Part
1 I | után mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek,
2 I | mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek, minden fű,
3 I | folyondár, a télizöld repkény oly vastag indákat hajtanak,
4 I | gyíkok, mik köztük futkározva oly közel látszanak, mintha
5 I | lehetne értük nyúlni, mind oly magas víz alatt vannak,
6 I | tölgy és bükk díszlenek, oly magasak, oly egyenesek,
7 I | díszlenek, oly magasak, oly egyenesek, minőket Magyarországon
8 I | tudás, mely a vadászok előtt oly igen ismeretes, csak néhány
9 I | arca naptól barnult, s oly csodálatosan ép, hogy semmi
10 I | árnyéklatot vonnak a különben oly daliás arcra.~Rövidre vágott
11 I | előttetek, kinél kar, szív és fő oly erős, mint bármely férfiúnál.
12 I | vagyunk itt férfiak, hanem oly nemből is van közöttünk
13 I | övéhez hasonlatos hang; oly dörgő, oly mély, és mégis
14 I | hasonlatos hang; oly dörgő, oly mély, és mégis annyira csengő
15 I | volna ő az én vérem, ha oly bátor nem tudna lenni, mint
16 I | emeletéből, mely a víz alatt van. Oly szelíden tekinget szét,
17 I | olykor fölemeli szép fejét, s oly okosan, oly érzően tekint
18 I | szép fejét, s oly okosan, oly érzően tekint társára nagy
19 I | mozog, és minden mozdulatuk oly kedves, oly eleven, oly
20 I | minden mozdulatuk oly kedves, oly eleven, oly szeretetreméltó.~
21 I | oly kedves, oly eleven, oly szeretetreméltó.~Egyszerre
22 I | fúródik. A megsebesült vad oly fájdalmas sírást hallat
23 I | szerzett bátorságát e különben oly félénk állatnak, egyszerre
24 I | nyűgözni kezdé a tárgy, nem oly komolyan mondá ő azt; –
25 II | bírákhoz, a törvényszékre, s oly okosan beszél, hogy tanulhatna
26 II | hitték, valami herceg, s oly iszonytató váltságdíjt szabtak
27 II | sem komorítja el, s mégis oly fönséggel tele; a szemöldök
28 II | orr, az arc oválja, mind oly nőiesen szabályos alkotásúak,
29 II | maga az ajk, ha csukva van, oly szelíd, oly édes, a többi
30 II | csukva van, oly szelíd, oly édes, a többi vonások erőszakot
31 II | és ha megnyílik, mégis oly parancsoló, oly büszke!~–
32 II | megnyílik, mégis oly parancsoló, oly büszke!~– Mégis ébren vagytok? –
33 III | kérdé szorongva a nő. Oly halvány volt. e pillanatban.~–
34 III | a kísérő törököket mind oly derék, becsületes, civilizált
35 III | csizmáit fölhúzni, de folyvást oly gondolkozó, mélázó volt,
36 III | többi székelyek jónak látták oly tisztelettel bánni vele
37 IV | történik, mi rá nézve később oly veszedelmes katasztrófát
38 IV | karjain, dereka, csípeje oly érzékien hajlongott, keble
39 IV | kerülve, égő piros arca oly közel esett hozzá, egyszerre
40 V | mutatnak a távolból; a felhők oly alant járnak a völgyben,
41 V | Különben csak messziről látszik oly sötétnek ez a vár, a közelbe
42 V | kinek telt, gömbölyű arcához oly különösen illett a komoly,
43 V | bevágtattak udvarára. Azon időben oly viszonya volt Erdélynek
44 V | akire büszke vagyok. Most oly élin állanak ügyeim, hogy
45 V | Katalin, de mikor ez mégis oly különös, hogy keresztyén
46 V | mégsem számíthatná nekem oly érdemül, ha férjemet megtérítettem
47 V | levő keresztyének sorsát oly kedvezővé tette, hogy más
48 V | pillantásokat, még egyszer oly büszke kinézést igyekezett
49 V | megmarkolva, kimeresztett karral oly könnyűséggel forgatá meg
50 VI | rendszeres eljárása által oly hosszadalmassá tevé a hozzákészülést,
51 VI | attól tarva, hogy ha a török oly haderővel talál jőni, mely
52 VI | foglalt Nagyszőllősön egy oly állásponton, mely később
53 VI | annyi álmatlan idők után; oly jólesik ablakai alatt hallania
54 VI | sem hagyja alunni embereit oly sok fáradság után.” – S
55 VI | visszafekve ágyába, még egyszer oly jóízűen elaludt; csak késő
56 VI | amire elég alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös volt
57 VI | alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös volt mindig, mintha
58 VI | legyőzni képtelenek vagyunk, oly eszeveszettnek pedig nem
59 VI | ragadta.~Az ifjonc eközben oly közel ért már hozzá, hogy
60 VII | Betegágyából fölkelve, még egyszer oly szép volt, mint azelőtt;
61 VII | mozdulatán meglátszott, oly jól illett ez alakhoz.~Apafi
62 VII | uraimék mit akarnak, hogy oly bizalmasan vannak veled? –
63 VII | ülni pedig kényelmetlen oly öltözetben, melyet nem ránk
64 VII | akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek; én, aki egy
65 VII | sietteti hát az ostromot oly nagyon.~– Kegyelmed is fog
66 VII | boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe jőni, melyben
67 VII | csíkszeredai hadnagynak.~A két úr oly képet csinált, mint szokott
68 VII | túlságos jóakarat miatt oly mulasztást kövessen el,
69 VIII | akarnának lenni az égbe: oly magasok, oly szakadatlanok.~
70 VIII | lenni az égbe: oly magasok, oly szakadatlanok.~A Rima mindenütt
71 VIII | aranyzott oszlopaikkal; mindez oly könnyű anyagokból volt építve,
72 VIII | miknek örök sugárverése oly különös világítást ad a
73 VIII | kisikamlanak kezei közől; oly sajátságos alak: fehér hímzett
74 VIII | választá társát, maga is oly karcsú, mint az, tagjai
75 VIII | karcsú, mint az, tagjai oly simulók, oly hullámzók,
76 VIII | az, tagjai oly simulók, oly hullámzók, mint azé, karcsú
77 VIII | a párduc nyakára dűl, s oly fenyegetőleg néz mindenkire,
78 VIII | többé semmi szépet? Miért oly haragos, miért oly kedvetlen
79 VIII | Miért oly haragos, miért oly kedvetlen a napok napja?
80 VIII | válaszolt reá a leány, mindegyik oly kedves, oly szép. Te tündér
81 VIII | leány, mindegyik oly kedves, oly szép. Te tündér vagy, de
82 VIII | férfi. – Keress nekem egy oly halottat, aki nevét megcserélje
83 IX | sajnálta e szegény urakat, kik oly tarkává csinálják magoknak
84 IX | kárbunkulust keresek, s ekkor oly apróra törték köveiket,
85 IX | hogy te nem ütöttél rá. Te oly szelíd fiúnak látszol.~–
86 IX | és szüntelen mosolyogván, oly szeretetreméltó tréfás alakot
87 IX | kegyelmednek? Hallatlan! Oly szép feleség mellett török
88 IX | Balassa. – Ezek a főurak oly önkényűleg intézkednek az
89 X | Kelemen diák, ne legyen kend oly együgyű! – kiálta föl Csáky. –
90 XI | melyről egy kiálló szikla oly meredeken függött alá, mintha
91 XI | sarkas piros csizmácskáik oly kellemesen ellentétezve
92 XI | bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly különböző volt; a hölgyek
93 XI | elmélázva tekinte Floricára, s oly mozdulatlan maradt, mint
94 XI | hivém, igazhitű vagy, hogy oly buzgón kérdezősködtél a
95 XI | egyik a másik hátán fekszik, oly alakban, hogy ha a legalsót
96 XI | kiálló sziklacsúcs felé, mely oly törpének látszott hozzá
97 XI | egyenesen annak élére esik, oly ütést adva az egész hegynek,
98 XI | karcsú termetének mozgása oly hullámzatos, oly varázsló,
99 XI | mozgása oly hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító.~
100 XI | hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító.~A három férfi
101 XII | sötétkék bársonydolmány; oly jól illett kezébe az aranybetűkkel
102 XII | nem találta a dolgot éppen oly mulatságosnak.~– Tehát már
103 XII | ország nekem ezen jószágokat oly terhes kötelességgel adta
104 XII | mimózák között, maga is oly reszketeg, mint ezek, s
105 XII | reszketeg, mint ezek, s oly halovány, mint amannak virágai.~
106 XII | egy arany szitakötő lebeg, oly finoman dolgozva, hogy szárnyain
107 XII | illett az úrnőhez, kinek arca oly búbánatos ellentétet képzett
108 XII | mosolyogni próbált.~– E mosoly is oly szomorú… – monda Bánfi szelíd
109 XII | megcsókolá.~– E csók is oly szomorú.~Bánfiné elfordult,
110 XII | Bánfi. – Mi bánt? Mért vagy oly halvány? Mid hiányzik?~–
111 XII | egyébkor?~– Oh, nem kevésbé; de oly ritkán látlak. Már hatodik
112 XII | mellett, s erőt adott istenem, oly szörnyek ellen küzdhetnem,
113 XII | látszanak szomjúhozni; máskor oly óvatos, ekkor oly hirtelenkedő
114 XII | máskor oly óvatos, ekkor oly hirtelenkedő lesz. És ez
115 XIII | keresni.~A Körös itt néhol oly sebes, hogy az embert lekapja
116 XIII | hegyes orra a lecsapásnál oly erővel hull alá, hogy nincs
117 XIII | elfordult a világ. Három oly sebet kapott lelkén, mely
118 XIII | együtt el van fogva, és egy oly sereg által, melynél az
119 XIII | fejedelemnek. A dolog nem oly tréfa, mint gondolnád, Azraële
120 XIV | Mit beszél kegyelmed? Oly rosszul ismeri vendégszeretetemet,
121 XIV | egész bosszantási tortúra oly finoman volt rejtélyezve,
122 XIV | fel ekkor egy csengő hang, oly jóleső e durva férfivita
123 XV | férfiak itt mind egyenkint oly hatalmasak, mint a fejedelem
124 XV | nem. Ő nem is katona, s oly helyre harcias ember kell.
125 XV | Bethlen, kiknek arcképeik oly néma szemrehányással tekintenek
126 XV | bírái lesztek ti őnekik, oly bírátok lesz tinektek a
127 XV | sem a szultán nem töri meg oly könnyen esküjét, mint Teleki
128 XV | terem minden szögleteiben, oly nagy vala a csend. Az emberek
129 XVI | votummal marad. Hanem hiába, oly tekintélyes ember előtt,
130 XVI | teremtménye.~– Nem nyughatik oly helyen, ahol magánál nagyobb
131 XVI | forog kérdésben. E nagy úr oly szépen tud beszélni a békesség
132 XVII | adtak.~Egy csók magában véve oly ártatlan. De hogyha más
133 XVII | Dénes nevét, e levél újra oly gyűlöletes alakban tüntette
134 XVII | tárgyról mondani akarok, az oly titok, melyet még a falaknak
135 XVII | mert nincs egyéb. Ha valaki oly törvényellenes hatalmat
136 XVII | Béldi előtt? Mit esküszik oly szenvedélyesen? Egyszerre
137 XVIII| szállítá őket ide.~Már ekkor oly régóta nem aludtak egy fedél
138 XVIII| melybe Bánfiék vezettetének. Oly nyugalmas, otthonias tekintetű
139 XVIII| félig szét voltak vonva, oly nyugalmasan kínálkoztak
140 XVIII| embernél? S annak, ki őt oly nemesen szerette, csak megvetésére
141 XVIII| szemeire, hozzá ily közel, kit oly keserűen megbántott. Minő
142 XVIII| fölkutattak minden zugot, még oly helyeket is, hová más gondolni
143 XVIII| látványtól, semmire sem kész oly hamar, mint törni, zúzni,
144 XVIII| erdőkön és tarlókon keresztül oly szerencsésen választá irányát,
145 XVIII| arcát az égnek emelte, oly kifejezéssel, minőt nem
146 XVIII| magának. A minden veszélyt oly könnyen fitymáló férfi most
147 XVIII| Ég, föld és szív, minden oly sivár volt, sehol sem talált
148 XVIII| viaszfáklya ég, a boltozat oly magas, hogy a fáklyafényben
149 XVIII| Azraële.~S tud élni e nő itt, oly egyedül, oly távol mindentől,
150 XVIII| élni e nő itt, oly egyedül, oly távol mindentől, ami emberi?~
151 XVIII| derekát, s magához szorítá őt, oly erővel, mint az óriáskígyó
152 XVIII| vagyok senkié többé.~– Neked oly magas tervekkel volt tele
153 XVIII| odaliszket is magával vitte, ki oly hidegen nézett Bánfira,
154 XIX | E pontok nagyobb része oly jelentéktelen volt, hogy
155 XIX | ismeré magát a különben oly szelíd, oly jószívű fejedelem,
156 XIX | magát a különben oly szelíd, oly jószívű fejedelem, ki legutolsó
157 XIX | suttogással válva el egymástól, oly hirtelen elhajtattak, hogy
158 XIX | akarta fojtani odabenn, oly nyomasztó volt a lég, vagy
159 XIX | tornácra. Mámoros fejének oly jól esett az éjszakai hűs
160 XIX | aludni ágyában, Apor István oly rosszul lett, hogy meggyóntatták,
161 XIX | történhetett? Éjféltájon oly zivatar támadt, melynek
162 XIX | magához álmában a férjet, ki oly nyugodt arccal aluvék ott,
163 XIX | miknek értelmét Pataky arca oly rosszul tudta eltakarni,
164 XIX | halálramenő búcsúcsókjai. Bánfi oly mosolyogva tekinte rá, örömet
165 XIX | bekiálta:~– Mit búcsúzol oly soká? Készülj! Az ítélet
166 XIX | akarok, s nem hívhatok istent oly szobába, ahol te jelen vagy.~
|