Part

  1 II   |               rajta Bornemissza Anna, Apafi Mihály felesége!~Délceg,
  2 II   |           hallgatózott régen, és az – Apafi Mihály volt, a régen várt,
  3 II   |               suttogva félig aléltan.~Apafi keblére ölelte a nőt, ki
  4 II   |          hölgy.~– Tiéd vagyok – szólt Apafi –, és esküszöm, hogy sem
  5 III  |           fejedelem~Egy év folyott le Apafi Mihály hazaérkezése óta.
  6 III  | kérdezősködőnek aztán megsúgták, hogy Apafi Mihályné asszonyom minden
  7 III  |            azzal belépett a pitvarba.~Apafi éppen ekkor lépett ki neje
  8 III  |        szembetalálkozott.~– Kegyelmed Apafi Mihály? – kérdezé emez haragosan.~–
  9 III  |  szolgálatodra, kegyelmes úr – felelt Apafi jámborul.~– Jól van. Azt
 10 III  |             vagyunk – dörmögé magában Apafi. – Megbocsásson kegyelmed,
 11 III  |    aggodalmasan kiáltozá férje nevét. Apafi sietett hozzá, ott hagyva
 12 III  |          Csendesülj, édesem – biztatá Apafi –, hisz én magam sem tudom,
 13 III  |               ajtón, és kiáltozott:~– Apafi! Héj, Apafi! Gyere ki, mert
 14 III  |             kiáltozott:~– Apafi! Héj, Apafi! Gyere ki, mert én be nem
 15 III  |             Már csak elmegyek – monda Apafi, csókjaival csillapítva
 16 III  |              közel volt az ájuláshoz.~Apafi használva e pillanatnyi
 17 III  |              hogy semmitől se féljen.~Apafi visszalépett szobájába,
 18 III  |           elkeserülve sírva fakadt. – Apafi, ha meghalok, ne felejts
 19 III  |        felejts el!~– Ah! – kiálta fel Apafi, keserűen bontakozva ki
 20 III  |                 kiálta dobogó szívvel Apafi a szolgára még messziről.~–
 21 III  |        sóhajta megkönnyebbült szívvel Apafi, s visszabocsátva a hírnököt,
 22 III  |         hallgatózni.~– Kegyelmed azon Apafi Mihály – kérdé a basa az
 23 III  |    érdemlettem e kegyelmet – viszonza Apafi.~– Hallotta a fenséges szultán,
 24 III  |     méltóztatol kegyelmes úr – hebegé Apafi, káprázván szemei előtt
 25 III  |         gondom. Majd elbánok vele én.~Apafi vállat vonított. Érzé, hogy
 26 III  |         becsületes embereknek tartja.~Apafi a fejét kezdte vakarni.~–
 27 III  |            Gyűljenek kegyelmetek ide.~Apafi kínjában elnevette magát.~–
 28 III  |             megtisztelni is az lehet.~Apafi nem látott többé menekülést.~–
 29 III  |               a basa.~– Tudok – szólt Apafi nagyot sóhajtva.~– No, mert
 30 III  |               és veres tintát hozott. Apafi leült, mint valami áldozatra
 31 III  |             Ez egy M betű – válaszolt Apafi.~– De hát a többinek is
 32 III  |              fennhangon, hogy mit ír.~Apafi reszketve írt és mondá:~–
 33 III  |               úgy, ahogy szokás: „Mi, Apafi Mihály, Erdély fejedelme
 34 III  |      határozott legyen és parancsoló.~Apafi megírta a körlevelet. Ali
 35 III  |               azokhoz, akiknek szólt.~Apafi kiverte pennáját, és fölsóhajtott,
 36 III  |      feleségemhez és fiamhoz? – kérdé Apafi szívdobogva.~– Mehet kegyelmed
 37 III  |             vagyunk – sóhajta magában Apafi nagy rezignációval. Csak
 38 III  |                  Pár nap múlva, midőn Apafi Mihály uram, reggel levén
 39 III  |             az istenért! – kiálta föl Apafi Mihály. – Hová jönnek ide
 40 III  |                atyámfiai – veté ellen Apafi.~– Tessék kinézni a sátorból –
 41 III  |   megmutathassuk, hogy nem tréfálunk.~Apafi Mihály uram vállat vonított,
 42 III  |         vitézlő rendek közé lépett, s Apafi Mihály uramat kézen fogva
 43 III  |      székelység éljent ordított rá, s Apafi Mihály uramat fölemelték
 44 III  |          református vagyok – szabódék Apafi.~– Azt még jobb szeretem.
 45 III  |                ő mondhat prédikációt.~Apafi Mihály uram hagyott magával
 46 III  |            színhelyévé legyen; de még Apafi sem, hogy mindez rajta essék
 47 III  |              Maradjon kegyelmed ülve.~Apafi odatekintett, s megdöbbenve
 48 III  |             is itt van? – szólt hozzá Apafi nagy búsan.~– Kissé elkéstem –
 49 III  |              meg fejedelemnek – mondá Apafi Mihály fél tréfásan, fél
 50 IV   |            basa megtette fejedelemnek Apafi Mihály uramat.~– Hahhaha! –
 51 IV   |          itten van nálunk.~– Ott volt Apafi István, Naláczi, Daczó és
 52 IV   |               akar bennünket kergetni Apafi Mihály uram a maga kétszáz
 53 VI   |          nagyszőllősi ütközet~Ezalatt Apafi Mihály Ali basától azon
 54 VI   |              a hadseregnek.~Mindezzel Apafi Mihály nagyon kevés erőt
 55 VI   |               Kemény János seregének.~Apafi István tanácsára tehát elhatározá
 56 VI   |      atyámfiai, hát elmehettek – volt Apafi végválasza –, de csatát
 57 VI   |            basa lovassága Segesvárra.~Apafi már három nap óta sem evett,
 58 VI   |         keresztül tett vonulása után. Apafi elébe lovagolt, s üdvözölte
 59 VI   |              ahol a fejedelem lakott.~Apafi az egyszer nyugodtan tudott
 60 VI   |               basa” – gondolá magában Apafi. – „Éjjel sem hagyja alunni
 61 VI   |            magasan jár az égen, midőn Apafi becsöngeté főasztalnokát,
 62 VI   |             Jöjjön be gyorsan – szólt Apafi, s elkezde mohón öltözködni.~
 63 VI   |              basa követével egyszerre Apafi István, Naláczi és Daczó
 64 VI   |             beszéljen gyorsan – szólt Apafi a követnek.~Az meghajtá
 65 VI   |               a legrosszabbra – szólt Apafi István –, s bízzuk magunkat
 66 VI   |              lehetett ily helyzetben.~Apafi Mihály uram tehát engedte
 67 VI   |             áruba bocsátának, s miket Apafi Mihály, most már Erdély
 68 VI   |            testét is sokáig keresteté Apafi a csatatéren, hogy tisztességesen
 69 VII  |              nap, már ostromolva volt Apafi sátora látogatók, hódolók
 70 VII  |               ott künn a sátor előtt. Apafi sietett öltözködni, nehogy
 71 VII  |             János poharait töltögeté. Apafi nem bírta eléggé kifejezni
 72 VII  |             szó a megszólítás volt, s Apafi alig bírta gyermekes örömét
 73 VII  |        mellett álltak Naláczi, Daczó, Apafi István és Cserei János,
 74 VII  |           helyébe ő mozdíttassék elő.~Apafi megígérte, hogy gondja lesz
 75 VII  |       fejedelem védelmeért esedezett.~Apafi szárnyai alá fogadta.~Következett
 76 VII  |            Kemény Jánosnak tartozott. Apafi azt is vigasztalva bocsátá
 77 VII  |           állomás lenne az ő számára.~Apafi rájok nézve a legjobb kedélyben
 78 VII  |    függönyöket, Kucsuk basa lépett be Apafi elé.~A fejedelem székéről
 79 VII  |               akart szaladni, azonban Apafi István megrántá mentéjét,
 80 VII  |               fejedelme.~Mindamellett Apafi meg nem nyugodott addig,
 81 VII  |              köztük a különbség, hogy Apafi arca volt a nyájas, háládatos,
 82 VII  |       irántami fáradságaidat? – kérdé Apafi őszinte buzgalommal a basától.~–
 83 VII  |   bandériumait felültessem? – kérdezé Apafi.~– Nincs rájok szükségem –
 84 VII  |            hadaim elvégeznek mindent.~Apafi meg akarta köszönni a basa
 85 VII  |            oly jól illett ez alakhoz.~Apafi feledve illemet és méltóságot,
 86 VII  |             ölelkezésnek nem látszott Apafi részéről vége szakadni,
 87 VII  |          orcával kísérte a sátorba, s Apafi örömittas szemei előtt egy
 88 VII  |            dajka karjain dúcolgatott.~Apafi magánkívül ragadta kezeibe
 89 VII  |               ezalatt odainté magához Apafi Istvánt, s fülébe súgta:~–
 90 VII  |               Ahogy egyedül maradtak, Apafi gyöngédsége újabb jeleivel
 91 VII  |            jóindulatomat félreérteni.~Apafi átölelve Annát, maga mellé
 92 VII  |          semmit.~– Igazad van – szólt Apafi –, neked jó énhozzám közel
 93 VII  |             János apródja volt e fiú.~Apafi arca elkomorult.~– Ama nagybajuszú
 94 VII  |          hírül Kucsuk basa jövetelét.~Apafi arca mindig sötétebb kezde
 95 VII  |             Üldözik szegényt – felelt Apafi röviden, unni kezdve a mulatságot.~–
 96 VII  |            hogy kegyedbe fúrja magát.~Apafi bosszúsan mordult fel:~–
 97 VII  |       oláhfalusiak – folytatá kacagva Apafi –, akik lepedővel hordják
 98 VII  |              igaz – szólt meggyőződve Apafi –, már most a másik kérésük
 99 VII  |             gyalog járni parancsolja.~Apafi haragosan dobbantott lábával.~–
100 VII  |         beereszteni.~– Még egy szóra, Apafi – szólt Anna nyájasan, férje
101 VII  |               búcsút venni van nálad.~Apafi megütközve kapta hátra fejét.~–
102 VII  |            országod fővárosába lépni.~Apafi izzadó homlokkal kelt fel
103 VII  |              Anna, megteendem – szólt Apafi, föl s alá járva sátorában. –
104 VII  |               azt ostrommal bevennők.~Apafi megállt, kíváncsian tekinte
105 VII  |         magában nem állhatand ellent.~Apafi csodálkozva kiáltá el magát:~–
106 VII  |           kormánypálca nem játékszer, Apafi – monda komoly hangon a
107 VII  |          kérdé, felfogva a pergament.~Apafi restelkedve akarta kivenni
108 VII  |          halkan.~– Éppen nem! – siete Apafi válaszolni. – Valami szemtelen
109 VII  |         kézcsókot, eltűnt a sátorból.~Apafi hívatá rögtön a belépő Cserei
110 VII  |           valamit megtagadjon.~Csupán Apafi István volt eléggé józan
111 VII  |            honolni.~– Híveink – szólt Apafi szilárd, kemény hangon,
112 VII  |             hátra? – szólt felé intve Apafi. Pók Márton azt vélve, hogy
113 VII  |           mások irányában fönntartsa.~Apafi nyájas képet mutatott, de
114 VII  |               egy szót sem válaszolt.~Apafi nyugodtan folytatá hozzá
115 VII  |     előrerázogatva, monda:~– Jól van, Apafi, mind jól van ez. Hanem
116 VII  |        fejcsóválások közt eltávozott.~Apafi pedig könnyebbült szívvel
117 VII  |              dob- és zeneszóval tartá Apafi Mihály Kolozsvárra bemenetelét.~
118 IX   |         Néhány év folyt le már, mióta Apafi fejedelemmé lőn. Azon időben
119 IX   |               menekültek azok, kiktől Apafi különösen látszik iszonyodni.
120 IX   |               vala a fejedelem előtt.~Apafi Mihály magánszobája inkább
121 IX   |              pénzeket látunk heverni. Apafi bő ujjú szürke zekébe van
122 IX   |            mind épek, akár egy ifjúé.~Apafi egyet az aranyak közől figyelmesen
123 IX   |            figyel a fejedelem arcára.~Apafi mérgesen forgatja jobbra-balra
124 IX   |        Szentségtörő nép! – kiálta föl Apafi. – Múzeumi ritkaságokból
125 IX   |               kincshez jussak – monda Apafi tudományos bosszankodással,
126 IX   |          kivonva, azt kitártan nyújtá Apafi kezébe.~A fejedelem úgy
127 IX   |            melyet kezébe nyújtottam –~Apafi most vette még észre, hogy
128 IX   |                 Hát mit akar? – szólt Apafi, s beletekintve az iratba,
129 IX   |          hozta a levelet?~– Egy emír.~Apafi rögtön felöltve atilláját,
130 IX   |              Mi kell? – kérdé röviden Apafi.~Az emír hegyes szemeivel
131 IX   |            benne egy követ a másikon.~Apafi e beszéd alatt többször
132 IX   |            hogy Erdélyben lakjék; sem Apafi Mihály uramat Erdély fejedelmévé,
133 IX   |               rögtön elüttetné fejét.~Apafi azonban vállára veregetve
134 IX   |             urak közől kézen ragadva, Apafi elé rántá, e szavakkal mutatva
135 IX   |          aligha meg nem szökött volna Apafi, de ily formában lehetetlen
136 IX   |             Thököly István fia, Imre.~Apafi elkomorodva nézett az ifjúra.~–
137 IX   |                míg apám meg nem halt.~Apafi kedvetlenül fogadta a közbeszólást,
138 IX   |          követ, kíván bebocsáttatást.~Apafi észrevehetőleg zavarba jött.
139 IX   |              s világosítsa föl.~Azzal Apafi hirtelen megszökött az elfogadási
140 IX   |               lehet – gondolá magában Apafi –, ami e szomorú urakat
141 IX   |            ami gyönyörűen illett oda.~Apafi nem látta át, hogy miért
142 IX   |             monsieur Reverend – monda Apafi, alig fojthatva el nevetési
143 IX   |               Mégpediglen Ebesfalván.~Apafi bámulva tekinte monsieur
144 IX   |          hímezve pompás gót betűkkel.~Apafi sorba kereste a zsebkendő
145 IX   |              elcsábítani – veté utána Apafi nevetve.~Reverend mélyen
146 IX   |           Őnagysága Bornemissza Anna, Apafi Mihályné kíván bebocsáttatást
147 IX   |       bebocsáttatást a fejedelem elé.~Apafi ránézett Telekire.~– Ez
148 IX   |       vetélkedve siettek üdvözletére, Apafi elébe futott, s karját magáéba
149 IX   |           urak várnak kihallgatására.~Apafi felpattanva szólt:~– Hallottam
150 IX   |       bocsássanak be a terembe többé; Apafi nyugtalan izgatottsággal
151 IX   |           azelőtt ellenünk harcolván.~Apafi parázson látszott ülni.~–
152 IX   |        fejedelem ajtajában; míg végre Apafi Mihály kijött a terembe
153 IX   |               fia? – kérdé megütközve Apafi.~– Én vagyok azon híres
154 IX   |     konspirációba keveredett? – kérdé Apafi, kellemetlenül izgatva.~–
155 IX   |              nem az ő számára fogtam.~Apafi nagyot nevetett.~– Ennek
156 IX   |  természetesen megharagudott? – kérdé Apafi.~– Én haragudhattam volna,
157 IX   |           másra!”~– Mit! – kiálta föl Apafi. – Igaz volna ez?~– Íme,
158 IX   |               bánfihunyadi erdejében.~Apafi haragra gyulladva monda:~–
159 IX   |              Azt mondta? – kiálta föl Apafi, rendkívül érdekelve. –
160 IX   |              sem hághat őnagyságának, Apafi Mihályné asszonyomnak, sem
161 IX   |            fejedelem Erdélyországban!~Apafi egészen fölháborodva hagyta
162 X    |            meg egy-egy „volna” által.~Apafi Mihály uram őkegyelme rendesen
163 X    |           szemeit, melyben megíratik: Apafi Mihály uram őnagysága Érsekújvár
164 X    |                istentelen gyaur!~– Én Apafi Mihály uram őnagyságának
165 XII  |              látta Bornemissza Annát, Apafi Mihálynét…~Az éleslátású
166 XII  |               Anna –, hanem férjedet. Apafi lelkében nagy változást
167 XII  |         nagyhirtelen lenyakaztatá: de Apafi még most is emlegeti, amit
168 XII  |        támadásit fürkészve virrasztok Apafi mellett, s erőt adott istenem,
169 XII  |            célzatokat mondott előttem Apafi, melyek megdöbbenték lelkemet,
170 XII  |                és én nem akarom, hogy Apafi legyen a kéz, mely őt mások
171 XIV  |             bejelentés nélkül belép – Apafi Mihály, a fejedelem, kinek
172 XIV  |       véletlen, de jókori megjelenés.~Apafi néma fejbillentéssel fogadá
173 XIV  |           magam leszek a bíró – monda Apafi –, ámbátor nem tudom, hogy
174 XIV  |              ügy.~– Kegyelmed – szólt Apafi – a mi kiküldöttünket, Csáky
175 XIV  |        hipokrízis, uram! – kiálta föl Apafi, öklével az asztalra csapva. –
176 XIV  |              nemesen van. Erős valál.~Apafi észrevevé a nagylelkű ármányt,
177 XIV  |             büntetni én! – kiálta föl Apafi, s a nő felé lépett. – E
178 XIV  |              úgy látom, hogy nincsen.~Apafi, amióta nejét szólani hallá,
179 XVI  |               követte, melyben szinte Apafi Mihály uram elnökölt, s
180 XVI  |          vitatni.)~Ezzel összeerőteté Apafi a két főurat, s kezet fogatott
181 XVI  |              Legyetek vígan! – kiálta Apafi. – S ne szökdössetek el
182 XVI  |        Szeretném azt látni! – dörmögé Apafi haragosan.~– Pedig úgy van.
183 XVI  |             szokta veszteni az ember!~Apafi hallgatott. Szemei körül
184 XVI  |                Sehonnan! – kiálta fel Apafi dühösen, az asztalhoz vágva
185 XVI  |         tanácsosunk kegyelmed – szólt Apafi felbosszantva –, hogy az
186 XVI  |               Mi az?~– A jus ligatum.~Apafi ittassága dacára is visszarettent
187 XVI  |        szégyen, hanem a fejedelemnek.~Apafi haragosan kelt föl, s végigjárt
188 XVI  |               S ki legyen az? – kérdé Apafi.~– Ez ember Béldi Pál.~A
189 XVI  |               urak megzavarodtak, még Apafi is mámoros ingerültsége
190 XVI  |           lenni.~– Anna! – kiálta föl Apafi, szégyentül és bortul hevesen. –
191 XVI  |             meg ne jelenj.~– Jól van, Apafi, veled nincs mit szólanom,
192 XVII |             kemény vonásokkal odaírta Apafi Mihályé alá.~Teleki diadalmasan
193 XVIII|         Angyal Mihály.~– A fejedelem, Apafi Mihály uram őnagysága nevében
194 XIX  |             mondom.~Ezzel eltávozott.~Apafi nem maradhatott szobájában.
195 XIX  |               ki azon ártatlan vérét!~Apafi félve húzódott félre neje
196 XIX  |          Bánfi halálát!~– Én? – kérdé Apafi tompán, s neje keze után
197 XIX  |               Én nem akartam – hebegé Apafi.~– Az urak vettek rá.~Apafiné
198 XIX  |               is bűnné válik miattad.~Apafi le volt zúzva. Nejével szemben