1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 XII | azt is följegyezni, hogy 1617-ben a háború okozta ínség
2 XV | lak pompájával, mert az 1618-i országgyűlésnek rá kelle
3 II | esztendővel.~Erdélyben vagyunk. 1662-dik az év.~Egy egyszerű
4 VIII | azt összekapcsolják vele.~1664-ben ezen helyről alátekintve,
5 I | I. Egy vadászat 1666-ban~Mielőtt átlépnők a Királyhágót,
6 V | nő látszik ülni, mintegy 32 éves, félig törökös, félig
7 II | engedi láttatni. Mintegy 36 éves lehet, de arca egyike
8 VII | kapcsolatba, fölvitetett egészen Aba Sámuel királyig, s ennek
9 XV | kardszalaggal, és Reverend abbé, mosolygó arcával, bíbor
10 XII | senkit.~A teremek egyik ablakából egy magas, vén férfi tekint
11 X | Kelemen diák kitekinte az ablakán, nagy megütközéssel vevé
12 XVIII | fölszakítva a mulatólak ablakát, a kertbe kiszökött.~Hirtelen
13 XII | selyemfüggönyök lengnek, s az ablakközök el vannak borítva az akkori
14 XVI | fordult Teleki, s azt egy ablakmélyedésbe vonva, nagy szelíden beszélgetésre
15 VIII | távozott, halkabban dúdolva az ablaknyílások közt, s enyészetes búgással
16 XII | dikciókat mondtak, s az ablakokból kendőkkel, kalpagokkal integetett
17 I | kiülő rondellákkal, színes ablakokkal s a középkori építészet
18 VIII | erőszakos kézzel a bezárt ablakot e láthatlan lények!~– Allah
19 XII | keresztül lehet látni.~A magas ablakról a földig nehéz vörös selyemfüggönyök
20 VIII | szörnyű vihar kiszakított egy ablaktáblát, s a szabadon berontó szél
21 II | boldogságával. Késő éjszakáig égett ablakukban a gyertya. Mennyi, mennyi
22 XII | mélázással könyökölt a hímzett ablakvánkoskára. Ez volt Bánfi Dénes neje.~
23 XII | zár alatt, mint Thoroczkai Ábrahám uram, aki ha nincs otthon,
24 VI | deszkakalapálás, mellyel az abrakolás idejét adák tudtára a török
25 VI | lovasságnak. – „Ugyan korán abrakolnak” – gondolá magában a fejedelem,
26 X | aztán el ne feledjen neki abrakot adatni, nehogy a bőrét hozza
27 XII | nem segíthetek rajtad; te ábrándozni szeretsz, ahhoz én nem értek.
28 I | ittak, a hölgy magábavonulva ábrándozott, minden percben nyugtalanul
29 XVIII | helyzetben maradt, mélázva, ábrándozva, álmodozva.~Lehet-e annál
30 VII | hogy a góbé zavarba hozott ábrázatján el ne nevesse magát, mire
31 II | mélyen esett, volt kínja az ábrázatjának, míg a kutyabőrt előkereshette,
32 XI | allegóriai kép, mely a halált ábrázolja, karjai közt egy királyt,
33 V | gyertyatartó állott, egy szirént ábrázolva, ki mindkét kezével egy-egy
34 XIII | izmai ragyognak, mint az acél, az égő kazalok pokoli fényében;
35 XIII | fegyverhordozóitól, míg Bánfinak egy acélcsákányt nyújtottak hirtelenében.
36 XIX | közelebb vagyunk”. És az ifjú acélkezének szorítása alatt kettépattant
37 I | vastag fejét, de a férfi acélöklei legyőzhetlen erővel fogták
38 V | metszett tükrök, ragyogó acélrámában. A márványpadlaton hosszú,
39 VIII | fölindult odaliszknak. – Az achátmedencében párolog az ámbra és nárdus,
40 XV | Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo!~ ~Az oszló
41 XIII | asszonyom portája előtt adám tudtára a népnek. Az arcok
42 XVII | háziúrban az öreg Gyergyai Ádámot ismeré meg, egyikét legszívesebb
43 XVII | hogy ha azt, amit tudtára adandok, nem helyeslendi, legalább
44 XIX | hogy személyes védelem adassék neki.~A fejedelem haragosan,
45 X | ne feledjen neki abrakot adatni, nehogy a bőrét hozza vissza.~
46 XIX | domine: sententia lethalis adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~
47 II | járt el, hogy jobb áron adhassa. S maga emellett mily szigorúan
48 XVIII | ami gyönyört, ami mámort adhat, hogy a holnapra ne maradjon
49 VIII | magad vagy az égben. Te nem adhatsz új szerelmet. Bocsáss engemet
50 III | mondta, hogy Erdélynek nem is adhattak volna jobb fejedelmet kegyelmednél,
51 XI | hogy az adót fizesse le. Adjad ezt át te a basának, s fogadom,
52 XII | tán tőlem, hogy úgy számot adjak, hogy merre jártam, kivel
53 XVIII | magunkért, de magunkat nem adjuk a szerelemért. Ön eljátszá
54 XVI | hogy Bánfitól elégtételt adjunk, gondolkozhatik nagyságod,
55 XII | milyen boldog voltam akkor!~– Adná az ég, hogy az lehetnél
56 VIII | csak növel. Ha a világot adnád neki, egy másik világot
57 II | egy országom volna, azt adnám neked, s még az is koldusjutalom
58 VII | Erdélyországot a partes adnexae-vel együtt; míg Anna mosolyogva
59 XII | Én rögtön betiltám az adófizetést mindenkinek. Minket ugyan
60 XII | hogy eszerint kitudta, hány adófizető van a környéken, s rögtön
61 XII | őkegyelmének, s hogyha erővel jő adóját beszedni, fogadom az egy
62 IX | ez emberek, hogy én pénzt adok köveikért, elhíresztelék,
63 XV | gályákról, s még Gusztáv Adolf kardja sem rozsdásodott
64 XII | elmenend, s ösztöndíjakat adományozott jobb tanulók számára.~Ezek
65 XII | elismerteté a néppel az adótartozást, más, hogy eszerint kitudta,
66 XII | kérdezte volna: tartozik-e az adóval? – sietett azt rögtön lefizetni.
67 XVIII | keblére.~– Nem tudom, mit adtál innom – hebegé Bánfi –,
68 XV | adtuk nektek a hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~Ez
69 XVI | mindnyájatokra, kik bort adtok a fejedelemnek, hogy vért
70 XVII | föl, s lelkében törődve afölött, mi módon lehetne a veszélynek
71 III | könnyes szemekkel lépett ki az agához.~– No, uram, mehetünk –
72 VIII | örök reszketésben tartva az ágaikat hintáló zuhatagtól. Alább
73 XIII | út hosszában sorban a fák ágaira fölaggatott törökök ötlöttek
74 V | akkor visszatértemig Ferhád agának engedelmeskedtek.~A basa
75 I | urak, csatlósok, paripák és agarak itt fértek meg bizalmas
76 XVI | reárivallt:~– Hátrább az agarakkal, székely! Megbecsülhetnél
77 I | körülnyargalja a kis tért, s ágasbogas szarvait rázza fenekedve.
78 VIII | szökdeléseivel, kényszeríté ágaskodva keringeni.~– Szólj a vadnak,
79 I | meg-megnyalja sima, fényes szőrét, ágbogas szarvával megvakargatja
80 XV | el-elhaló szóval a beteg agg – Benfalva utolsó lakója.
81 V | fölugrott helyéről, s a falra aggatott fegyverek közől bizakodó
82 VI | evett, sem ivott bújában és aggodalmaiban, ily szorongattatott helyzetben,
83 III | agyából, elmúltak a többi aggodalmak is egyszerre, fiára gondolt,
84 XIX | kísérte a főurat; arcán sötét aggodalom látszott; alig akarta Telekit
85 V | kérdezé Béldiné látható aggodalommal.~– Éppen nem. Én a deréksereget
86 XIII | Hazudsz! – kiáltának rá. – Ágra vele!~– Be tudom bizonyítani –
87 I | volt kiszegezve huszonnégy ágú fejdíszével. A körülmény,
88 XII | egy pár pisztoly rémületes agya látszott elő, melynek gépezete
89 III | visszalépett szobájába, s amint ágya fölül leakasztá nagy ezüstös
90 VI | gondolattal ismét visszafekve ágyába, még egyszer oly jóízűen
91 XIX | éjjel nem tudott aludni ágyában, Apor István oly rosszul
92 VI | magában bosszankodva, s ágyából kikelve, kinézett az ablakon,
93 VII | nevetve hagyá helybe az agyafúrt kívánatokat, s rendkívüli
94 I | készült gunyhók, gömbölyű, agyaggal tapasztott, vesszőkkel befont
95 XIII | elefántcsontból faragott agyai kilátszottak nyeregkápáiból.
96 XVIII | más gondolni sem tudna, ágyak alját, almáriomokat, bebújtak
97 III | levén az idő, még tábori ágyán heverészne, íme, betoppannak
98 XVIII | körüle mindenütt. Kábult agyának idő kelle rá, míg kitalálta,
99 I | ugrott fel fektéből, görbe agyarai szikrázva csattogtak össze,
100 I | roppant fejét elhelyezte, agyarainak egy-egy ütésével karvastagságú
101 I | borzadtak, füleit fölhegyzé, agyarait összecsapkodta, s azzal
102 I | veszélyes csapás a vadkan agyarát érte, e kőkeménységű csontot,
103 VIII | turbános síremlékek, széles ágyforma kőborítékaikkal.~A közeledő
104 XVIII | ketyegett csendesen. Az ágymennyezet brokátfüggönyei mögött,
105 VI | mint Keménynek, és az is agyonfáradva a terhes utazásban. Aki
106 I | anyjukat döfölő kocák közől agyongázolt, a többi kis csíkos állatocska
107 XVIII | a pincébe, hogy majd ott agyonissza magát, de ott ugyan már
108 VI | azt a nyargaló tömegek agyontaposták; sem a vezér talentuma,
109 XVIII | fitymáló férfi most minden agyrémtől visszadöbbent. Megállítá
110 VI | lerontatnunk, erre azonban ágyúink nincsenek, elébb Temesvárra
111 IX | fáradtatok légyen, s becsületes ágyúinkkal jó messziről fogunk benneteket
112 XIII | Ali basa nem várhatta be ágyúit, mik a rossz utakon elmaradtak,
113 XII | voltam… Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte fel bennünket,
114 VI | Magyarországba, s ott új hadakat és ágyúkat véve föl, azon legyünk,
115 I | kemény koponyájában, hegyével agyvelejéig hatolva. A vad még futott
116 XVI | jusson eszetekbe, hogy ahányszor fordul a kerék fölfelé,
117 XVI | az országban.~Teleki mély áhítatot színlelve hajtá meg fejét,
118 VI | térdre emelkedve, s kezeit s áhítatteljes arcát föltartva az égre,
119 XI | tündér – rebegé reszkető ajakkal az ifjú oláh, s forró fejét
120 XI | itt vagyon azon fejedelmi ajándék, melyet Bánfi Dénes uram
121 V | hozzányúlni a nagybecsű ajándékhoz, melynek sem anyagi, sem
122 XII | harmadszor zsarol tőlünk ajándékokat, majd egy, majd más alkalom
123 VII | eléggé kifejezni örömét ez ajánlat fölött. Jött Haller Gábor
124 II | megilletődve. – Többre becsülöm ajánlatodat, mintha Bánfiné húgom tízezer
125 XI | elég lesz.~Az aga kapott az ajánlaton, s átvéve a gondosan lepecsételt
126 XV | a második. Ha azonban ez ajánlatunkat el nem fogadjátok, ám lássátok,
127 V | hogy Mahomed vallása nagyon ajánlja a csatatéri halált, arra
128 X | melyet kegyelmed figyelmébe ajánlok.~– Tüstént indulok, méltóságos
129 XVIII | kénytelenek voltak elfogadni az ajánlott szállást a szíveskedő házigazdától,
130 VII | Csáky László uramat. A fiát ajánlotta apródul a fejedelem mellé,
131 V | gyermeket, kik alig merték ajkaikat egymáshoz értetni. Zsófia
132 XVIII | mondani, de a szó megfagyott ajkain. Ekkor az álomalak suttogva
133 XVIII | poharat. De midőn levette azt ajkairól, megfagyott arcán a mosoly,
134 II | kacagott, semmi szó sem jött ajkára.~Apafiné a végtelen öröm
135 XVIII | fantázia rögtönözve ád az ajkra, míg az ujjak ábrándos akkordokat
136 VIII | szemfehérét láttatva, az ajkszeglettől felvonuló szépségvonalak
137 IX | sokáig ott ült a fejedelem ajtajában; míg végre Apafi Mihály
138 IX | hátát egyenesen a fejedelem ajtajának veté.~– Bocsásson ki engemet
139 IX | háríthatta.~Azonban mégis ajtajánál maradt, figyelve, ha nem
140 XII | szerszámmal; a hintó mindkét ajtajára pompás aranyzással volt
141 XI | papot ragadva magával, s az ájtatos szentképek között ott terpeszkedtek
142 IX | Üljön kegyelmed ide az ajtóba – monda neki a miniszter. –
143 XVIII | szemfényvesztő cirádák, kétfelől ajtómélyedések látszanak, kikanyargatott
144 IX | komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt, ki, ha
145 X | kaparászni az ajtaján, elébb az ajtósaroknál keresve a kilincset, s ahogy
146 XI | két férfinak elragadni az ajtótól.~A vasajtó halkan megnyílt,
147 III | rebegé Anna, s közel volt az ájuláshoz.~Apafi használva e pillanatnyi
148 X | fürkészni, míg csak nyomára nem akad.~– Instálom alássan, miféle
149 V | szüntelen mozognak, nénjének akadékoskodva, s fel-felkacag ártatlan
150 I | közel, e hely még az istené!~Akadnak ugyan néha merészebb vadászok,
151 XIII | Bánfi nemsokára egy helyre akadva, ahol csendesebben folyik
152 X | Hiszen én is a fejedelem akaratából jöttem kegyelmedhez. Éppen
153 XII | A kasznárok teljesítsék akaratomat, ha saját tárházaim kifogynak,
154 XVIII | Abban tehát méz volt, s akárhányat fölütött azután, nem volt
155 VIII | lélek, jelenj meg szavamra! Akárhol vagy: a pokol sötét fája
156 IX | hanem még a mienket is utána akarják rántani?~– Kegyelmed éppen
157 XVII | meg azt, hogy Bánfit nem akarjátok alattomban megölni, hanem
158 XV | Ismét csatatérré alakulva akarjátok-e látni Erdélyt, hadsereggé
159 XIV | Bonchida felé, miközben Csáky, akárkivel találkozott az úton, mindenkire
160 III | megérdemli, jobban, mint akármelyik főrendi úr, aki csak zsarláshoz
161 XII | uram? Nemes ember, mint akármelyikünk. Csak az, hogy ő arrogálni,
162 II | beszél, hogy tanulhatna tőle akármicsoda pókátor; hát, mikor Bánfi
163 VII | az ostromlók dühének? És akármik legyenek barátaid, pogányok
164 XI | mellett, mikor ő azon ment, akármilyen szép nótákat, Sange Moarte
165 VII | hálával, lekötelezettséggel akarna viseltetni, aki hozzá közeledék,
166 X | kérek valahol kölcsön, nem akarnám ezeket a szép csizmákat
167 VIII | fölötte; – mintha lépcsők akarnának lenni az égbe: oly magasok,
168 III | fejedelemkéréssel, akit meg oda akarnánk tenni, erővel szökik előlünk.~
169 VIII | még több? Ámbraillatban akarsz-e förödni? S kedvenc rabnőim
170 VI | kardját, s amint páncélját föl akarták csatolni, nem engedé:~–
171 II | tompává verte a bánat.~– Meg akartuk várni kegyelmedet, hogy
172 VIII | lépesméz csepegett, melyet ákászvirágok idején gyűjtöttek a méhek.~
173 XIII | oldalról:~– Ali! Ali! Allah akbár!~A magyarság erre hátát
174 XV | aligha. Még nem látok embert, akiért ez megtörténhessék. Az egész
175 XIV | itt van megvédni azokat, akiket én megtámadok? – monda a
176 XII | szemelé ki a jelenlevők közül, akikkel előbb akart beszélni. Odainté
177 XVII | látni, midőn férfi is van, akin bosszút lehet állni? Egy
178 V | És ő nem is azon ember, akitől azt lehet várni, hogy hitét
179 VII | lépésre fogyott, Apafié akként nőtt nyomról nyomra. A diadalmas
180 X | ne engesztelje, melyet is akképpen intéze el, hogy a jámbor
181 XI | későre hallatja omlatag akkordokban a felséges sziklaorgona.~
182 XII | ablakközök el vannak borítva az akkori divatvirágok legpompásabbjaival,
183 I | csatlósok, pecérek elővezeték aklaikból a paripákat, s a pórázra
184 II | elhelyezésre. Kétoldalt ólak, aklok, kocsiszínek, kőből, vályogból
185 XVIII | méz. Végre mégis akadt egy akós átalagra, melynek lyukán
186 I | honnan késő nyáron a víz aláapad, virágok nőnek fel, minőket
187 XV | tud pártokat megbuktatni, aláásni, de alkotni nem. Ő nem is
188 VIII | egére? Mondjak regét az alabástrom homlok földerítésére? Elmondjam
189 XVIII | letekintve, egy mélyebb alacson terem tűnt elő sötéten,
190 XI | sövénnyel körülfonva, az ajtók alacsonyak, aki belép rajtok, fejét
191 XVIII | megrakván velük egy széles, alacsonylábú asztalt, azt a kerevethez
192 VIII | fehér köddé törve, mire aláért, melynek csöppjeiben örök
193 XIII | keresztültörni magát; az alágördülő malomkövek és faderekak
194 XIII | a roppant fő egyszerre alágördült, s míg a levágott nyakból
195 IV | kis ezüst tojásfőzőben, alágyújtott borszeszlángban, s számtalan
196 XIV | nejét szólani hallá, jóval aláhangolódott, s attól tartva, hogy tökéletesen
197 X | méltóságos uram – szólt aláhangoltan Kelemen –, csak elébb lovat
198 XIII | roppant szirtdarabokat kezde aláhengeríteni.~Ali basa majd egy, majd
199 XVII | basa által írt levelet – az aláírást eltakarva – elolvastatá
200 XIX | kegyelemlevelet, s aztán aláíratva férjét, annak gyűrűjével
201 XVI | megegyezzenek, s a ligát aláírják.~Az urak közől többen e
202 XVII | lenni, mikor már elesett.~Az aláírt ligával még aznap elment
203 XIX | hangon. – Mit beszélsz?~– Te aláírtad Bánfi halálát!~– Én? – kérdé
204 XVII | Béldi nevét látva, mind aláírták azt, mert Bánfi Dénest mindnyájan
205 XV | archívumába; – s írassa alájuk: „Ez volt Benfalva harangja
206 VII | meglátszott, oly jól illett ez alakhoz.~Apafi feledve illemet és
207 XIII | mely kivette őt emberi alakjából.~– Átkozott ördög! – ordítá
208 VIII | előtör az erdőből, mielőtt alakjaikat kivehetnők. Nemsokára fölérnek
209 IX | Cupido kövekből kirakott alakjain.~– Kedvem volna ez embert
210 I | szedegetve vékony lábait, karcsú alakjának izmai hullámzanak mozdulatai
211 XVIII | betollazva magát, ily rémséges alakkal másszon föl négykézláb a
212 VIII | éltél, tűnj elém veszendő alakoddal. Jelenj meg!~E szavak után
213 XIX | világot vetett a szendergő alakokra.~ ~Ez irtóztató éjben
214 XV | tennétek. Ismét csatatérré alakulva akarjátok-e látni Erdélyt,
215 VIII | homlokára, a szemek csillaga alámélyed, fölül a szemfehérét láttatva,
216 XIV | színét kezdé változtatni; alámélyedt hangon felelt, mint kinek
217 III | hírnököt, amint bánatának alapeszméje elröppent agyából, elmúltak
218 V | köszönetül Perában parókiát alapított, hová az erdélyi urak s
219 XI | a roppant bazaltszikla alapja és teteje kilátszik belőle;
220 I | tusculanumot épített a várnak szánt alapra.~Azon évnek egyik legderültebb
221 XV | időben, hol történetünk alapszik, a fejedelmek beavatása
222 XVI | ellene, az ország minden alaptörvényei ellen?~– A szégyen nem engem
223 XV | sajátságait toldozák a gót alapzathoz, kígyós oszlopokat s mór
224 VII | török előtt, ez csak egy alárendelt basa, kegyelmed pedig Erdély
225 X | nyomára nem akad.~– Instálom alássan, miféle állatok lehetnek
226 I | neki szentelt berket.~S ha alászáll az est, akkor kezdődik a
227 XIII | csigalépcsőn a földszinti tornácba alászállt, egy fiatal lovagot látott
228 XII | a szót: – „Nem adom!”~– Alászolgája! – monda Naláczi, gúnyosan
229 IV | valakihez szól, tokáját alászorítja, nyakát félreszegzi, s éles,
230 VIII | vele.~1664-ben ezen helyről alátekintve, a kopár bástyákon belül
231 XIX | Bethlenvárba. Ha a lovak elhullanak alattad, válts másokat. Egy percet
232 VIII | elhagyott bennünket, mélyen alattunk látszik egy sötétkék kerekded
233 X | aga helybenhagyólag inte alattvalóinak, mintha éppen ez volna az
234 VIII | melyről a kaftán bő csipkeujja alátüremlett, egy eleven párduc fekszik,
235 XIV | hatást ért el vele.~– Ah, ez alávaló hipokrízis, uram! – kiálta
236 VIII | akartam magamat hanyatt-homlok alávetni, s nem mehettem, fogva voltam.
237 VII | fogarasi porkoláb, azon alázatos instanciával, hogy miután
238 VII | kik iparkodtak mindenáron alázatosaknak látszani.~– Hívünk, Naláczi
239 IV | fejedelemnek, szófogadó alázattal.~Bánfiné reszketve sóhajtott
240 XI | egy rejtelmes moraj kezde alázúgni. A szirtet remegni érzék
241 VIII | hegyek, mikről e fehér folyam alázuhogni látszik; a reggeli köd növeli
242 XIV | gúnyolódunk? Még mindig nem alázza meg kegyelmed büszke homlokát.
243 XVI | tud beszélni a békesség áldásairól, s íme, nézzük, mint munkálódik
244 III | van minden veszedelmen.~– Áldassék az Úr neve – sóhajta megkönnyebbült
245 VIII | macskát nem veszünk.~– Úgy hát áldjon isten. – Amiért megfizettél,
246 XVI | sújtani, a csapás és az áldozat között engemet fognak találni! –
247 XIX | fogadd el véremet bűneim áldozatául; ne szálljon annak egy cseppje
248 II | hangyaszorgalma egyetlen célra gyűjté áldozatmorzsáit, s ki tudja, mennyi év kelle
249 III | Apafi leült, mint valami áldozatra szánt bárány, s első kezdetnek
250 V | a nő követi férjét, s az áldozza fel érte mindenét.~– Hisz
251 IX | kidüllesztette.~– Salem alek. Mi kell? – kérdé röviden
252 X | röviden eldörmögé a salem alek-et, s ment tovább, anélkül,
253 VIII | Egynek-egynek háta mögé félig alélt keresztyén hölgy van felkötve,
254 II | hangjait suttogva félig aléltan.~Apafi keblére ölelte a
255 XVIII | elkábult férfira, ki mámoros aléltsággal ejté fejét dobogó keblére.~–
256 IX | tudott csata nélkül, neki álgyúdurrogás kellett és ostromlott vár
257 VIII | fáradsággal odacepelt félfontos álgyúikkal lövöldöztek sziklafalaira,
258 IX | egyik ablakból a másikba álgyúztak. Nagyon szerették a háborút;
259 XVIII | kiben Bánfi, midőn mellette alhajtatott, Koncz Mártont, az unitárius
260 II | kellemesen csengő volt, bár alhangjai élét kissé tompává verte
261 XIII | csákányát, közelebb rúgtatott Alihoz, s villámsebességgel pörgetve
262 XV | amely helyen annyi megbukott álisten imádtatta magát, roppant
263 XIII | basának volt eljegyezve, Alitól azonban elszökteté őt Korzár
264 XVIII | gondolni sem tudna, ágyak alját, almáriomokat, bebújtak
265 VI | láttam harcolni, amire elég alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös
266 XVI | büszkeségét, s kereste az alkalmat, mint köthessen bele.~Béldi
267 XVII | Rákóczi György lovagjátékai alkalmával engemet és Bánfit együtt
268 VI | volt föltalálva a puskára alkalmazott szurony, s külön csapat
269 IX | őt a várból egyedül, mely alkalomról engem előre tudósítva, én
270 IX | láttam, hogy a nádor minden alkalomtól megfosztott, melyen a töröknek
271 X | poros, tintás és zsíros alkatrészeivel.~– Figyeljen kegyelmed arra,
272 VIII | végigúszni a víz színén.~Az alkonyi napsugár elől le vannak
273 V | nem iszom bort, mert az Alkorán tiltja, mert török vagyok.~
274 XVIII | teremti magában a jövőt, alkot vég nélküli terveket, álmodik
275 VIII | bércemelvényt nem a természet alkotá ily magasnak, hanem azon
276 XV | nemzetet; kiknek tettei alkoták a históriát; kiknek ősei,
277 II | mind oly nőiesen szabályos alkotásúak, maga az ajk, ha csukva
278 IX | megbotránkozni valót az ország alkotmányában, kiváltságos törvényeiben,
279 XVII | törvényszék előtt, szokott alkotmányos módon le hagyjátok folyni
280 XVIII | urakat, hogy maradjanak az alkotmányosság korlátai között.~Erre előállt
281 I | enged gyaníttatni annak első alkotója iránt; beljebb az erdő felé
282 IV | láttatják a gömbölyű, tisztán alkotott karokat, melyeket csuklóban
283 VIII | bátran kifizetheted előre az alkudíj felét?~– Most csak arra
284 VIII | óra, és ő elvisz téged.~– Alkudjál meg vele. Ha halál kell
285 XII | vásártért, s a tanács hiába alkudozott, perlekedett a kegyelmed
286 XIX | fejedelemnő küldöttei fenyegetőzve alkudtak a kapuőrökkel bebocsáttatásért.~
287 VI | ők minálunk. De bízzatok Allahban, és harcoljatok vitézül.
288 V | fürtökbe van göndörülve állán, bajusza szinte gyors kunkorodással
289 XIX | kérdés. Ha az én nyakam állana útjában, azt mondanám, üssétek
290 XV | mintha helyükön magatok állanátok; mert, bizony, mondom nektek,
291 VIII | képviselve a lehetlenséget.~Itt állapodjunk meg. A hegygerinceken végig,
292 VI | János ezalatt Nagyszőllősön állapodott meg, mely néhány órányi
293 VII | Hubáig, s itten meg nem állapodva, elszármazott Attila legkisebb
294 XII | hirtelenkedő lesz. És ez állapota – pirulva kell előtted megvallanom –
295 XIX | országgyűlésre, mi rendesen mámoros állapotát szokta tanúsítni.~Teleki
296 XIII | az már tökéletes védelmi állapotba volt téve. Ezzel én minden
297 XIII | követül.~– Hogy eláruld neki állapotomat, ugye, kutya?~– Azt nem
298 VII | látszott ezáltal jőni, mely állapotot Kelemen diák, egy pisze
299 VI | foglalt Nagyszőllősön egy oly állásponton, mely később is igen fontos
300 VI | már mind megváltoztatták állásukat, egyedül küzdve a neki jutott
301 VIII | kísérni fogsz bennünket, s őrt állasz, és ha vadra találunk, védni
302 IX | végignézett a fejedelmen, s azzal állát előreütve, szólt:~– Az én
303 XVIII | roppant architrábot, nyúlánk, állatfejekkel díszített oszlopok, minőket
304 XVIII | ilyformán semmi ismeretes állatjához az óvilágnak. Ahol fehér
305 I | agyongázolt, a többi kis csíkos állatocska sikoltozva futott szerte
306 VIII | nagyokat kacagva, ha e virgonc állatocskák kisikamlanak kezei közől;
307 XI | láttunk mi eleget.~– S mely állátok voltak azok? – kérde Kelemen
308 VIII | oroszlántól: mid hiányzik, szép állatom? Aranyból van házad, velem
309 I | Minden emberen, minden állaton látszott az a vágy, az a
310 XI | nem hiányzott azon szokott allegóriai kép, mely a halált ábrázolja,
311 IX | megenni, s hogy még bosszút se állhassunk, a város sincs fölépítve!
312 VII | lovasság aztán magában nem állhatand ellent.~Apafi csodálkozva
313 VII | hogy a hűségben mindvégig állhatatosak lenni meg nem szűntök. Kegyelmednek,
314 XVI | illet – válaszolt Teleki állhatatosan.~– A szégyen ott van, hogy
315 IX | szerencsés önnel szemközt állhatni.~– Parbleu, monsieur Reverend –
316 XIII | kegyelmed Bonchidára?~– Nem állhattam meg, méltóságos uram, hogy
317 IX | kerek házi sipka. Passai állig van begombolva sötétzöld,
318 XI | Bizony mondom, úgy van – állítá a bíró, megfogva Kelemen
319 VI | erre rögtön helyre akarva állítani a megbomlott rendet, parancsot
320 XV | mint ezt a franciák magok állítják, a huszáröltönyt ő ismerteté
321 VI | Felét a seregnek szemközt állítom rá, a többit elosztom. Egy
322 VI | Mit helyezgeti kegyelmed? Állítsa egy tömegbe, hadd ijedjen
323 I | Másutt a sűrű rengeteg állja útját a naszádnak, a fák,
324 XIII | vezetőjük rájok kiálta, hogy álljanak meg.~Bánfi erre vissza akart
325 XIII | igen, fogjatok fegyvert; álljatok ki sáncaitokra, s tudjátok
326 I | mely képes leendett az állkapcáig kettéhasítani.~A veszélyes
327 VIII | látszék.~Az éji mécs háromlábú állóján halványan lobogott, saját
328 VII | kapitányság éppen alkalmas állomás lenne az ő számára.~Apafi
329 IX | kölcsönze öltözetének, s hosszú allonge-parókájához, melyben úgy nézett ki,
330 XII | vezénylete alatt, távolabb állongott vasárnapi ábrázattal a jobbágyság,
331 V | elefántcsont asztalon pompás állóóra ketyegett, cifrázatai ragyogtak
332 IX | egy-egy konzolnak, azokra állóórák voltak elhelyezve, miket
333 XII | terem oldalán mesterséges állószekrény, számtalan fiókkal, lazúrozott
334 IX | Azok a zsiványok utamat állották, kifosztottak mindenemből,
335 XII | soha, ha kérdezték; pedig álltam fejedelmek és generálisok
336 VII | pisze hórihorgas egyéniség, álltól térdig rókatorkos mentébe
337 VIII | meglátja.~Azon bibircsós állú vénasszony ez, kivel a barlang
338 IX | kötésű könyvekkel rakott állványok temették el a falakat, a
339 XVIII | felesége. Neki is gyötrő álma volt. Börtönben hivé magát,
340 XVIII | fáj?~A nő gondolkozott, álmadozott.~Úgy tetszék, mintha álmában
341 XIII | s csak akkor riadtak föl álmaikból, midőn már Bánfi keresztül-kasul
342 XVIII | góbé beleesett az üveges almáriomba, melyben a drágaságok álltak.
343 XVIII | sem tudna, ágyak alját, almáriomokat, bebújtak a kályhákba a
344 XII | kargyertyatartók állanak; üveges almáriomokban a család drágaságai pompául
345 VI | nyugodtan tudott aludni annyi álmatlan idők után; oly jólesik ablakai
346 XIX | egész nép meg volt fosztva álmától.~ ~Csak ők aludtak
347 XVI | megnyílt az ajtó, s mindenki álmélatára a fejedelemasszony lépett
348 III | tenni a fenséges nagyúr.~– Álmélkodva hallom, és köszönöm, nem
349 XVIII | nyikorgás hangjára Bánfiné azt álmodá, hogy férje lépett ki hozzá,
350 VIII | hölgy reszkető hangon. – Álmodám, hogy a gyaurok éjjel váradra
351 XVIII | megesküvém, hogy ha eljössz, álmodban meggyilkollak, hogy többször
352 XIX | boldog menyasszony koráról álmodék, vagy azon édes pillanatról,
353 XVIII | alkot vég nélküli terveket, álmodik csatákról, ittas szerelemről,
354 XVIII | és adott csókokról fogsz álmodni; a szív kettős dobogása
355 XIX | fejedelméből.~– Erről nincs mit álmodozni, uram. Itt egy országos
356 XVIII | maradt, mélázva, ábrándozva, álmodozva.~Lehet-e annál nagyobb fájdalom,
357 VIII | derekát.~– Hamaliel rossz álmokat hozott – szólt a hölgy reszkető
358 VIII | könyörögd vissza.~– Hasztalan. Álmomban kardodat láttam kettétörni.
359 VI | elaludjék alatta, aki nem is álmos. Erre ismét rögtön recsegő
360 IX | fejedelme: te egy hitszegő, álnok, hitetlen ember vagy. Te
361 XVIII | melynek lyukain ámbra és áloéfa füstje ömlik elő kékes hallámokban.
362 V | ütközetben, két lovat lőttek ki alóla, s a legközelebbi harcon
363 XVIII | sóhajtásait; annak sem jön álom szemeire, hozzá ily közel,
364 XVIII | megfagyott ajkain. Ekkor az álomalak suttogva monda: „Én nem
365 I | nádból és sárból lehevert alomban, s csak akkor vette észre
366 XVIII | ajtót bereteszelé. Csak álomképzelődés volt ez; az ajtó nyitva
367 XII | lihegett, mintha egy nehéz álomlátás nyomná szívét, s lekötötte
368 I | gombolva, láttatni engedve az alsó öltözetet, mely fehér szarvasbőr
369 I | rubingombjaival, s a fehér habzóselyem alsóöltönyt engedve láttatni és a piros
370 VIII | árnyai leszálltak. Minden élő alszik mélyen, csak a szerelem
371 XVII | előtt. Ő Bánfi Dénest akarja általad elejteni; jaj nekünk, ha
372 XIII | Köszönd istenednek, hogy általam halsz meg – s ezzel hátrakapva
373 XIII | küzdők háta mögött, s egy új, általánosan egyszerre megszólaló csatakiáltás
374 V | zabot, fontját kifizetvén általjában négy asperével; sem többet,
375 XIX | visszajövök, feküdjél le, és aludjál csendesen.~E szókkal nyugodtan
376 X | az inasom ellopta, mikor aludtam, s ez volt egyedül az ok,
377 XVIII | számítottak, hogy ott is aluggyék valaki.~Bánfi szomorúan
378 XVII | tegyük vánkosunk alá, s aluggyunk egyet rajta. A tanács nem
379 VI | Apafi. – „Éjjel sem hagyja alunni embereit oly sok fáradság
380 XVIII | úgy volt, mint ki előálmát alussza; hall, de nem figyel arra,
381 XII | semmitől. Míg ti nyugodtan alusztok, én az indulatok támadásit
382 XIII | a Körösön, s erdőkön és álutakon idáig jövék.~Bánfi ez utóbbi
383 XIX | férjet, ki oly nyugodt arccal aluvék ott, meghasonolva a világgal,
384 XII | bársony tündöklésű taréjos amarant, a liriodendron csüngő tulipánaival,
385 XVIII | hollandi tulipán, jácint és amaryllis hagymákat; azt mind marokkal
386 III | nemesek vagy rabok lének amazok helyébe. Te szerencsés lől
387 XI | táncolt, egymás kezét fogva, amazokat körülvevék, s jobbra-balra
388 I | szólóra, hanem folyvást az amazonra nézett, s nőttön nőtt és
389 I | nap hőseit, a daliát, az amazont és az ifjú lovagot.~A herkulesi
390 V | hogy néha majd ezt, majd amazt a tárgyat takarják el a
391 II | processzusa van majd ezzel, majd amazzal, szomszédokkal, atyafiakkal;
392 VII | kérésük is gyanús előttem, ámbár ez nincs semmi vonatkozásban
393 VIII | italod! Mi kell még több? Ámbraillatban akarsz-e förödni? S kedvenc
394 VIII | egyedül van Azraële.~Amint ámbraillatos fürdőjét elhagyta, egy függő
395 XIII | egyszerű költője: Gelenczei Ambrus.~Bibliáját előkeresve zekéje
396 III | azért elég jókor jöttem, s ameddig kegyelmed parancsolja, itt
397 IV | virágos porceláncsebret, amelyben forró puncsnemű ital fűszeres
398 VI | hadiskola elveihez híven, amelyből kikerült, először szemle
399 X | goromba feleletet adni, amelyért remélem, hogy régen megbocsátott.~
400 XIV | egy harmadik minőség is.~– Amelyet én nem ismerek.~– Majd meg
401 XVI | ismerem az ő fájós oldalát, amelyhez ha kisujjal nyúlnak is,
402 V | Melyiket? Válassz.~– Azt, amelyik mellette ül; éppen neki
403 XVI | hajtanunk fejünket. Az ő szavai ámenek az országban.~Teleki mély
404 XII | szegénységnek télire való eleséget, amennyi elég.~A szegény pór meg
405 V | keresztyénies öltözetben, amennyiben bő selyembugyogót s nyitott
406 XII | forintot kínáltam érte, amennyiért az egész cigánysort megvehetné,
407 XVIII | veresbársony nyugágy, melyet négy ametisztszemű arany griff emel, előtte
408 XVIII | gyönyörűen kivert korinthi amforát bográcsnak, azt teleaprították
409 XII | mennyit szenvedett nemzetünk amiatt, hogy fejedelmeink vagy
410 XV | Tudvalevő dolog előttetek, amik legközelebb Magyarországon
411 XVIII | összeszedni a töltéseket, amiket a vitézlő nemes urak itt
412 XVI | elhalaszthatja nagyságod, amikorra tetszik; de nem lehet ujjainkon
413 III | embereknek kezdte nézni, amilyet csak látott valaha a világon.~
414 XVII | érzelmekkel folytatá útját, mint aminőkkel megkezdé.~Lám, az ember
415 IX | alakot kölcsönze magának, aminőről csak magyar embernek van
416 XVIII | is lesz egy szóm hozzád, amitől megsiketülsz – gúnyolódék
417 I | szebb vad terem másutt, mint amivel ő dicsekszik, kivált mikor
418 IX | hímezve. Ide egy cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a harmadikon
419 II | hogy asszonyom is csak amolyanfajta szalmaözvegy, hogy kiadta
420 VI | volna a hadjárat így vagy amúgy rendezésenél, türelmetlen
421 VIII | lépesméznek, nincs zamatja az ananásznak? Ceylon gyöngyei elveszték
422 VIII | aranybibircsós dinnyék, ananászok, piros pálmaszilvák, szagos
423 XI | férfiakat, s valami panaszos andalgó danát énekeltek azalatt,
424 III | balra mozdulni nem tudó Andrásra. – No, ha itthon van – folytatá,
425 XIX | felhívatá régi cselédjét, Andrást, s egy vég bársonyt adva
426 XIII | dokumentumképpen.~– Itt is Mihály andzsal! – ordíták megrémülve az
427 XIII | angyalt”, mindig „Mihál andzsalt” kiáltott helyette,2 s még
428 XII | telivért, mokány lovat, nyúlánk angol paripákat s táncoló berber
429 VIII | palástomba. Ez Azaziel, a halál angyala, aki megjelent. Nem érzed
430 VI | a törököt, kit megmentő angyalának nézett. Nagy volt azonban
431 VII | összevissza csókolá annak gömbölyű angyalarcát. A gyermek fölébredve, engedé
432 XV | nevezte a templomot Mihály angyalénak.~Milyen volt a templom?
433 III | Mit „minekutána” és „annakutána”! Mit cikornyázza kegyelmed.
434 XII | nélkül mondva nejének:~– Annától nem fogsz félteni talán?~
435 XVIII | mi mire való. Egy római antik urnát föltett a fejére sisaknak,
436 XV | és monda neki:~– Eredj anyádhoz Bodolára, s tanuld sorsodat
437 V | ajándékhoz, melynek sem anyagi, sem szellemi értékét még
438 VIII | oszlopaikkal; mindez oly könnyű anyagokból volt építve, mint egy papirosvár:
439 V | édes versenyzésével az anyai érzetnek. – Látni fogod
440 VII | rajtok az odacsoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket
441 XII | születtem én, abban volt apám, anyám kiterítve; ha kegyelmed
442 XV | nevében szidalmaztad az anyanemzetet!…~Béldi oda akart menni
443 XI | sem tekinte, kihúzta kezét anyjáéból, s ment a két idegen férfival
444 I | körültáncolják, átszökdelik anyjokat, lehenterednek körüle, s
445 I | szomorúan ott maradnak holt anyjuk mellett, elevenen hagyva
446 I | rajtuk hajtva, egypárt az anyjukat döfölő kocák közől agyongázolt,
447 XVII | megmondá válaszát.~– Add tudtul apádnak, hogy az érintett ügyet
448 VII | amint azt széjjelhúzá, az Apafi-nemzetség genealógiáját olvashatá
449 VII | lépésről lépésre fogyott, Apafié akként nőtt nyomról nyomra.
450 XIX | keresztültörve a palota őrein, rohant Apafihoz, s éppen a tornácon találva
451 IX | melynek én is leánya vagyok!~Apafin látszott, hogy már most
452 XII | ráakadtunk a magunk párjára: ön Apafira, s én – Margitra – és mindketten
453 XV | fejedelem, és ők fölvevék az apáik kezéből kihullott fegyvert –
454 XIII | hol gyermekeitek élnek, se apáitok eltemetve vannak; vagy ha
455 XVII | mit gondolsz te. Még az apámtól hallottam, hogy amely levelet
456 IX | semmit sem tehetek.~– Mi apellálunk az országgyűlésre! – szólt
457 I | hozni. Valóságos utóda az aper caledoniusnak!~S azzal ment
458 V | elváltozott, s e pillanatban apjáéhoz kezde hasonlítani, ugyanazon
459 XV | históriát; kiknek ősei, apjai, nagyapjai vagy a csatatéren
460 XIX | nem tudott aludni ágyában, Apor István oly rosszul lett,
461 XVIII | azt tüstént kolbásznak aprítom.~A székelyek erre megrökönyödtek,
462 IX | Teleki Mihály kiszólt az apródoknak, hogy senkit se bocsássanak
463 VIII | majd csak szokás szerint apródonkint, minden szóért külön.~–
464 I | mulatókastély dombjáról, nehány apródtól kísérve. Legelől jött egy
465 VI | paripája kevélyen kezdte aprózni lépéseit, sebesen kopogva
466 XV | helyet nevezték Colonia Apulensisnek.~A város ismét vénült, hanyatlott,
467 XI | tengerszem egy lábnyira sem áradt meg a belezuhant hótömegtől.
468 II | lánca, amire annyi hiábavaló arany- és ezüstpénz van felfűzve,
469 XVIII | Vezess oda, ahol a kétszáz aranyadat kifizetik érettem.~ ~
470 IX | egy ifjúé.~Apafi egyet az aranyak közől figyelmesen vizsgálva,
471 VIII | válaszolj.~A nő megszámlálta az aranyakat, s keblébe dugva, válaszolt:~–
472 XII | oly jól illett kezébe az aranybetűkkel kivert görbe kard, végén
473 VIII | kínálkoztak ízletes külsejükkel, aranybibircsós dinnyék, ananászok, piros
474 XVIII | ezüst tálcát hozva tele aranybillikomokkal.~– Ne hozd az arany serlegeket –
475 XI | szorított piros fez hosszú aranybojtja fehér turbántekercsén keresztül
476 VIII | vannak felbogozva nehéz aranybojtjaikkal; a jázmin ezüst virágain
477 XII | megemelni a rajta csüngő gazdag aranybojtokat.~Az ablakokon mindenütt
478 XII | ezüst páncéling volt vetve, aranycsillagokkal, mely alól átlátszott a
479 XV | szalagosselyem dolmányában, aranycsipkés kalappal, hímzett kardszalaggal,
480 XVIII | mahagóni- és paliszanderfák aranyértékű darabjaival. Ha egy falut
481 IV | hajolva fel, melyről hosszú aranyfátyol csügg le a földig. Öltönye
482 V | kaftán, mely karcsú derekán aranyfonalas sárga övvel átszorítva,
483 II | folynak a tündéres mesék aranyhajú királylyányról s árva gyermekekről.
484 VIII | fekete rabnő játszik az aranyhalakkal, meg akarva őket fogni,
485 VIII | hatalmas ember volt, parancsára aranykalitka épült az oroszlán számára,
486 IV | széles cikkekből készült aranylánc, mindegyik cikk közepén
487 VII | pompás drágakövekkel kirakott aranyláncot, azt a basa nyakába fűzte.~
488 VIII | hullatva bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel
489 II | hallják az abban foglaltatott aranymondatokat. Csupán egy ablakában a
490 VIII | alak: fehér hímzett köntöse aranyövvel átszorítva, amint a rózsaszín
491 IX | egyenesen hozzá szállottam be aranyosi várába. Nagyságos uram,
492 VII | Simon pártjára esküdve, ki Aranyosmeggyesen maradt; a hanyatló ügynek
493 IX | bajor követ Ebesfalváról Aranyosvárra jött, egy ebédnél saját
494 XI | festéséből csak a halvány aranyozás látszott még meg; a pudvás
495 XVIII | divatba, remek festéssel és aranyozással, s megrakván velük egy széles,
496 VI | rázva, egész testét valami aranyrecés háló ékesíté, s szironyos
497 VIII | keresni.~Ím, azonban egy aranyrostélyos mellékajtó nyílik, s Azraële
498 XVIII | keze közé akadt; a pompás aranyserlegek, ezüsttányérok, szelencék
499 X | László uram őméltósága, két aranysujtásos hajdú által kísérve.~No,
500 XVIII | fekete hajzatát vékony aranyszalag tartja homlokon átkötve,
501 XII | szikrázó serlegek, emailos aranyszarvasok, miknek nyakát le lehet
502 V | hajfürtein viseli, melyek aranyszőke csigákban hullanak le kis
503 VIII | szárnyaikkal; – a szófa fejénél aranyvesszős kalitkában két kis „elválhatlan”
504 XII | mindkét ajtajára pompás aranyzással volt kifestve a Bánfi címer,
505 VIII | rostélyos kioszkok vékony, aranyzott oszlopaikkal; mindez oly
506 I | tartanak fenn a kapcsoló aranyzsinórok. Bal lába fölött, mely a
|