Part

 1 I   |       az ifjú olykor áthajolva édes szavakat látszik sugdosni,
 2 II  |    csukva van, oly szelíd, oly édes, a többi vonások erőszakot
 3 III |  láthatni, ki nem szűnt meg őt édes, hízelgő szavakkal biztatni.~
 4 V   |    gyermekeim – szólt Béldiné, édes versenyzésével az anyai
 5 VI  | szoruljunk.~– Ha nem maradtok, édes atyámfiai, hát elmehettek –
 6 VIII|     fantáziája fölkeresve, egy édes költői halmazba összegyűjtött.~
 7 XV  |        reszkető ajkakkal. – Az édes leányom ott, Wesselényi
 8 XVII|      örömében.~– Hozott isten, édes öcsém – szólt innen is,
 9 XVII|       hangon kiálta:~– Szívem, édes uram! A hatalmas Istenért!
10 XIX |     koráról álmodék, vagy azon édes pillanatról, midőn első,