hogy ez csak retorika. Telekit e
185 XV | hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal „qui tacet, negat”.
186 XV | készen. Íme a francia király, ez idő szerint Európa leghatalmasabb
187 XV | meggyógyíthatni a beteget. Ez úton nem boldogulunk. Mennyi
188 XV | lesz a második. Ha azonban ez ajánlatunkat el nem fogadjátok,
189 XV | adtátok nekünk az árulókat!…~Ez utóbbi szavait már ordítva
190 XV | Teleki székére támaszkodva. Ez volt Thököly Imre.~– Szót
191 XV | archívumába; – s írassa alájuk: „Ez volt Benfalva harangja és
192 XV | csend uralkodott.~Teleki ez elhallgatást Béldi iránt
193 XV | kezdődik a remény – viszonza ez, barátja vállára ütve. –
194 XV | hogy szépen beszélt, hanem ez lesz azon ember, akit ti
195 XVI | palatinussága.~Telekinek csak ez kellett; mosolygással, melyből
196 XVI | én fejedelmi birtokomat? Ez ember megőrült!~– Ezt mondta,
197 XVI | kezdett gyűlni. – De még ez is mind semmi – folytatá
198 XVI | megismertetne nagyságod ez elégtételadás módjával,
199 XVI | dacára is visszarettent ez eszmétől, s hátravetve magát
200 XVI | A fejedelem fogva volt ez eszme által. Teleki inte
201 XVI | legyen az? – kérdé Apafi.~– Ez ember Béldi Pál.~A fejedelem
202 XVI | fejedelem tagadólag inte.~– Ez nem fogja tenni. Mert az
203 XVI | elbocsátani; amint látjuk, ez már családi jelenet kezd
204 XVII | tudja, más is észrevette? Ez csak a pólusa a gyanúnak,
205 XVII | halálosan van sértve. És ez leggyűlöltebb ellensége
206 XVII | Egy magános mezei lak volt ez, melynek udvarára midőn
207 XVII | Bánfinak írsz, öcsém? – szólt ez, meglátva a levél címét. –
208 XVII | semmi sem jut róla eszébe.~Ez örömében észre sem vevé,
209 XVII | el magától az iratot.~– Ez rossz munka, uram…~Teleki
210 XVII | kérdésben, nem az eszköz, s ez eszköz csak azért legrosszabb,
211 XVII | a nemzet vérét ontja ki, ez megöli annak lelkét. Én
212 XVII | diadalmasan mosolygott.~Amint ez megtörtént, mégis egy vádló
213 XVIII | büszkeség, a sértett női erény, ez a hajthatatlan bíró, már
214 XVIII | Csak álomképzelődés volt ez; az ajtó nyitva maradt.~
215 XVIII | kimondhatlan iszonyatot érze, amint ez alak mágneses gőzkörébe
216 XVIII | rajta. Üldözői nem merték ez ugrást utána csinálni, s
217 XVIII | szobát ne zavarjuk föl, mert ez szép asszonyé; – s azzal
218 XVIII | fölírta öreg betűkkel: „Ez a szép asszony szobája.”~–
219 XVIII | ismét visszahajigálták.~Ez jel volt az általános rombolásra.
220 XVIII | az általános rombolásra. Ez a mánia ragadós, csak egynek
221 XVIII | volna a mennyországba. – Ez nem innivaló, gondolja magában,
222 XVIII | gondolatja az volt, hogy ez éji roham egyedül magány
223 XVIII | Bánfi véletlenül odatekinte, ez egyetlen kövön a ház egykori
224 XVIII | bosszús tigris képe volt ez, vérben forgó szemekkel,
225 XVIII | testével fedezte a hírnököt. – Ez ember élte szent és sérthetetlen!
226 XVIII | És nem fogjuk szítani. Ez nem magány ellenségeim harca
227 XVIII | Kegyelmed hatalmas, és ez elég ok arra, hogy megölessék.~–
228 XVIII | ki arra…~– Micsoda beszéd ez? Hova mentek?~– Hát amint
229 XVIII | terültek; gondolkozék: mi van ez erdőkön túl? Magas hegyek;
230 XVIII | neki irgalmas e viharban, ez éjszakában, e helyen!~Ez
231 XVIII | ez éjszakában, e helyen!~Ez a Gregyina Drakuluj.~ ~
232 XVIII | bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti rejtekbolt;
233 XVIII | koccanás hangzik az ajtón.~– Ez ő! – suttogja az odaliszk,
234 XVIII | sem lehete rejtély, hogy ez nem az egykori büszke főúr
235 XVIII | fogunk, ugye, szép leány? Ez a nap a miénk! E napra halmozzunk
236 XVIII | kitörő hangon kiálta föl:~– Ez a pohár Erdélyországért!~
237 XVIII | elundorodva önmagától.~„Ez gyávaság és becstelenség!
238 XVIII | Nem tudod, hová ment ez a fegyveres nép? – kérdé
239 XVIII | bocsáttatni rendeltetett, s ez egyben megnyugodva, a többivel
240 XIX | fejedelemkeresést közé sem merték tenni. Ez csak titkos vád maradt.~
241 XIX | mert nejével találkozni ez órában.~És talán ugyanez
242 XIX | Erdély fel volt háborodva ez éjszakán. Bethlen Farkas
243 XIX | mindenfelé, isten ítélete volt ez éjszakán az ország felett.
244 XIX | szendergő alakokra.~ ~Ez irtóztató éjben négy magános
245 XIX | várnagy kezébe egy iratot ád. Ez Béldi Pál küldötte.~A másik
246 XIX | iratot ád a várnagy kezébe. Ez Csáky László.~A várnagy
247 XIX | László.~A várnagy elsápad ez irat olvastára.~– Uram –
|