Part
1 I | reggelünk van, kegyelmes uram, vajha mindenütt ily tiszta
2 I | már?~– Mindenki, kegyelmes uram. Csónakokat is küldtem a
3 I | terjedezni.~– De kegyelmes uram – szólt ellenkezőleg a vén
4 I | dalia mellé.~– Kegyelmes uram – szólt nyugodtan, csaknem
5 II | hát, mikor Bánfi János uram eljött ide legyeskedni,
6 III | hozzá szólni:~– De nemzetes uram…~A török rámordult.~– Jobb
7 III | izeni kegyelmednek az én uram, a híres Ali basa őnagysága,
8 III | szekerére, és jöjjön ki az én uram táborába, Kisselyk alá,
9 III | lépett ki az agához.~– No, uram, mehetünk – mondá neki.~–
10 III | még messziről.~– Jó hír, uram! – kiálta Bandi. – Asszonyunknak
11 III | hátralevő váltságát, mert az én uram, a fenséges szultán parancsolá
12 III | fejedelem, Kemény János uram őkegyelme, a magas portától
13 III | vissza ne élj.~– De kegyelmes uram! Miképpen gondolod te, hogy
14 III | én szóltomra megjelenni? Uram, én legkisebb vagyok az
15 III | múlva, midőn Apafi Mihály uram, reggel levén az idő, még
16 III | tréfálunk.~Apafi Mihály uram vállat vonított, s elkezdte
17 III | tisztelendő Magyari Ferenc uram, ő mondhat prédikációt.~
18 III | prédikációt.~Apafi Mihály uram hagyott magával történni
19 III | fejedelmet illet, Magyari Ferenc uram hatalmas prédikációt improvizált
20 IV | fejedelemnél~Kemény János uram őnagysága eközben vígan
21 IV | háta mögött Csáky László uram fia áll, ki büszke arra,
22 IV | bennünket kergetni Apafi Mihály uram a maga kétszáz székelyével? –
23 IV | azon ember, Bánfi Dénes uram; annyit azonban a kegyelmed
24 IV | törni, csupán Haller Gábor uram, minthogy legkésőbb érkezett,
25 IV | fejedelem; Haller Gábor uram aztán, hogy a fejedelemnek
26 V | tisztelendő Bíró Márton uram, ki Konstantinápolyban száműzetésben
27 VI | Nagyságos fejedelem. Az én uram, Kucsuk basa, e szavakat
28 VI | a bejárások előtt. Az én uram, Kucsuk basa, azalatt szemközt
29 VI | helyzetben.~Apafi Mihály uram tehát engedte történni a
30 VI | való idő; hadviselés ez, uram, ahol minden óra drága,
31 VI | ijedtséges arccal Uzdi János uram, a portyások hadnagya, a
32 VI | igyekezet miatt.~– Nagyságos uram! Segesvár felől nagy porfellegeket
33 VI | Ez baljóslat, nagyságos uram! – hebegé Bethlen Elek. –
34 VII | fölött. Jött Haller Gábor uram, magát véghetetlenül hajtogatva,
35 VII | kérelmezések.~Jött Pók Márton uram, a fogarasi porkoláb, azon
36 VII | lesz rá.~Jött Szász János uram, a szebeni főbíró, töredelmes
37 VII | Következett Zágoni Mózes uram, ki némi számadások elengedtetését
38 VII | bízom – felelte Naláczi uram, s azt gondolá magában,
39 VII | magas férfi Csáky László uram, aki fiát hozta apródul.~–
40 VII | tárgytól.~– Hát Szász János uram mit keres nálad? Őt is itt
41 VII | Kegyelmednek, Csáky László uram, ezennel megengedjük, hogy
42 VII | alkalmas leend.~Csáky László uram savanyú képpel köszönte
43 VII | Kegyelmedet pedig, Daczó János uram, ugyancsak csíkszeredai
44 VII | elfogódás miatt.~Pók Márton uram eközben előrefurakodott,
45 VII | intéztük szavunkat, Cserei uram – folytatá a fejedelem. –
46 VII | kapitányává kinevezni.~Pók Márton uram ijedtében a padlásra nézett,
47 VII | porkolábja marad.~Pók Márton uram nagyot nyelt, Cserei pedig
48 VII | ahogy tudja.~Szász János uram csodálkozva tekingetett
49 VII | Kegyelmed pedig, Zágoni Mózes uram, majd az illető kincstári
50 VII | nejéhez.~Még Haller Gábor uram várt egy ideig az ajtóban,
51 IX | fóliánsokkal: hogyha Teleki Mihály uram ilyenkor belépett hozzá,
52 IX | Várhelyen, nagyságos uram. Amint az oláhok a régi
53 IX | későn nem leend, nagyságos uram, mert amint megtudták ez
54 IX | embléma rajta.~– De nagyságos uram! – szólt közbe hevesen Teleki. –
55 IX | előreütve, szólt:~– Az én uram, a kegyelmes Kubán kán,
56 IX | kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes Kubán kán parancsolatjára
57 IX | azt izeni tenéked az én uram, a hatalmas Kubán kán, hogy
58 IX | Ez nem elég, nagyságos uram. Egyszer már véget kell
59 IX | ajkakkal rebegé:~– Ha az én uram előtt beszélne így valamelyik
60 IX | Jól van, Teleki Mihály uram, emberül szólt kegyelmed.~
61 IX | A leendő vőm, nagyságos uram.~Más bemutatási cím elől
62 IX | fönnhangon jelenté:~– Reverend uram őkegyelme, a franciaországi
63 IX | kinyitni, mert tudós Passai uram, ki komolyságáról el volt
64 IX | engemet is kegyelmed, Passai uram – kiálta a kíváncsi fejedelem,
65 IX | odalejtett hozzá:~– Nagyságos uram. Miután ön több ízben elutasított
66 IX | felelt:~– Igenis, nagyságos uram.~– Kegyelmed formális hadi
67 IX | Nem tagadom, nagyságos uram.~– A követ urat kegyelmed
68 IX | fejedelemnőhöz?~– Úgy van, nagyságos uram.~– S azután kegyelmed tanácslá
69 IX | Azt is én tevém, nagyságos uram.~– Bolondul cselekvé kegyelmed
70 IX | mindezeket, Teleki Mihály uram.~– Az még nincs bebizonyítva,
71 IX | bebizonyítva, nagyságos uram – monda a miniszter lelki
72 IX | ezekre az urakra, nagyságos uram. Egy szavukat se hallgassa
73 IX | odaértem, Teleki Mihály uram. Oh, ismerem én jól azon
74 IX | fogjátok egymást csalni.~– Uram – szólt Teleki keserűen –,
75 IX | nem keveredtem, nagyságos uram. Ha méltóztatnék meghallgatni
76 IX | kegyelmed felől, Balassa uram. Ez derék cselekedet volt.~–
77 IX | Halljad tovább, nagyságos uram. Alig futamodik híre e fogásomnak,
78 IX | Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram odább vitte azt magával,
79 IX | Engedelmet kérek, nagyságos uram. Bánfival nekem semmi bajom
80 IX | aranyosi várába. Nagyságos uram, azon pompáról, melyet ez
81 IX | visszakapni többé. S már most Kapi uram azt állítja, hogy én minden
82 X | volna” által.~Apafi Mihály uram őkegyelme rendesen meg szokván
83 X | megíratik: Apafi Mihály uram őnagysága Érsekújvár ostromához
84 X | mint gróf Csáky László uram őméltósága, két aranysujtásos
85 X | Mi a patvar, hadnagy uram! Kegyelmed a nagy tisztelet
86 X | kis munka volt, mert Csáky uram nagyon gavalléros szűk csizmákat
87 X | tartózkodjék, valahogy Bánfi Dénes uram territóriumába találna átvetődni –
88 X | Tüstént indulok, méltóságos uram – szólt aláhangoltan Kelemen –,
89 X | gyaur!~– Én Apafi Mihály uram őnagyságának cirkáló hadnagya
90 X | szoktad hirdetni; íme, az én uram, a nagyváradi Ali basa őkegyelme,
91 X | kihirdesd.~– Jól lesz, kegyelmes uram – biztatá őt Kelemen diák,
92 X | rászedni, cirkáló hadnagy uram! – kiálta föl egyszerre
93 XI | kérdeni jöttem ide, az én uram, a fejedelem parancsából.~–
94 XI | a szót Zülfikár –, az én uram, a hatalmas nagyváradi Ali
95 XI | volt a múlt évben, nagy jó uram; egy istentelen gonosz,
96 XI | boszorkány a faluban, nagy jó uram – szólt sunnyogóan a bíró –,
97 XI | úgy belehelve.~– Nincs, uram – felele a bíró –, nem ismerjük
98 XI | szattyáncsizmákat?~– Dehogy viselünk, uram – tiltakozék a bíró –, bárcsak
99 XI | Higgye meg kegyelmed, nagy jó uram. A szárazság, a rossz esztendő
100 XI | környékben kóborolni?~– De biz uram, láttunk mi eleget.~– S
101 XI | láttunk semmi ilyes csodát, uram, hacsak talán a Sange Moarte
102 XI | Ide kell híni.~– Hjaj, uram, bajos azt megkapni. Ritkán
103 XI | Nem én adtam neki e nevet, uram – szólt tört hangon az oláhnő –,
104 XI | nekem semmi gondom.~– Tudom, uram, hogy ezzel neked semmi
105 XI | ment. – Unod magadat, jó uram? A mesének vége van már.
106 XI | hírül adni.~– Jobb lesz uram, ha magad jössz oda – szólt
107 XI | vagyok az édesanyád.~– Az én uram, a fejedelem nevében fölszólítalak
108 XI | arkangyalok nevére kérlek, uram – kiálta közbe a pópa –,
109 XI | ajándékot, melyet Bánfi Dénes uram küldött Ali basának, midőn
110 XI | ajándék, melyet Bánfi Dénes uram adó fejében küld tenéked.~
111 XII | Mindkettőjök mellett Naláczi István uram áll összefont karokkal,
112 XII | tisztelendő Koncz Márton uram – szól a gyászos özvegyasszony
113 XII | hát micsoda Bánfi Dénes uram? Nemes ember, mint akármelyikünk.
114 XII | dünnyögé magában Koncz Márton uram –, ej, ej, tudós Csehfalusi
115 XII | Csehfalusi Gábor kolléga uram mint örül, hogy őkegyességét
116 XII | kálvinistáknak Bánfi Dénes uram nagy patrónusok, az ilyen
117 XII | megdömöckölt, míg Veér György uram becsülendő ökölcsapásokkal
118 XII | régen fáj a foga Ali basa uram őkegyelmének, csak a módját
119 XII | sertésfarkat küldöttem török uram őkegyelmének, s hogyha erővel
120 XII | szolgálatára, nagytiszteletű uram?~– Panaszom van, méltóságos
121 XII | Panaszom van, méltóságos uram – felele Koncz, lábával
122 XII | sajnálom, nagytiszteletű uram, hogy ez egyben nem lehetek
123 XII | kegyelmednek, nagytiszteletű uram, hanem azért mégis aligha
124 XII | elnézni fölöttem, méltóságos uram, azért itt vagyok én, ha
125 XII | parancsol, még generális uram sem.~– Jó asszony, nem kértem
126 XII | melyben szegény lelkem uram meghalálozott, s nekem ehelyett
127 XII | Nincs miből, méltóságos uram; – nem járt eső – kiaszott
128 XII | mint Thoroczkai Ábrahám uram, aki ha nincs otthon, lakatot
129 XIII | jött, kérdezve:~– Mi baj?~– Uram – szólt lelkendezve a fáradt
130 XIII | Sietnem kell, méltóságos uram. A baj közepéből jöttem
131 XIII | kapitánya, Sötér Gergely uram, megértve, hogy sarcolni
132 XIII | állhattam meg, méltóságos uram, hogy félre ne ugorjak Bánfihunyad
133 XIII | veszély nagy, méltóságos uram, a török húszannyi erővel
134 XIII | izenetet hozá nekik:~– Az én uram, Ali basa, fölszólít titeket,
135 XIII | tőle Bánfi.~– Ne kérdezz, uram; úgyis sok mondanivalóm
136 XIII | hova lett.~– Tudod biz azt, uram; de nagyobb baj az, hogy
137 XIII | kardjára csapva.~– Meglehet uram, hogy még jókor érkezhetel –
138 XIV | csomójában: elöl Csáky László uram.~– Utána! Utána! – hangzott
139 XIV | lenni, ugye Csáky László uram?~Csáky lassan visszanyerte
140 XIV | leszünk a bírák, nagyságos uram – szólt közbe tisztelendő
141 XIV | tisztelendő tudós Csehfalusi Gábor uram, poharára téve tenyerét –,
142 XIV | vagyok-e úr, vagy Bánfi Dénes uram.~– Mindkettőnk fölött úr
143 XIV | ország törvénye, nagyságos uram – viszonza Bánfi.~– Ez jól
144 XIV | nagyságodnak, mint Csáky László uram.~– Itt nem bakokról van
145 XIV | nevezik.~– Nem tréfa ez, uram. Azon fenevad egy oláhot
146 XIV | erdőben.~– Csáky László uram bizonyosan saját kacagányát
147 XIV | bennünket?~– Értem, nagyságos uram. – Azért kár volt Csáky
148 XIV | Egyszerű oka van annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét
149 XIV | ez alávaló hipokrízis, uram! – kiálta föl Apafi, öklével
150 XIV | viszonza:~– Az nem igaz, uram. Azt tagadom.~– Mit! Nem
151 XIV | hazudás.~– Jól van, báró uram. Minthogy kegyelmed mindent
152 XIV | képzeli magát. Csáky László uram! Vezessen bennünket a mondott
153 XIV | mondott helyre: Bánfi Dénes uram itt marad.~Bánfi színét
154 XIV | elé lépett, és szólt:~– Uram! – Bocsánat férjemnek. –
155 XIV | pedig nem fogom engedni, uram – dörgé Bánfi, fogai közől.
156 XV | azt majd Teleki Mihály uram szóval tudtokra adandja,
157 XV | sem én, sem Teleki Mihály uram. Kiben bízhatunk magunkon
158 XV | esküjét, mint Teleki Mihály uram – gondolná. Mi marad számunkra
159 XV | bizonyára Teleki Mihály uram lesz a második. Ha azonban
160 XV | reszketeg hangon megszólítá:~– Uram! Te vagy a székely nemzet
161 XVI | melyben szinte Apafi Mihály uram elnökölt, s e helyen méltán,
162 XVI | kegyelmed, Teleki Mihály uram.~– Tehát szóljon helyettem
163 XVI | ország, ha neki tetszik. – Uram, az ilyen tettért rendes
164 XVI | legyen is, mint Bánfi Dénes uram!~– Akkor szeretném, ha megismertetne
165 XVI | járhatunk, mint Csáky László uram, hogy ő fogja el a végrehajtó
166 XVI | fejedelemhez fordult:~– Nagyságos uram, kegyeskedjék bennünket
167 XVI | van egy szóm, főtanácsos uram, aki mindig józan. Kegyelmedet
168 XVI | tőle… És most, nagyságos uram, tegyen még két hetet száműzetésem
169 XVII | iratot.~– Ez rossz munka, uram…~Teleki készülve volt ily
170 XVII | kiáltva:~– Férjem! Szerelmes uram! Szívem uram! Ne adj hitelt
171 XVII | Szerelmes uram! Szívem uram! Ne adj hitelt Teleki szavának,
172 XVII | hangon kiálta:~– Szívem, édes uram! A hatalmas Istenért! Ne
173 XVII | fogta azt, s nem adta oda.~– Uram! Ígérd meg azt, hogy Bánfit
174 XVIII| kezénél fogva.~– Csendesen, uram. Nekünk a nőt megölni nincs
175 XVIII| nekünk Bethlen Miklós uram a kapitányunk, az pedig
176 XVIII| Jó reggelt, méltóságos uram!~Bánfi büszkén vágtatott
177 XVIII| nyugodtan készült.~– Méltóságos uram, jó volna sietni – sürgeté
178 XVIII| nem jól van, méltóságos uram. Ott benn mindent összezúztak,
179 XVIII| Még többet is tettek, uram. Nőd hálószobájába berontottak,
180 XVIII| fejedelem, Apafi Mihály uram őnagysága nevében fölhívlak
181 XVIII| hová.~– Csendesen, hadnagy uram – szólt közbe Bánfi. – A
182 XVIII| sötéten. – Vond ki kardodat, uram! – szólítá meg Angyal Mihály. –
183 XVIII| jogtalanság talál történni.~– Oh, uram, nem sokat ér az a sereg,
184 XVIII| állani?~– Parancsolj velem, uram. Nem tudtam, hogy szólni
185 XVIII| szól hozzá? Mit tegyek?~– Uram, ily esetben tanácsot adni
186 XVIII| megjelenek.~– Ám lássad, uram.~– Hiszen nincs mitől tartanom.
187 XVIII| Meglehet, hogy igazságod van, uram, de azért aligha fogsz nyerni;
188 XVIII| számadásra vonhatják.~– Oh, uram, börtönből nehéz hadsereget
189 XVIII| alázatosan.~– Bizony, méltóságos uram, a cigányok kijöttek összeszedni
190 XVIII| urak?~– Hjaj! Méltóságos uram, ki erre, ki arra…~– Micsoda
191 XVIII| olvasá benne e szavakat:~„Uram! Ön rosszul lát a szívekbe.
192 XVIII| kérdé tőle.~– De igen uram. Bánfi Dénest mentek elfogni,
193 XVIII| lekapta süvegét.~– Kívánod uram, hogy valamerre elvezesselek?~–
194 XVIII| parancsolja, méltóságos uram – viszonza gúnyos kegyességgel
195 XVIII| hogy tisztelendő Pataky uram együtt lehessen velem?~Pataky
196 XIX | Erről nincs mit álmodozni, uram. Itt egy országos elvről
197 XIX | elsápad ez irat olvastára.~– Uram – hebegi –, éppen most vevém
198 XIX | lethalis adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~Bánfiné
|