Part
1 I | szakállas gyökerek; pedig ott alant több ölnyi a víz mélysége,
2 I | ezredek óta halomra düledezve, ott rohadtak, a lehullott törzsöket
3 I | rálépőt; még egy lépés, és ott a halál. Ez ismeretlen,
4 I | ahol megszűnik a mocsár, ott makkos fák, cser, tölgy
5 I | a török fölirat, most is ott hevernek a ház hátuljában;
6 I | még lenni, mint most – és ott is helyt fog állni.~E jóslatterhes
7 I | ropogása. A nőstény pedig ott helyben marad, reszkető
8 I | visszafekszik helyére, s ott marad. Társát tudja, hogy
9 I | a hím még néhány percig ott marad, s szarvaival fölhányja
10 I | megtörnek, s fejét hátrahajtva, ott marad ünői mellett. Egy
11 I | kis ünők nagy szomorúan ott maradnak holt anyjuk mellett,
12 I | a két szurtos vadállat ott hevert nagy süketen a nádból
13 I | dacosan viszonza:~– Vannak biz ott, még különbek is.~A kérdezőt
14 I | nagybátyámat. Úgy szeretném, ha te ott volnál mellette.~Az ifjú
15 I | barommal.~A menni készülőt ott marasztották. A férfiak
16 I | mulatókastélyt, hiába keresnétek ott. Elenyészett minden, a hős
17 II | sok közt. S addig ülnek ott, és mesélnek és dalolnak
18 II | látszik még valami világ, ott nem feküdtek le.~Egy vén,
19 II | csoport lándzsás gyülevésszel. Ott voltál, ugye, mikor azokat
20 II | szép vitézlő rendeket mind ott rabolta el a pogány tatár,
21 II | a hírét, hogy Mihály úr ott sínlődik a szomorú fogságban,
22 II | tekingetsz félre? Kit ugatnak ott künn a kutyák?~– Tán a Rárónak
23 II | meg volt nyitva, valaki ott hallgatózott régen, és az –
24 III | kendnek esze.~Anna meghallá ott benn a szobában a kívül
25 III | nevét. Apafi sietett hozzá, ott hagyva az agát a faképnél.~–
26 III | volna miattuk lopni. Apafit ott várakoztatták a basa sátora
27 III | Apafit a belépésre, Ali ott ült a sátor hátuljában leterített
28 III | a basa hölgyei lehettek ott, kik fölkeltek hallgatózni.~–
29 III | szólt újabb elevenséggel.~– Ott a templom! – riadt rá a
30 III | kegyelmed?~– Éppen onnan jövök, ott késtem el.~– Beszélt vele?
31 IV | mind itten van nálunk.~– Ott volt Apafi István, Naláczi,
32 IV | poharaikat, s elkezdtek dalolni. Ott künn a csatlósok ugyanazt
33 IV | s kivezette a teremből, ott kinn megparancsolá neki,
34 V | aranyos fátyoltestükkel; ott látszik Hosszúfalu, messze
35 V | éppen a vízparton, melyre ott magas fadobogóhíd van építve,
36 V | mert törökhöz ment nőül. Ott az én rokonaim, itt az övéi.
37 V | hová az erdélyi urak s az ott lakó magyarok isteni tiszteletre
38 VI | Segesvárra vette be magát, s ott várta a sors forgandó voltát.~
39 VI | Segesvárról, mintha soha ott sem lettek volna.~Halála
40 VI | felküldötte a toronyba, hogy ott vigyázzon, s mihelyest valami
41 VI | távolban fekszik Segesvártól. Ott volt főhadiszállása a fejedelemnek
42 VI | vonuljunk ki Magyarországba, s ott új hadakat és ágyúkat véve
43 VI | nem bukott.~Kísérői rögtön ott termettek mellette.~– Ez
44 VI | a sereg balszárnyára, és ott úgy cselekedjél, hogy vitézül
45 VI | is valamelyik közőletek, ott rögtön fejét vegyék.~Ezzel
46 VI | ennek büszke ellenparancsára ott maradt elébbi helyén, midőn
47 VI | fölé; s három napig őrzék ott kiküldött őrök, hogy holttestét
48 VII | álltak, az új fejedelem ott fogadá el látogatóit.~Alig
49 VII | mosolygós ábrázattal vártak ott künn a sátor előtt. Apafi
50 VII | hogy úgysem sok szólója van ott a követnek, ott ülni pedig
51 VII | szólója van ott a követnek, ott ülni pedig kényelmetlen
52 VII | oda levén utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát, ahogy
53 VII | azzal levéve nyakából az ott függő, pompás drágakövekkel
54 VIII | mohos fák tövei mellől.~Csak ott, hol a hegyekről lejövő
55 VIII | előtt, miket Korzár bég ott öntetett, mert álgyúk számára
56 VIII | kezében, a fűszeres serbet ott párolgott aranyozott csészéjében
57 VIII | harmadik égbe. Minden szebb ott, mint a földön; a virág
58 VIII | mégis bús volt, unta magát ott az égben, s ha a tündér
59 VIII | karcsú leányok táncolnak ott alant, nevetve tekingetnek
60 VIII | mosolyogva Babaye. – Mi van még ott? Mit találsz még, amit kívánsz? –
61 VIII | az ámbra és nárdus, míg ott magánosan leendsz, majd
62 VIII | amint Azraële eltávozott, az ott maradt párduc, megszabadulva
63 VIII | hassal közelített felé, s ott egy ideig lehúzott fővel
64 VIII | szájába adja, s az okos állat ott marad két hátulsó lábára
65 VIII | amint fegyverét nem érzé ott, dühös ordítással rohant
66 IX | van fölötte, a bivalyok ott hevernek Venus és Cupido
67 IX | szász földet megkeresvén, ott azon városokat, melyeknek
68 IX | módra megszöktek előlünk, s ott hagyták nekünk a semmit.
69 IX | közbe Imre büszkén. – Én is ott voltam az ostromlott várban,
70 IX | oka.~A becsületes Reverend ott állt a középen, magyar ruhába
71 IX | hangnyomattal Teleki.~– Én is ott leszek – felele rá Bánfi.~
72 IX | koldustarisznyával sokáig ott ült a fejedelem ajtajában;
73 IX | meghurcoltak gyalog Fehérvárig; ott azután kisült az ártatlanságom,
74 X | vele levők közől egy is ott nem maradott vala.~Kelemen
75 X | csak a morzsák maradtak ott belőle az ablakon, azt gondolta,
76 X | kapott mindenfelé a nép, hogy ott helyben rögtön lefizeté
77 XI | íme megpillanta egy embert ott azon sziklán ülni, mely
78 XI | süvege mellette hevert; ott ült gunnyasztva a százlábnyi
79 XI | a tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva mindannyian háromszor: „
80 XI | ájtatos szentképek között ott terpeszkedtek a nyelvöltögető
81 XI | patakba. Az asszony még ott is azt kiáltotta: megálljatok,
82 XI | Szíve megszakadt bújában. Ott fekszik a ravatalon, a ház
83 XI | mégy.~– Jó barátom, nincs ott mit zsebre raknod, ahova
84 XI | hacsak az ördögöket nem, mert ott ember sohasem jár.~– Mit
85 XI | bokor fülrózsa látszik, ott meg lehet fogózni; egyébiránt
86 XI | fekvők.~– Hah! Maradjatok ott – kiálta Sange Moarte az
87 XI | téve ki magokat. – A lavina ott ama sziklaköbnek fog nekimenni,
88 XI | nekimenni, mely útjában áll, s ott vagy összetöri magát, vagy
89 XI | bokrok és virágok örökké ott virulnak éltető elemük közelében.
90 XI | víz összegyülekezett, s ott egy kőpadra leülve, elkezdé
91 XI | ekkorig mozdulatlanul feküdt ott; azon pillanatban, midőn
92 XI | diák előre biztatá, hogy ott ez egyszer hamarább kaphat
93 XI | Zülfikár. Megérkezve Váradra, ott az adót átadta Ali basának,
94 XII | uramnak valami satellese lehet ott – hadd éljen a szólás szabadságával. –
95 XII | föllépésnek nem sükerült, engem ott is ébren találandnak. Én
96 XII | kitekintve a folyosóra, amint ott néhány jobbágyot meglátott
97 XII | ismert léptek közeledtét.~Ott ült még most is az illatos
98 XIII | ugorjak Bánfihunyad felé, az ott maradt lakosságot értesítendő
99 XIII | Bánfit már nem találta ott. Kétszáz lovast véve magához,
100 XIII | török; egy csoport beduin ott hasalt a parton, hosszú
101 XIII | hajták fejeiket, a lovasok ott feküdtek lecövekelt paripáik
102 XIII | fölordításából gyanítva, éppen ott, ahol az a karhoz volt csatolva.
103 XIII | sorban.~– Azok a mi embereink ott – kiálta föl Bánfi új lelkesüléssel.~–
104 XIII | csoport fegyveres férfit lát ott megjelenni.~A csapatok egyszerre
105 XIII | Ahol bizonyos a halál, ott az ember nem kockáztatja
106 XIII | Gregyina Drakuluj mellett: ő ott lakik.~– Csitt! – kiálta
107 XIII | induljanak Marisel felé. Az ott maradott kis csapatnak pedig
108 XIII | mintha az egész hadosztály ott volna, s azonnal sietett
109 XIII | seregével a Bánfi által ott hagyott néhány száz főnyi
110 XIII | és minden hadi készületét ott hagyva, nagy vereséggel
111 XIV | volna dühös arcot csinálnia. Ott tehát minden harag nélkül
112 XIV | sziklatanyát, melyet én ott egy meleg fürdő kedveért
113 XIV | takarózni, pedig kegyelmed ott egy török leányt tartogat,
114 XIV | színét változtatva állt ott, mintha lábai a földbe gyökereztek
115 XV | Mythras-tisztelet faragványai, – ott megcsonkított vestáliák –
116 XV | most a püspöki lak van, ott a János Zsigmond által megújított
117 XV | fejedelem széke üres még.~Ott ülnek sorban az erdélyi
118 XV | ember kell. Ő hideg ész, s ott lángészre van szükség. Neki
119 XV | vonhassa. Meglásd, ő nem fogja ott végezni, ahol kezdte, őt
120 XV | benneteket megilletnek? Ha ti ott ülnétek, ahol Pázmány és
121 XV | melyből a kérdés jött, s ott az összecsoportosult magyarországiak
122 XV | kezdett neki esni, hogy ott benn harcot ordítanak, s
123 XV | ajkakkal. – Az édes leányom ott, Wesselényi Pálné, kit hazájából
124 XVI | nők vannak az asztalnál, ott vigyázzunk szíveinkre, de
125 XVI | csupa férfiak ülnek együtt, ott fejeink forognak veszélyben.~
126 XVI | Őrizkedjetek attól, aki józan ott, ahol mindenki mámoros.~
127 XVI | mindenki mámoros.~Teleki ott járt a versengő és mulatozó
128 XVI | Egyesek sérelme elenyészik ott, hol az ország sorsa forog
129 XVI | állhatatosan.~– A szégyen ott van, hogy az ország nem
130 XVII | Mi sürgetős dolgod van ott?~– Egy izenet – szólt Béldi
131 XVII | nekem van fegyverem, s ott lövöm le, ahol kapom. Ha
132 XVII | országnak van jus ligatuma, s ott fogatja el, ahol kapja.
133 XVII | szőnyegajtón, s azon kizárta.~A nő ott maradt a küszöbön, hevesen
134 XVIII| kedélyesen tréfálózva velük; s ott számos jóéjszaka-kívánás
135 XVIII| nem is számítottak, hogy ott is aluggyék valaki.~Bánfi
136 XVIII| vágta fejét, s eszméletlenül ott maradt. Erre Bánfi nekiugratott
137 XVIII| Daczó János, meghagyá az ott maradóknak, hogy ha Bánfi
138 XVIII| kastélya volt Bánfinak, ő ott keresendő.~A Bonchidán maradt
139 XVIII| ám nézzék meg, miszerint ott senki sincsen rejtegetve.~
140 XVIII| hálóteremébe.~– Nené! – Ott ül Bánfi! – kiálta föl a
141 XVIII| Hát az a szép asszony ott tán a felesége? – kérdé
142 XVIII| lenyargalt a pincébe, hogy majd ott agyonissza magát, de ott
143 XVIII| ott agyonissza magát, de ott ugyan már minden hordó szét
144 XVIII| hordóstul hanyatt nem esett.~Ott a kiömlött mézben jól megforgatva
145 XVIII| udvart elárasztó pehelybe, s ott orrahegyétől csizmája hegyéig
146 XVIII| megjelent előttük az ajtóban, s ott elordította magát: azok
147 XVIII| azok halálra ijedten hagyák ott a bográcsot, melyet újra
148 XVIII| megmenekvém, de feleségem ott maradt. Üldözőim szavában
149 XVIII| asszonyát látta ülni, ki ott várt kárörömtől sugárzó
150 XVIII| jól van, méltóságos uram. Ott benn mindent összezúztak,
151 XVIII| előtte jelenni.~– De mink is ott leszünk – kiálták utána
152 XVIII| menjen előre Tordára, s ott várja őt be. Azzal utána
153 XVIII| Megütközve látta, hogy az nincsen ott. Az odaliszk magával vivé
154 XVIII| alá pihenni, s alig volt ott egy óranegyedig, midőn lódobogást
155 XIX | szobájába. Nem tudott sokáig ott maradni, ismét lejött, felhívatá
156 XIX | oly nyugodt arccal aluvék ott, meghasonolva a világgal,
|