Part

 1 I    |       fogok most imádkozni érte. Bolond az, aki csak azért fárad,
 2 III  |        vele, s azt mondják, hogy bolond vagyok.~– Majd átlátják,
 3 VIII |         s te örömödben, mint egy bolond, úgy csókolnál összevissza.
 4 VIII |        van.~– Hol a levél?~– Tán bolond vagyok, hogy megmondjam,
 5 XI   |            felelt Zülfikár –, ki bolond menne fel ide a meredekre?
 6 XI   |       Hát – kutyafejű tatárok.~– Bolond! Nem olyat kérdeztem. Valami
 7 XI   |   kendőjével.~– Hát kend micsoda bolond nevet adott a fiának? –
 8 XVII |   magában. Egy szerelemféltő vén bolond, akinek öregségére jut eszébe
 9 XVII |   találta, mint valaha.~– Milyen bolond az ember – gondolá magában
10 XVIII| részegedni, valami otromba ember bolond fővel be ne lépjen oda.~–