Part
1 I | négyhangos énekét, melyet már a mesevilágba számítanak;
2 I | továbbfutva a víz színén, de már az nem tartja fel a rálépőt;
3 I | szőke bajusza őszbe látszik már csavarodni, nagy, kopasz,
4 I | hajtók helyeiken vannak-e már?~– Mindenki, kegyelmes uram.
5 I | rajta, jó öreg, jártunk mi már gonoszabb helyen is. Aki
6 I | nagyobb szükség van, hanem ezt már egyszer kimondta kegyelmed,
7 I | összébb hurkolódik, a kopók már nyomon vannak, egyszerre
8 I | egyszarvú, szemeivel nem látott már, elfutott a lovag mellett,
9 I | vállára verve. – Kétszer űztem már ezt a vadat, most el fogom
10 II | civakodnak a nagy diófákon, hova már naplementekor elültek; a
11 II | meg nagy sajtárban hozza a már kifejt, habzó, illatozó
12 II | sorát könyv nélkül tudja már; a szolgáló pedig, mintha
13 II | asszonyhoz –, sohasem fogjuk mi már látni nagyurunkat?~– Hja,
14 II | vissza, majd csak megtudunk már tőle valami bizonyost.~E
15 II | mire fölkeltek helyükből, már nyílt az ajtó, s belépett
16 II | megsajnáltam nagyasszonyomat. Már régen gondolkoztam valamiről,
17 II | hangon.~– Nemigen sok van már. Mondhatni, hogy kevés –
18 II | rohant az ajtónak, s az már félig meg volt nyitva, valaki
19 III | alig pihenték ki magokat, már a másik indult útnak, a
20 III | házat, ha ki nem jössz.~– Már csak elmegyek – monda Apafi,
21 III | hogy ne jöttek volna el. Már most mitévők lehetünk?~–
22 III | készíttetett számára.~– Már most menjenek kegyelmetek
23 III | a homágiumot egymásnak, már én beharangoztattam, kegyelmetek
24 III | te is vesztedre törsz?1~– Már bátya, sorsunk isten kezében
25 III | menyecske nagyon megszokta már otthon viselni a süveget,
26 IV | jött.~Benn az étteremben már vígan vannak az urak és
27 IV | és asszonyságok. Az ebéd már régen tart, és még soká
28 IV | emberek, hogy jóízűek, mikor már a jót megunták; árticsóka,
29 IV | tetszelgő asszonyt, kinek már eladó leánya van, s mégis
30 IV | bálványozza nejét.~A borverseny már meglehetősen felvillanyozta
31 IV | fejét.~– De inaugurálták már azt – szólt Haller.~– Hol?
32 V | hegyek közől, midőn az eleje már Tatránghoz jutott. Egy középtermetű,
33 V | ezentúl tartozni. Férjeink már elvégezték egymás között,
34 V | helyett? Hadd lássatok most már olyan kalandot is, ahol
35 V | szavainak értelmét, s Katalin már éppen hajlandó volt azokat
36 V | A tizennégy éves lyánnak már megsúgták sejtelmei, hogy
37 V | látszik, Kucsuk basa, fiad már egészen megszokott nálunk.
38 V | lovas szpáhi parancsnoka, már háromszor volt ütközetben,
39 V | idős koromban, mint ő, én már a Nisan rendet viseltem
40 VI | Apafinak.~A legközelebbi napon már a város alatt voltak Kemény
41 VI | hozzákészülést, hogy mikor már éppen meg akarta kezdeni
42 VI | lovassága Segesvárra.~Apafi már három nap óta sem evett,
43 VI | megérkezett. Késő este volt már, midőn Kucsuk basa a városba
44 VI | reggel ébredt föl.~A nap már magasan jár az égen, midőn
45 VI | nagyságod rajta. Ez a ló már most mindig botlani fog,
46 VI | midőn a többi csapatok már mind megváltoztatták állásukat,
47 VI | ifjonc eközben oly közel ért már hozzá, hogy kardjával kezde
48 VI | miket Apafi Mihály, most már Erdély egyedüli fejedelme,
49 VII | Alig virradt meg a nap, már ostromolva volt Apafi sátora
50 VII | észrevették, hogy csizmáit húzza, már jöttek hozzá Naláczi és
51 VII | Naláczi és Daczó uraimék már régóta törték fejeiket ugyanezen
52 VII | méltóságteljes Bornemissza Anna.~Ez már fejedelmi tekintet volt!
53 VII | ráillik. Én fogadom, hogy már láttam ezt a zekét, ami
54 VII | szólt meggyőződve Apafi –, már most a másik kérésük is
55 VII | siessen. Azt mutatva, mintha már e parancs megérkezett volna,
56 VII | akarta kivenni neje kezéből. Már késő volt. Anna felgöngyölgette
57 VII | került a sor. Ideje is volt már, mert a fejedelem kegyelemosztása
58 VII | kérdené, hogy mint találhatta már ezt is ki.~A fejedelem nem
59 VII | harapott ajkaiba.~„Hát ezt már honnan tudja?” – kérdé magában.~–
60 VIII | sokáig nem tudja benőni a fű.~Már a szélei is laktalanok e
61 VIII | a magasságot fedé, most már a mélységet lepi el. A kis
62 VIII | lesz-e hát ezeknek vége. Már a folyam is elhagyott bennünket,
63 VIII | a gerinceinek nem jutott már növény, azokat hosszában
64 VIII | selyemszövetei kopottak már, s színtelenek? Nincs íze
65 VIII | tekints.~A bég készen volt már; éppen prémes kaftánját
66 IX | minisztere~Néhány év folyt le már, mióta Apafi fejedelemmé
67 IX | hanem az oláhok megszoktak már minden romot Erdélyben római
68 IX | ivadéka sem bocsátá áruba, ami már egyszer övé volt. Csak legalább
69 IX | vissza Telekinek.~– Mondám már, hogy ma nem beszélek senkivel.
70 IX | nagyságos uram. Egyszer már véget kell vetni annak,
71 IX | s inte Telekinek, hogy már most egyúttal mutassa be
72 IX | neki:~– Tehát a feleségemet már sikerült kegyelmednek elcsábítania.~
73 IX | felpattanva szólt:~– Hallottam már, hogy mit mondanak, s megmondtam,
74 IX | vagyok!~Apafin látszott, hogy már most örömestebb kihallgatná
75 IX | látszik, hogy a férfit láttuk már valaha, csakhogy sokkal
76 IX | asszonynépei között.~– Ezt már hallottam kegyelmed felől,
77 IX | az elfogott bégért nekem már tizenhatezer arany váltságot
78 IX | tudtam visszakapni többé. S már most Kapi uram azt állítja,
79 IX | mintha senki sem volna már fölöttük.~– Legyen nyugton
80 IX | Telekinek útjában álltak, már gyülekezett a zivatar.~
81 X | költői szórakozás, hogy már egy hete, mióta az inasa
82 X | heteken keresztül nem volt már seperve, minélfogva por
83 X | ette meg, s elhitte, hogy már jóllakott, és ismét leült
84 X | ülték körül.~Visszafordulni már nem volt tanácsos, az út
85 X | diák, s szeretett volna már menni.~– Megállj még! –
86 X | ráemlékezhetnénk, hogy már láttuk őt valahol.~– Te
87 X | között – Marisel –, azontúl már Bánfi úr hatósága alatti
88 XI | fél napnál tovább haladt már a batrinai rengetegben Marisel
89 XI | kérdezősködött, hogy itt lesz-e már a falu, s szüntelen azon
90 XI | oláh utánok sem nézett.~Már az est is elközelgett, s
91 XI | az énekbe.~Midőn a máglya már egészen parázzsá égett,
92 XI | Dainicának hítták. Régen rontotta már az embereket, mert veresek
93 XI | uram? A mesének vége van már. A szép Florica halva fekszik.
94 XI | bocskorokat kötözé lábaira. – Most már ám lássad, merre indulsz,
95 XI | tengerszem sötétlett föl reájok.~Már feleútján lehettek a lejtőnek,
96 XI | közelít az átelleni hegyről.~S már a másik pillanatban lehete
97 XII | itt-ott láthatók voltak már a divatba jött ölnyi hosszúságú
98 XII | a juss, mert pereltem én már nagyobb urakkal is, mint
99 XII | elégedve meg azzal, amit már bírtak, vagy nem tudva azt
100 XII | oly mulatságosnak.~– Tehát már világos igazságommal sincsen
101 XII | bosszankodva.~– Vagy talán már el tetszett feledni a nevemet? –
102 XII | nagyasszony, tudom én ezt már mind, mert sokszor hallottam;
103 XII | vityilló régóta díszteleníti már a vásártért, s a tanács
104 XII | kimondtam, meglesz; a kőmívesek már ki vannak küldve, hogy a
105 XII | értesíteni.~– Halljuk.~– A török már az idén harmadszor zsarol
106 XII | kevésbé; de oly ritkán látlak. Már hatodik hete, hogy eltávozál,
107 XII | szokatlant látszol mondani.~– Már idejöttöm megdöbbenthetett.
108 XII | féltékeny kezd lenni hatalmára. Már Érsekújvár alatt aggodalmasan
109 XIII | Amit azontúl mondott, azt már nem hallottam, mert a dulakodó
110 XIII | kijöttem a városból, az már tökéletes védelmi állapotba
111 XIII | látszott lenni. Nem várta már sem sisakját, sem fegyverzetét,
112 XIII | nap kerül, hajnal derül, ~Már a szokott óra cseng,~Már
113 XIII | Már a szokott óra cseng,~Már minden sor, minden bokor ~
114 XIII | Kolozsvárra érve, Bánfit már nem találta ott. Kétszáz
115 XIII | tusát. Kétszáz lovagja pedig már a túlsó parton járt, s szép
116 XIII | riadtak föl álmaikból, midőn már Bánfi keresztül-kasul nyargalt
117 XIII | bírta azt megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival vívott,
118 XIII | a karhoz volt csatolva. Már a másik csapásra nem ért
119 XIII | olyan jó helyen vagy, mintha már meg volnál ölve, azért nincs
120 XIV | hihetőleg üldözőben volt már a vad, midőn a nyargaló
121 XIV | most nem fogadhatjuk el.~– Már az az én gondom. Én nem
122 XIV | Bonchidát emlegetniök; ha már vadaimat ismerik, ismerjék
123 XIV | vett belőle észre.~Midőn már legvígabban voltak a kedélyek,
124 XIV | egészségeért poharat üríténk; ez már aztán véletlen, de jókori
125 XIV | poharára téve tenyerét –, mi már eléggé informálva vagyunk.~–
126 XIV | barlangja föl van fedezve! Ért-e már kegyelmed bennünket?~– Értem,
127 XIV | dörgé Bánfi, fogai közől. Már akkor fehér volt, mint a
128 XV | templom? Senki sem tudja már. Két század múlva jöttek
129 XV | Az ország rendei már fölgyülekeztek, ki-ki a
130 XV | Forval, hallva, hogy valamit már olvasnak.~– Ez megesik nálam
131 XV | boldogulunk. Mennyi vér kifolyott már, és semmi eredmény! Próbáljunk
132 XV | árulókat!…~Ez utóbbi szavait már ordítva kelle elkiáltania
133 XV | hangja dörgött, s Béldi már nem sietett vissza azt elnyomni.~–
134 XV | ország sorsa megváltozik.~– Már késő – monda Wesselényi. –
135 XV | Ezt mondva Béldi, leült; s már rég elhangzának szavai –
136 XVI | szegény. Régen nem látta már a feleségét, hadd menjen,
137 XVI | elbocsátani; amint látjuk, ez már családi jelenet kezd lenni.~–
138 XVII | kérdé Gyergyai aggódva.~– Már elküldtem – a kandallóba –
139 XVII | lehet ittas.~Bodolára érve, már messziről észrevevé a vár
140 XVII | csaknem összeroskadt. Teleki már szinte félóra óta beszélt
141 XVII | mindent. Megijedt. Talán már minden késő? Férjéhez nem
142 XVII | készül erős lenni, mikor már elesett.~Az aláírt ligával
143 XVIII| gyulafehérvári gyűlésről, már Somlyóra hítták, ahol seregei
144 XVIII| kedveskedésből szállítá őket ide.~Már ekkor oly régóta nem aludtak
145 XVIII| ez a hajthatatlan bíró, már szinte ingadozni kezdett.
146 XVIII| lehet elfeledni azt, ami már egyszer tudva van?~Miért
147 XVIII| nincs-e valaki elrejtve.~– De már oda nem mentek, hacsak petárdát
148 XVIII| agyonissza magát, de ott ugyan már minden hordó szét volt verve,
149 XVIII| volt, a harmadikban is – már megesküdött, hogy ha a negyedikben
150 XVIII| tova. Kastélya kapujában már bonchidai kulcsárja várt
151 XVIII| rendbeszedék hadosztályaikat, s már a második trombitaszó hangzott,
152 XVIII| kívánsz.~– Kegyelmed tudja már esetemet, ugyebár. Mit szól
153 XVIII| kergetett vad? Gondolkozott: ha már meghalnia kell, mint tehesse
154 XVIII| téve, s nemegyszer volt már kezemben a fáklya, hogy
155 XVIII| nem késő minden. Az életet már nem, de a büszkeséget még
156 XVIII| odaliszk magával vivé azt is.~Már erre csak mosolyogni tudott.~„
157 XVIII| ottvész. Visszatértében már fogva volt Bánfi, s ő megfosztatott
158 XVIII| hogy tudnám, miért, most már a feleségemet bocsássák
159 XIX | ítéletnek írja alá nevét. Már ekkor rémképekkel elmérgesítve
160 XIX | imádságot.~– Készen van-e már kegyelmed? – kiálta Csáky
161 XIX | nemesség legmagasabb feje már ekkor a porba hullott.~*~
|